„Az emberek hálálkodnak a lángok eloltása után, de az ölelgetés elmarad” – hétköznapi hősök: a tűzoltók

A maszk, a gumikesztyű és a védőruha a bevetések kihagyhatatlan kelléke, hiszen a füsttel teli házakhoz, a véres autóbalesetekhez és a megállíthatatlannak tűnő bozóttüzekhez nem vonulnak ki felelőtlenül – tudtuk meg Szali Mózestől, a székelykeresztúri Villám Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökétől, aki úgy véli, „a rendes tűzoltók megelőzték a koronavírust”, és már a szükségállapot bevezetése előtt is védekeztek. Igyekeznek ott segíteni, ahol szükség van rájuk, akár az ország más szegleteiben is, és legyen szó tűzoltásról vagy utcafertőtlenítésről, erejüket megfeszítve szolgálják közösségüket.

A Villám Egyesület 32 önkéntes tűzoltót számlál, közülük egy sem szeppent meg a koronavírus-járványtól. A veszélyhez hozzászoktak, mert  sokszor életüket kockáztatják bevetéskor. A szükségállapot bevezetése óta még inkább próbálják segíteni közösségüket, és a környező városoknak, falvaknak, valamint az ország távolabbi megyéinek és a külföldi károsultaknak is felajánlják az erősítést: mivel önkéntesként szerepelnek a nyilvántartásban, oda mehetnek bevetésre, ahová „a zsebük engedi”, így vettek részt a magyarországi árvízi károk felszámolásában is – számolt be az önkéntes tűzoltóság elnöke.

Hétköznapi hősök című sorozatunkban olyan személyeket mutatunk be, akik hivatásuk, szakmájuk miatt nem élhetnek a #maradjotthon lehetőségével, és a koronavírus-járvány idején is az emberek szolgálatában állnak. Taxisofőrök, elárusítók, mentősök, tűzoltók, hulladékszállítók, idősgondozók munkáját és munkakörülményeit tárjuk olvasóink elé.

Szali Mózes elmondta, a járvány annyiban nehezítette munkájukat, hogy hirtelen megnövekedett a riasztások száma, ugyanis egyre több erdő-, bozót- és avartűzhöz hívják őket. Ez a kijárási tilalom számlájára írható, mert az otthonmaradást megunó személyeknek gyakran az az elképesztő ötletük támad, hogy kimennek a természetbe, és különösebb elfoglaltság híján meggyújtják a száraz növényzetet. Ezeknek a tüzeknek aztán sosem jelentkezik a „gazdájuk”, de az bizonyos, hogy az ilyen esetek a legmegterhelőbbek mind közül, ugyanis fékeveszetten terjednek a lángok, gyors megoldást igényel az akció.

 

Szali Mózes úgy látja, amíg az embereknek nem kellett otthon maradniuk, addig a kültéri tüzek száma sem növekedett ilyen mértékben. Hozzátette, a lakástüzek is megesnek körzetükben, és az utóbbi hónapban három is adódott, de ezek minden bizonnyal nem unalomból és nemtörődömségből keletkeztek, hanem szerencsétlenség folytán.

Arról is beszámolt, hogy a lakásokhoz riasztott tűzoltók a rendelkezéseknek megfelelően nem zsúfolódnak egy autóba, hanem a bevetésekkor megszokottnál kevesebben ülnek egymás mellé, és több kisebb személyautóval igyekeznek a helyszínre. A tűzoltóautó ugyanis a riasztás utáni 5 percben már elindul, így az önkéntesek otthonaikban öltöznek védőruhába, onnan sietnek a lángok eloltására. Emellett a járvány következtében már nem tarthatnak gyűléseket, körüzenetekben tartják a kapcsolatot egymással, a tűzesetekről is telefonon tájékoztatják egymást.

A bevetéseken a szabály értelmében próbálják tartani egymás között a két méteres távolságot, az embereket pedig célozgatásokkal utasítják rendre. „Ha omlás- és robbanásveszély van, átküldhetjük a bámészkodókat az utca túloldalára, de a katasztrófaturistákat nem tessékelhetjük haza” – világosított fel a tűzoltó, hozzátéve, hogy ilyenkor általában hangosan célozgatnak a koronavírus terjedésére, a távolságtartásra és az otthonmaradás fontosságára.

A tűz által érintett lakások tulajdonosaival egyébként beszélgetnek, hiszen a helyszínre érkezésüket követő első feladatuk az áramtalanítás és a felderítés: az ott lakónak el kell mondania, hogy mi található a lakásban, lehet-e odabent ember, állat, aragáz, benzintartály. Az emberek hálálkodnak a tűzoltások után, de a kézfogás és az ölelgetés, puszilkodás a járványidőszakban elmarad – ismertette Szali Mózes.

„Vagányok vagyunk, nem félünk, de a szabály az szabály”

A székelykeresztúri önkéntes tűzoltók egyesületének elnöke elmondta, a bátorságuk és rendíthetetlenségük ellenére a szabályokat mindannyian betartják, komolyan veszik a védekezést, és a megelőzésben is szívesen segédkeznek, ezért vállalták el a fertőtlenítést is. A tűzoltóautó víztartályába alkalomadtán fertőtlenítőszert tesznek, a jármű elejére pedig szórófejet készítettek, így könnyűszerrel permetezhetik az utcákra a bekevert szereket.

A tulajdonukban lévő ózongenerátor segítségével a keresztúri mentőszolgálat autóit is minden nap ingyenesen kifertőtleníthetik, a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében, mert tudják, a koronavirussal vívott harcban a mentősök vannak igazán a frontvonalban. Mivel önkéntesen végzik feladatukat, sosem fordul elő, hogy senki se vállalja a fertőtlenítést – magyarázta Szali Mózes, hozzáfűzve, hogy senkire sem erőltetik a munkavégzést, ahogyan senkinek sem utasítják vissza a segítő szándékát. 

 

Mivel szívvel-lélekkel végzik munkájukat, meg sem fordult a fejükben a visszavonulás, vagy a tűzoltói feladatok szüneteltetése a járványidőszak alatt. Volt olyan tűzeset is, amelynek eloltása 18 tűzoltó munkáját követelte, és ők megjelentek, harcoltak a lángok ellen. Azt is megbeszélték, hogy bármikor legyen szüksége tűzoltókra az önkormányzatnak vagy a kormánynak, készségesen ajánlkoznak a bevetésre, mert az egyesületük rendelkezik sátorral, hordágyakkal és védőruhákkal is.

Megtudtuk, a koronavírus-járványról kérnek tőlük felvilágosítást, de általában más tűzoltóságok, akik műszaki segítségre szorulnak: kíváncsiak arra, miként szerelték fel a tűzoltóautót szórófejjel, és hogyan lehet a leghatékonyabban fertőtleníteni a körzetekben. Szívesen megosztják módszereiket másokkal, mert látják, hogy rengeteg tűzoltó akar segíteni a vírus terjedésének megfékezésében.

Szali Mózes szerint a járvány egyetlen pozitív hozadéka az, hogy az emberek „leszállhattak a földre”, elcsendesedhettek, elgondolkodhattak azon, hogy mi minden mellett suhantak el, amíg a rohanó világhoz alkalmazkodtak. „Most már van értelme annak, hogy úgy köszönünk egymásnak, Egészséget!” – nyomatékosította a tűzoltó, aki úgy vallja, mindezidáig súlytalanul dobálóztunk ezzel a köszönésformával, de most, amikor az emberi egészség tényleg veszélyben van, súlyt és értelmet kapott a kívánság.

Kapcsolódók

Kimaradt?