Vincze Lóránt FUEN-elnök: át kell értékelni az EP-képviselők szerepét


-A A+



Át kell értékelni az EP-képviselők szerepét: ki kell törni és innovatívabbnak kell lenni, kapcsolatot teremteni a Bizottsággal, Tanáccsal, fővárosokkal – nyilatkozta a Maszolnak Vincze Lóránt. A FUEN elnökét az európai parlamenti választásokon indulása mellett többek között a Minority SafePackről, az ENSZ kisebbségügyi megbízottjának erdélyi körútjáról kérdeztük.

Az utóbbi hetekben meglehetősen felpörgött a FUEN tevékenysége, a Facebook-oldalán is látható, hogy rengeteget utazik. Ez az interjú most Kolozsváron készült, ahol átutazóban van. Honnan érkezett és hová készül?

Nem is az utóbbi hetekben, hanem az utóbbi években – nem igazán érzem az intenzitásban a különbséget. Most Tbilisziből jövök, Grúziából, ahol a FUEN a Kaukázus kisebbségeiről tartott konferenciát. Innen Marosvásárhelyre megyek az RMDSZ megyei szervezetének küldöttgyűlésére, aztán Dél-Tirolba a FUEN kisebbségi és kisebbségbarát régiók fórumára, ahol a gazdaságilag lemaradott régiók felzárkóztatásáról és a közigazgatásban történő anyanyelvhasználatról beszélünk.

Hétfőn már Berlinben leszek, ahol a német belügyminisztériummal egyeztetek a jövő évi projektek finanszírozásáról. Természetesen ez az utazgatás nem szórakozás, heti hat repülés fizikailag is megterhelő, hanem munka. Ami a kaukázusi régiót illeti a szolidaritás nyújtása fontos összetevő, az a típusú egymásra figyelés, amelyet mi, erdélyi magyarok is szeretnénk megkapni. A tematikus konferenciák pedig a tapasztalatok megoldását és az együttdolgozást segítik. A FUEN munkájának intenzívvé válása előtt a kisebbségi közösségek nem dolgoztak össze. És még nagyon sok lehetőség áll ebben előttünk, szeretném, ha a magyar térségeink ezeknek még inkább részévé válnának.

Néhány napja felszólalt Genfben, az ENSZ kisebbségügyi fórumán. Milyen hatásköre van ennek a fórumnak?

Ez az első alkalom, hogy a FUEN és az RMDSZ is hangsúlyosan kilépett az Európán kívüli térbe – az ENSZ súlya hol nagyobb, hol kisebb, de nem tudtunk arról, hogy van egy jelentős kisebbségi dimenziója is. Ezt nem kell túlértékelni, de fontos, hogy különböző dokumentumok megfogalmazódnak a kisebbségek számára, és ezek kötelező érvényű jogok a tagállamokban. Ha ezek nem is konkrétan arról szólnak, hogy a romániai magyaroknak mit kellene biztosítson az állam, egy globális keretbe van beillesztve. Ezek fontos kapaszkodót jelentenek a jövőben – a különmegbízott terve egyébként oktatási konferenciák megszervezése, amelyen a szakmai előkészítő bizottság tagjaként is részt veszek.

Ez egy új dimenzió, amiben sok lehetőség van, amit kihasználhatunk. Az RMDSZ-nek Európán kívül inkább az Egyesült Államokkal való viszony volt fontos mostanáig, tájékoztattuk a döntéshozókat arról, hogy Románia nem teljesítette az ígéreteit, a geostratégiai érdekek pedig nem kizárólagosak, hiszen a valós stabilitás meg biztonság akkor következik be, ha a kisebbségek jól érzik magukat a szülőföldjeiken.

A mondata második részét tekintette valaha valaki fenyegetésnek?

Igen, láttam, hogy voltak ilyen reakciók, de ez ténymegállapítás. Egy társadalom akkor fejlődik, ha minden alkotóeleme pozitívan járul hozzá saját maga és a közösség fejlődéséhez. Ha ez nem így van, akkor az egyénben és a közösségben is felgyűlnek a frusztrációk. Európának még a nagyon közeli történelme is erről szól – érdemes ránézni Ukrajnára, és a jugoszláv háború sem volt nagyon régen. A történelmi tapasztalat szerintem nem siránkozásra való és nem egy kapaszkodó a megtorláshoz, hanem tanulságként szolgál arra, hogyan lehetett volna együttműködéssel, jó megoldásokkal békében élni és közben fejlődni.

Néhány napra rá elkísérte erdélyi körútján Fernand de Varennest, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottját, Kolozsváron, Marosvásárhelyen is jártak. Melyek lehetnek a hozadékai a különmegbízott látogatásának, tekintettel arra, hogy az ENSZ hatásköre kisebbségi ügyekben korlátozott?

Fontos, ha egy ilyen világszervezetben kisebbségpolitikával foglalkozó magasrangú diplomata, szakértő ismeri a magyarság helyzetét, tudja, hogy mik itt a problémák, lehetőségek, a felvázolt stratégiák, és mindezt majd a jövőben hasznosítani tudja. A látogatása során is elmondta, hogy nem fogalmazhat meg konkrét véleményt a hallottakról, de azok a nyilatkozatok, amelyeket a vásárhelyi sajtótájékoztatón tett, jelezték, hogy mi az a keret, amelyben a kisebbségi jogok alakulását jónak látja.

Beszélt román féllel a különmegbízott, megismerve egy másik álláspontot is?

Az egy másik típusú látogatás lett volna. Van rá lehetősége, hogy állami látogatáson vegyen részt, ha az illető ország meghívja, de ez nem az az eset volt, hanem mi hívtuk el konferenciára és annak mentén szerveztünk neki találkozókat. Genfben meg New Yorkban van román ENSZ-képviselet, tehát meg tudják szólítani.

Érkezett a szerkesztőségünkbe egy közlemény Hantz Pétertől. Ebben a kutató többek között nehezményezi, hogy a különmegbízott körútjáról szóló kommunikációból kimaradt, hogy voltaképpen ő hívta meg Fernand de Varennest Erdélybe. Mi történt?

Ez Hantz Péter ötlete volt, ő hívta meg a különmegbízottat a kinevezése után, ezzel párhuzamosan a FUEN meghívta a hollandiai kongresszusára is azzal a céllal, hogy ismerkedjünk össze, és erdélyi látogatást is szervezzünk neki. Péter gyakorlatilag hamarabb meghívta, utána beszélgettünk vele, hogy szükség volna szervezetisegítségre a látogatás megszervezésében –megszervezésébehez társult Bodó Barna, a MACISZESZ elnöke, így gyakorlatilag együtt bonyolítottuk le a rendezvényt. Annak tulajdonítanék nagyobb jelentőséget, hogy megtörtént a látogatás és sikeres volt, nem emlékszem arra, hogy nyugati vendég valaha ennyire változatos tematikában és ennyi közéleti személyiséggel találkozott volna erdélyi látogatása során. Hiszem azt, hogy lesz konkrét hozadéka ennek a látogatásnak.

A FUEN legfontosabb projektje a Minority Safepack kisebbségügyi állampolgári kezdeményezés célbajuttatása. A MÁÉRT legutóbbi ülésén azt mondta: jó döntés volt, hogy csak a jövő évi európai parlamenti választások nyomán felálló új Európai Bizottságnak fogják benyújtani a támogatói aláírásokat. Ezt mire alapozza?

Miután Frans Timmermans EB-alelnök válaszlevele megjött, azt írva, hogy amíg nem adjuk le az aláírásokat, addig nem hajlandó beszélni a kérdésről, az a meggyőződésem, hogy továbbra is a szabályzatok mögé bújnak és nem látszik az a szándék, hogy szívesen veszik ezt a kezdeményezést. Az Európai Bizottság nem akar foglalkozni ezzel a kérdéssel, és mivel a polgári kezdeményezés olyan súllyal bír, mint egy EP-jelentés, csak mögötte van még több mint egy millió aláírás. Meg kell próbálnunk úgy alakítani a körülményeket, hogy a lehető legnagyobb esély legyen a sikerre.

Az Európai Uniónak a kisebbségvédelem nem kompetenciája, viszont az is biztos, hogy a meglévő politikák mentén meg lehet találni a kapcsolódási pontokat a kisebbségi közösségekkel, nyelvekkel, kultúrákkal, hogy azokat be lehet vinni az uniós politikákba – ha van rá szándék. Azt gondolom, hogy csak jobb lehet a következő Bizottság, mert ebben a témában szerintem nem lehet rosszabb.

Korábban részt vett az Európai Néppárt kongresszusán, melyen eldőlt, hogy Manfred Weber az EPP csúcsjelöltje az EP-választásokon, vagyis a bajor politikus lehet az Európai Bizottság új elnöke. Volt alkalma szót váltani vele? Valóban nyitottabb az MSPI-re, mint a Bizottság jelenlegi vezetői?

Az MSPI érdekessége, hogy bárki, aki először hall róla, azt gondolja, hogy ez egy problémás dolog, biztosan van benne valami rejtett, vészes elem, ami felkavarná az állóvizet. Amikor beleolvasnak a javaslatcsomagba, akkor látják, hogy a tartalma rendben van, nem vész el senkitől semmit, ezért támogatni tudják. Oda nehéz eljutni, hogy ezt belássák, mert egy pozitív üzenetet közvetítünk – miközben negatívval könnyebb kampányolni, hamarább felfigyelnek rá az emberek. Az RMDSZ elnökével közösen találkoztunk Manfréd Weberrel és ő támogatását ígérte, érti a kisebbségi kérdést, elmondta,hogy számára a jó megoldást Dél Tirol jelenti. Manfred Weber nagyon pozitívan állt hozzá, de sokan vannak így a Néppártban, például Joseph Daul elnök vagy Antonio Lopez Isturiz főtitkár.

A kisebbségi jogok egységes, uniós szintű szabályozásának elfogadása elsősorban a tagállamokon múlik. Hogyan lehetne áttörni a közöny falát azoknak az országoknak az esetében, amelyek egyáltalán nem szeretnének foglalkozni az őshonos kisebbségeikkel, mint például Franciaország?

Minél több támogatót kell szerezni, és én abban hiszek, hogy amikor már elegen támogatnak valamit, akkor a semlegesen szemlélők is be tudnak csatlakozni, és kisebbségben maradnak, akik negatívan állnak a kérdéshez. Az EU-ban kevés tagállam van, amelyik startból elutasítja ezt a témát, igaz, hogy ennek a csoportnak az élen sajnos Románia áll.

Igaz, hogy nem uniós kompetencia a kisebbségvédelem, de a cél az, hogy változzon meg a kompetencia. Ha egyszer lesz uniós szerződésmódosítás, az lenne megoldás, hogy ez a terület legalább megosztott kompetenciával kerüljön be. A Minority SafePack az ehhez vezető első jogi lépés lenne.

Csütörtökön bejelentette indulását az EP-választásokon. Miért döntött így?

A legfontosabb oka ennek a Minority SafePackhez kapcsolódik. Ez a projekt eljutott egy olyan szakaszba, ahol a FUEN-nek megmarad a fontos szerepe mint kezdeményező, de a lehetőségek, az eszköztár az Európai Uniós intézményrendszerben van, ezek közül is a legerősebb láncszem az Európai Bizottság. Az EP talán a leggyengébb, de képviselőként lehetőség van olyan kapcsolatokat, ráhatást kialakítani a Bizottságra, hogy konkrét uniós jogszabályok jöhessenek létre.

Azt gondolom, hogy át kell értékelni az EP-képviselők szerepét: nem elég, hogy részt vesznek a parlamenti munkálatokban, jelen vannak a szakbizottságokban, mert ki kell törni és innovatívabbnak kell lenni, támogatókat kell szerezni, szorosabb kapcsolatot teremteni a Bizottsággal, Tanáccsal, fővárosokkal. Az erdélyi fejlesztés, a romániai közösség fejlesztése nem csupán kisebbségi kérdés, rajta kell lenni mindazokon a témákon, amelyek ezen a területen fontosak a közösség, a magyar emberek számára.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X