banner_LYJAJgUi_banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_whe5WvtP_banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Egy nemzet, sok probléma - Kolozsváron adott elő az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja

A kisebbségben élő magyarok különböző problémáiról tárgyaltak a Kolozsváron szervezett Magyar kisebbségi közösségek: küzdelmek és lehetőségek című konferencián, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja részvételével.

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) szerdai konferenciáján Fernand de Varennes, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja kifejtette: a szervezetben kifejezetten a kisebbségek emberi jogaira összpontosít, legyen szó nyelvi, vallási és egyéb kisebbségekről. Mint mondta, 57 különböző kérdést figyelnek, civil és politikai jogoktól gazdasági, társadalmi jogokig, a kisebbségben élő nők problémáiig.

Rámutatott: bár elsősorban az Emberi Jogok Európai Bíróságát keresik fel kisebbségi problémákkal, az ENSZ-hez is érdemes fordulni bizonyos esetekben, mert hozzáadott értékkel bírhat és adott esetben gyorsabb, nincs szükség az országos jogorvoslati lehetőségek végigjárására előbb – ha nem is épp annyira hatékony. Elmondta, fontosnak tartják, hogy felhívják a figyelmet a kisebbségek jogaira, tisztázzák a különböző fogalmakat és a jogok végrehajtását illetve bővítését, továbbfejlesztését. Odafigyelnek arra is, hangzott el, hogy szakértők javaslatait közvetítsék, illetve már bevált megoldásait, és párbeszédet valósítsanak meg.

Elhangzott: a legtöbb állampolgárság nélküli ember valamilyen kisebbséghez tartozik, ez a kérdés tehát prioritást élvez az ENSZ-ben, ahogyan az anyanyelven való oktatáshoz való jog is, a gyűlöletbeszéd, a konfliktusok megelőzése is.

Egy nemzeti kisebbség, sok különböző probléma

A magyar közösségek célkitűzéseit és realitásait tárgyaló panelbeszélgetésen Csernicskó István kárpátaljai nyelvész arról beszélt: Ukrajnában az anyanyelvi oktatást az új törvénykezés megakadályozza, kizárólagossá téve az ukrán nyelvet.

Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke kiemelte: a törvények betartása gyakran helyi szinteken múlik, a törvények betartásán, ugyanakkor gyakran nincsenek harmonizálva a törvények, ezeken pedig módosítani kellene. Fontos kihívás ugyanakkor a kisebbségek arányos képviselete a különböző intézményekben – amely az alkotmány értelmében megvalósítható volna. Ami az oktatás területét illeti, Kovács kifejtette: a hivatalos nyelv oktatásával vannak problémáik, a diákok nem beszélnek folyékonyan szerbül, amire kikerülnek az iskolapadból.

Menyhárt József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke elmondta: a kisebbségek parlamenti helyzete nincs megoldva, mert bár számukból adódóan elérik a parlamenti küszöböt, jelenleg egy vegyes párt képviseli a magyar ügyeket, az MKP azonban nem jutott be továbbra sem. Asszimilálódó és elöregedő kisebbségről van szó, ezért esélyes, hogy 2020-ban sem a Híd-Most, sem az MKP nem jut be a parlamentbe. Elhangzott: nincs demokratikusan megválasztott önkormányzati rendszer, ez a szórványban élőknek jelent különösen problémát, illetve hiányzik a kisebbségi kérdésekben az intézményi háttér, csak hatáskörök nélküli szervek működnek. Beszélt arról is: bár az ország gazdaságilag fejlődik, a magyar területeken ez nem érződik hasonló módon.

Mindazon képviselet mellett, amely fontos a magyarság számára, folyamatos visszafejlődés tapasztalható a kisebbségi jogok terén Romániában – mondta el Hegedüs Csilla. Az RMDSZ ügyvezető alelnöke felvázolta: a szimbólumokhoz való jog, az anyanyelv-használati jogok, a restitúció kérdése, a csíksomlyói búcsú UNESCO kulturális örökséggé nyilvánításának akadályozása, a gyűlöletbeszéd, az anyanyelvi oktatás problémái, amelyek leginkább érintik az erdélyi magyarságot mint kisebbséget. Hegedüs dokumentumokat nyújtott át az ENSZ különmegbízottjának, amelyben részletezik a kisebbségi jogok csorbítását.

Utak megoldásokhoz

Csernicskó István arra figyelmeztetett: Ukrajna komoly válságban van, a békéhez azonban közelebb hozna a kulturális sokszínűség. Szükség volna ehhez az anyanyelvi oktatásra, a regionális és kisebbségi nyelveket ezért figyelembe kellene venni – mondta. Kovács Elvira kifejtette: létezik egy akarat a kormány részéről a helyzet javítására – amellyel koalícióban vezet a magyar párt –, de szükség volna a már említett arányos képviselet megvalósítására.

Hegedüs Csilla rámutatott: a Minority SafePack volt az európai kisebbségek legnagyobb eredménye, ugyanakkor, készülve az EP-választásokra arra összpontosítanak, hogy a FUEN törekvései megvalósuljanak egy új politikai felállásban. Beszélt arról is: miután a román közösség nem sokat tud a magyar közösségről, honlapot indítottak ebből a célból, a nemzetközi érdeklődőknek pedig egy másikat. Menyhárt József elmondta, új kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényre van szükség Szlovákiában, az oktatásban pedig az önkormányzatiság elvét kellene bevezetni. Fontos ugyanakkor, hogy a nyelvhasználat ne korlátozódjon a család vagy egyház terére – hangzott el.

Nyelvi jogok: honnan hová?

A nyelvi jogokat tárgyaló panelbeszélgetésen Smaranda Enache aktivista (Pro Europa Liga) kifejtette: az 1989-es forradalom után Románia vágya volt, hogy az Európai Unió része lehessen, ezért számos nemzetközi törvénykezést átvettek a kisebbségi jogok területén. „A folyamat ezen része különösen fontos volt és történelmünk progresszív része” – fogalmazott, hozzátéve: az EU-csatlakozást követően azonban ez a folyamat lelassult, és visszalépésre is volt példa. A gyakorlatban hiányzik jó megoldások átemelése, a közpolitikák szorgalmazása.

Beszélt a MOGYE-ről, mondván: az egyetem ma már integrált egy nagyobb intézményben, amely több nyelven is nyújt oktatást, de magyarul nem. Említette a Székely Mikó Kollégium és a vásárhelyi katolikus gimnázium esetét is mint rossz példákat arra, ahogyan az ország kezeli a kisebbségi oktatás ügyét.

Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója arról számolt be: arra jutottak, éppen ott nem lép életbe a törvény, ahol a leginkább van rá szükség. Ahol hatvan százalék fölött élnek magyarok, ott a helyi hivatalok tükrözik az etnikai arányokat, de ahol kevesebb a magyar kisebbség aránya, ott már problémák vannak – mutatott rá. Elmondta: másként tekint a kisebbségi nyelvi jogokra a kisebbség és többség: utóbbiak számára ezek inkább azt szolgálják, hogy a román nyelvet nem jól használó magyarokat segítsék, így ezek a jogok inkább a román nyelv elkerülését szolgálják szerintük.

Civil eredmények

Szőcs Izabella jogász (Minority Rights Egyesület) arról beszélt, négy évvel hogyan kezdett el a Language Rights alapítványnál a kolozsvári nyelvi jogokkal foglalkozni, hogyan küzdött a helyi önkormányzattal bírósági úton, majd hogyan folytatta ezt a munkát helyi civil erőkkel, amíg eljutottak oda, hogy a város fő bejáratainál többnyelvű táblák állnak. „Ez egy sikersztori, egy premier a romániai nyelvi jogok történetében. Azt hiszem, rendhagyóan kell gondolkodnunk ezekről a kérdésekről” – fogalmazott a jogász.

Bethlendi András jogász (Advocacy Group for Freedom of Identity) kifejtette: a különböző kisebbségi jogok megvalósítását számos tényezők akadályozzák, helyi szinten magyar politikusok gyakran kollégáikkal való konfrontációt kerülik el az anyanyelv használatát tekintve, és ha vannak is kivételek, Kolozsváron is a civileknek kellett lépniük a helységnévtáblák ügyében.

Toró Tibor, a Sapientia EMTE adjunktusa kifejtette: az elmúlt évtizedekben a magyar képviselet gyakran volt kormányon, de kisebbségi és más kérdésekben gyakran formális egyezségek köttettek, és a Szőcs Izabella által ismertetett történtek is mutatják, hogy mire lett volna szükség az eredmények eléréséhez. Rámutatott arra is: nem jelentek meg a magyar politikai képviselet miatt más hangok, civil szervezetek, akik később azonban új megközelítést mutattak fel és nemzetközi együttműködést.

„Korábban mindenre egyetlen megoldása volt a magyar közösségnek: a politikai képviselethez fordult, amíg meg nem jelentek alternatív hangok, amelyek a jogi, nemzetközi rendszerekhez fordultak és eredményeket értek el” – fogalmazott, hozzátéve: a civil szervezetek nem kihívói, hanem alternatívái a politikai képviseletnek, sőt: utóbbi időként úgy kezdett el működni, mint egy NGO.

Csoma Botond parlamenti képviselő szerint jó együttműködés alakult ki civilek és a politikum között. Mint mondta, a román közösség nyitott a magyar nyelv nyilvános használatára, igyekeztek elmagyarázni nekik, hogy egy második nyelv semmivel nem csorbítja őket. Emil Boc kolozsvári polgármesterrel számos alkalommal beszélgetett erről, ahogyan Ioan-Aurel Poppal, a Román Tudományos Akadémia elnökével, a BBTE rektorával is – előbbit sikerült meggyőzni, hogy a helységnévtáblák ügyében ne fellebbezzen.

Smaranda Enache emlékeztetett: alapvetően demokratikus intézmények tekintetében problémás Románia, sok bizalomra, reformra volna szükség. Alapvetően csökkent a bizalma az EU-val szemben a kisebbségi jogokat illetően, mondta. Horváth István szerint oda kellene figyelni annak hangsúlyozására, hogy egy önkormányzat nemcsak az identitáskérdésekben fontos, hanem az a cél, hogy minél jobb szolgáltatásokat biztosítson.

A beszélgetések végén Vincze Lóránt FUEN elnök, moderátor megköszönte a szervezőknek a munkát. Hantz Péter tudományos kutató úgy fogalmazott: reméli, felhívják az európai közvélemény figyelmét a konferenciával, de a tapasztalat azt mutatja, hogy szükség van hasonló eseményekre a jövőben, befolyásos szereplők meghívásával. Meghívná a civil szervezeteket és pártokat a régióból, hogy adatbázist állítsanak össze a legnagyobb jogi sérelmekről – mondta a kutató.

Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára kifejtette: szükség van a problémák objektív megértésére és párbeszédre. Mint mondta, alapvető félreértések ma is léteznek, ezért folyamatosan vizsgálni kell, hogy mire van szüksége a magyar közösségnek.

banner_5wMnizP8_webbanner_300x250.gif
banner_LsIDgb8C_webbanner_970x250.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?