Szász István Szilárd: Álarcosbál
facebook cover


Szász István Szilárd: Álarcosbál


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Csak egészség legyen, szoktuk mondogatni. De minden, csak nem egészséges az az eset, ami az elmúlt napokban az egészségügybe vetett bizalmat igencsak próbára tette: álnéven tucatnyi plasztikai műtétet hajtott végre neves bukaresti magánklinikákon az a Matteo Politi, aki sajtóhírek szerint nemhogy orvosi diplomával nem rendelkezett, hanem mindössze nyolc osztályt végzett olasz álampolgár (ügyvédje állítja, dokumentumokkal tudják igazolni, hogy nem álorvos). A „doktor urat” korábban Olaszországban már felfüggesztett börtönre ítéltek, mert orvosnak adta ki magát.

Van egy alternatív magyarázatom, ami más megvilágításba helyezi a történteket. Farsang van. A karneválok az intézményesített zűrzavar és a káoszhoz való visszatérés ünnepi alkalmai. Ilyenkor felfüggesztik a valóságot és a társadalmi együttélést szabályozó törvényeket, a világ a feje tetejére áll. A kifordított világ egyik legfontosabb funkciója egyfajta társadalmi szelepként a stresszoldás. Felcserélhetővé válik a fent és a lent, az élet és a halál, ledőlnek a tabuk, a pajzán, a kacér, a vulgáris utalások és magatartásformák hétköznapivá, normálissá válnak. Álarcosbál, amikor mindenki más lehet, mint aki valójában.

Szerintem Politi egyszerűen csak a „hagyományoknak” hódolt. Maskarát öltött, álnevet vett fel, áldiplomát szerzett és álorvosnak adta ki magát, hogy aztán plasztikai műtétjei által álarcba, álbőrbe bújtathassa pácienseit. Maga a megtestesült karneváli figura, aki nemcsak maga bújik maskarába, hanem másokat is hozzásegít álarcuk „felvarrásához”. Fittyet hány a szabályokra, figyelmen kívül hagyja a törvényeket, felfüggeszti az erkölcsi rendet. Lehetővé teszi a bűntudat nélküli felelőtlen zabálást, a karnevál sajátos viselkedését: leszívja a fölösleges zsírt. Megnöveli a melleket, fokozza a szexuális vágyakat, ahogy a farsanghoz illik: bár ez a nő talán már nem élvezi annyira a mulatságot.

Leleplezi a világ fonákságait. Ő maga ennek a fonákságnak az ikonja, de ő a képromboló is. Egyszerre bűnbak, áldozat és felszabadító. Lámpás, aki rávilágít álarcaink létére, titkolt maszkjaink valóságára. A színjátéknak vége, lelepleződtünk. Sorra kerülnek le az álarcok. Lebukott az álügyvéd, aki segítette álorvosunkat. További álorvosokra csaptak le a hatóságok. Álfogorvosnál tartottak házkutatást a rendőrök. Leleplezték a hamis egyetemi diplomával az állami egészségügyben tevékenykedő nőt. Úgy tűnik, igaza van a kollégának, amikor azt írja: „…Románia a sok millió matteo politi országa”.

Farsang van. Álarcosbál. Most úgy tűnik, hogy az egészségügyben áll a bál, de ne gondoljuk, hogy a politikában, gazdaságban, kultúrában ne lennének álarcaink, álarcosaink, álharcosaink. Csak néhány maszkot kell felfedni. Van ott még, ahonnan ez kibukott. Most farsang van. De aztán nagyböjt jön… Nem tudom, hogy eljutunk-e valaha a feltámadásig.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik