„Nem tudjuk, mi alapján rangsorolták az egyetemeket”

Nem gondolták át, szakmai szinten sem vitatták meg komolyan a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet - erősítette meg a szakszervezetek és az RMDSZ fenntartásait a PSD oktatási javaslatcsomagjával szemben a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.

János Szabolcs szerint csak akkor lenne működőképes egy tanügyi törvény Romániában, ha végre alapos konzultáció után készülne az el, és amelyhez legalább ideig-óráig nem nyúlna senki.

A jelenleg érvényben lévő, folyamatosan módosított tanügyi törvény az oktatási rendszer átmeneti fázisát erősíti, átmenetekre pedig nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót építeni - véli a rektor.

A hatályban lévő jogszabálycsomagról, illetve a közvitára bocsátott tervezetről szóló interjúsorozatunkban most János Szabolccsal beszélgetünk. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesével, Nagy Lászlóval készített interjúnkat itt olvashatják.

Milyennek találja a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezetet?

Munkaanyagnak értékelem. Olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek szerintem sem átgondolva, sem komolyan megvitatva még szakmai szinten sincsenek. A tanügyi törvénynek eddig is voltak különböző módosításai, ezekkel is összhangba kell hozni a tervezetet, illetve nyilván le kell folytatni bizonyos szakmai konzultációkat annak érdekében, hogy az egész működőképes lehessen.

A BBTE rektorhelyettese, Nagy László szerint a jelenlegi törvény sem tartja be azt a szerinte nagyon fontos alapelvet, miszerint a minőség, a teljesítmény alapján kellene megoldani a felsőoktatás finanszírozását. Mit gondol erről?

Ez a rákfenéje az összes ilyen jellegű törvénynek, amely fejkvóta alapú finanszírozásban gondolkodik. Nyilvánvalóan ez is egy érv, tehát azt sem tartom az ördögtől valónak, hogy a beiskolázott hallgatók létszáma valamilyen módon megjelenjen a finanszírozásban.

Tény, hogy a minőségi kritériumok, a minőség alapelvei nagyon háttérbe szorultan jelennek meg a törvénytervezetben. Hivatkozik rá többször is, említi, de ez nem jelenik meg az intézmények hétköznapi életében, finanszírozásában például, és ez hiányosság.

Ön szerint mivel magyarázható, hogy egy olyan alapelvet, amely Nagy László szerint hozzásegítette volna a rátermett felsőoktatási intézményeket a fejlődéshez, a jelenlegi törvényből is kilúgozták?

Ez többtényezős történet. Jól tudjuk, hogy az érvényben lévő oktatási törvényt még a Funeriu miniszter úr idejében fogadták el, aki jó alapelveket képviselt, jó meglátásokkal indult, viszont ezeket, illetve az egész konstrukciót nem hangolták össze a felsőoktatás valóságával. Úgy nagyon nehéz felsőoktatási törvényt létrehozni, hogy az érdemi konzultáció elmarad.

Tehát a törvény rengeteg jó, előremutató elemet tartalmazott, viszont sok olyant, amely abszolút megvalósíthatatlan. Mondok néhány példát. A módosítások előtti törvény szerint irtózatosan nehéz lenne bármelyik egyetemet akkreditáltatni, olyan elveket fogalmaz meg. Vagy az az előírás, amely alapján hirtelen bevezették a nyugdíjkorhatárt elért professzorok azonnali kényszernyugdíjazását. Ezen módosítani kellett, mert doktori iskolák szűnhettek volna meg. Ezekkel nem számoltak.

Miután ugye a politikai háttér megváltozott, igyekeztek visszamenőleges hatállyal módosítani a törvényt, emiatt a mostani már nem az a jogszabály, amit elfogadtak. Ha belegondolunk, hogy a most közvitára bocsátott törvénytervezet a Funeriu-féle törvény egy másik, párhuzamosan kidolgozott változata, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hosszú-hosszú időre lenne szükség ahhoz, hogy érdemben olyan törvényt alkossanak, amelyhez ideig-óráig nem nyúlnak.

És akkor nem is említettem, hogy a hatályban lévő törvény sok cikkelyének alkalmazási módszertana nem jelent meg, pedig erre általában fél évet írnak elő. Csak pár példa. A törvény előírja, hogy az egyetemek szenátusi döntés alapján létrehozhatnak dupla szakokat, kétszakos képzéseket. Ennek metodológiája a mai napig hiányzik, így 2011 óta nem tudjuk, hogyan lehet dupla szakokat létrehozni, mit mivel lehet párosítani stb.

Vagy ott a doktori fokozattal nem rendelkező egyetemi oktatók helyzetének rendezése. A törvény értelmében 2015. februárjában szerződést kellett volna bontani az érintett tanárokkal, ezt egy rendelettel elhalasztották 2015. szeptember 30-ig. Nem tudjuk, hogy lesz-e újabb rendelkezés ezzel kapcsolatban, hiszen a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet ezt a kérdést átalakítja: a tanársegédeknél elég lesz a doktoranduszi státusz, az adjunktusoknál kell a doktori fokozat. Mi, intézményvezetők így egyszerűen nem tudjuk, mit tervezzünk, mit lépjünk.

Naiv kérdés, de az egyetemek miért tűrik, hogy ilyen helyzetet generáljon a minisztérium, a kormány, a parlament?

Jó kérdés. Nézze, itt különbséget kell tenni magán és állami intézmények között, azok között, akiknek mégiscsak a rendszerben kell mozogniuk, hol jól, hol rosszul. A nagy intézmények valószínűleg kevésbé érzik meg az ilyen helyzeteket, de természetesen mindezek csak feltételezések.

A jelenlegi törvényben van egy-két olyan alapelv, előírás, amit mindenképp átmentene a most készülőbe?

Én abszolút előremutatónak tartom nem is annyira a törvény egyes előírásait, hanem helyenként a szellemét. Például azt, hogy a külföldön szerzett címeket automatikusan el lehet ismertetni idehaza, nem kell végigjárni a hivatali tortúrát és útvesztőt. De az is előremutató, hogy a törvény jellegéből adódóan mégiscsak megtörtént az egyetemek rangsorolása, a megvalósítása viszont annál rosszabb volt, hiszen senki nem ismerte, milyen kritériumok szerint történt a rangsorolás.

Nem kaptunk visszajelzést például arra vonatkozóan, milyen pontszámot kell teljesíteni ahhoz, hogy egyik kategóriából a másikra kerüljön egy egyetem, mit milyen módon fogadtak el, hogyan értékeltek.

A Partiumi Keresztény Egyetemen ez úgy zajlott, hogy eljött hozzánk egy bizottság, aztán közölték, hogy x kategóriába kerültünk, de azt nem, hogy miért. Egyes magánintézmények nem hiába perelték be emiatt a minisztériumot.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni, a legnagyobb baj az, hogy az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerünk folyamatos átmeneti fázisban van. Na most, átmenetekre nem lehet hosszú távú oktatási koncepciót felépíteni. Hogy kétévente változnak a követelmények, rendszerek, minden, csak nem a kiszámíthatóság irányába mutató intézkedés.

Kapcsolódók

Kimaradt?