Asztalos Csaba: találkoztam már nőellenes nővel és rasszista romával is

Asztalos Csaba: találkoztam már nőellenes nővel és rasszista romával is


-A A+

Óvakodik az általánosítástól, de úgy látja, a hazai lakosság körében léteznek a hátrányos megkülönböztetés helyzetei és esetei, amelyeket „kezelni kell” – vélekedik Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, akit az általa vezetett intézmény rendelte legfrissebb IRES-felmérésről faggattunk. Arra is rákérdeztünk: ösztönzi-e a gyűlöletbeszédet vagy diszkriminatív-e bármilyen tekintetben az RMDSZ „másnaposok szövetsége” címmel ellátott mémje.

Sikertelen volt az alkotmánymódosító referendum, Romániát toleráns országnak nevezték, elfogadónak a szexuális kisebbségekkel szemben. Most ennek ellentéte derült ki az IRES felmérésből: a lakosság 74 százaléka bizalmatlan a homoszexuálisok iránt, 50 százalék feletti azok aránya, akik sem rokonként, sem barátként sem fogadják el őket. Hogyan férnek össze ezek?

Nincs ellentmondás a népszavazás, illetve a felmérés eredménye között. A referendum mindössze nem érte el a szükséges jelenléti küszöböt, a szavazatok többsége azonban támogatta az alkotmánymódosítást. Az lett volna mérvadó, ha a népszavazás előtt készül egy közvélemény-kutatás, amelyből láthatjuk, hogy annak milyen hatása lenne a társadalomra.

A melegekkel szembeni intolerancia mindig is jelen volt a társadalomban, ezt láthattuk a korábbi felmérésekből is. Persze, a referendum kampányában, de amúgy egész évben is, a szavazás megszervezéséig jelen volt a hazai társadalomban a gyűlöletbeszéd és az intolerancia. Így azok, akik a referendum eredményének tükrében azt nyilatkozták, hogy Románia egy toleráns ország, azok elhamarkodottan nyilatkoztak.

És nem csak a melegekkel szembeni intolerancia magas. Mi 2015-től mérjük a hátrányos megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd terén a hazai társadalombeli előítéleteket és magatartásokat, és azt tapasztaltuk, hogy a melegek és HIV-fertőzöttek mindig is az első helyeken voltak, őket pedig a romák és a szellemi fogyatékosok követték, illetve mi, a magyar kisebbséghez tartozók. Ezért sem meglepőek a legújabb kutatás eredményei: a melegek mindig vezették az intolerancia listáját.

Ráadásul egy olyan évet zártunk, amelyben ez a téma jelen volt a közbeszéd napirendjén. De ez ugyanakkor pozitívumnak is tekinthető, hiszen ha kibeszéljük az érzékeny kérdéseket a társadalomban, illetve az, hogy az emberek találkozhattak melegekkel a médiában, mindez egy idő után oda vezet, hogy csökken a velük szembeni intolerancia. Mert ha ez már nem tabutéma, akkor látják azt is, hogy senkire nézve nem jelent veszélyt az, ha valakinek más a szexuális orientációja, mint a többségnek. Úgyhogy én pozitívumnak tekintem, hogy erről a témáról volt vita a társadalomban, és mindazonáltal is, hogy nagyon jelen volt a manipuláció és a gyűlöletbeszéd, kedvező hozadéka is volt a polémiának.

Az IRES-felmérés ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a lakosság háromnegyede ellenzi az azonos neműek házasságát, és szinte 60 százalék fölötti azok aránya, akik elutasítják a bejegyzett élettársi kapcsolatuk szabályozását. Azonban itt a viszonyítási alapot a korábbi kutatások jelentik, azokhoz képest pedig csökkent azok száma, akik elutasítják az ilyen jellegű párkapcsolat valamiféle szabályozását. És én azt hiszem, hogy Románia előbb-utóbb abban a helyzetben lesz, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot leszabályozza. Ez amúgy nem csak az azonos neműek számára lenne fontos.

Mondani szokás, hogy az antiszemitizmushoz nincs is szükség zsidóra, de a felmérés szerint a migránsellenességhez sem migráns. Románia nem küszködik bevándorlási válsággal, akkor meg hogyan lehet értelmezni a velük szembeni igen magas, 69 százalékos bizalmatlanságot?

Ez valóban a felmérés meglepő eredménye, hiszen az országban húsz migránsnál többet nem jegyeznek, nincs is migránskérdés Romániában. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a romániai társadalom a globalizált kommunikáció része és nemzetközi sajtót is fogyaszt, hiszen az Európai Unióban, illetve a velünk szomszédos országokban ez folyamatosan téma, ferdítik is ezt a témát a médiában, a bevándorlás agresszív kampányok apropóját képezi. Még az Amerikai Egyesült Államok államelnöki kampányának is központi témája volt a mexikói határra tervezett kerítés felépítése…

A nemzetközi sajtóban is állandó téma a bevándorlás, a romániai sajtóban pedig szinte csak azokat a híreket veszik át, amelyekben ez az embercsoport negatív szempontból jelenik meg, például valamilyen bűncselekmény elkövetőjeként, ez pedig oda vezet, hogy a lakosság 40 százalék fölötti arányban tekinti veszélyforrásnak, ahogy a muszlimokat is a terrorizmussal asszociálja. Ez jelentős félelemről tanúskodik ezekkel a személyekkel szemben.

A magyarság tekintetben is magas fokú intoleranciát mutatott ki a felmérés: a lakosság 53 százaléka nem bízik a magyarokban. Kiegyensúlyozottabbak viszont az indexek abban a tekintetben, hogy elfogadnának-e egy magyart családtagként vagy munkatársként, illetve elfogyasztanának-e vele egy ebédet. Azonban a nagyfokú bizalmatlanság és intolerancia annak az eredménye, hogy a médiában és közéletben nagyon jelen van a magyarok elleni gyűlöletbeszéd, illetve a magyar közösség veszélyforrásként való bemutatása az autonómia vagy a szimbólum-, illetve nyelvhasználat vonatkozásában.

Az is számít ebben, hogy Magyarország többnyire negatív szempontból jelenik meg a román sajtóban, veszélyforrásként tűnik fel a románokra nézve. És ha ehhez hozzátesszük az Oroszországgal való asszociálást, amelyet Magyarország esetében használnak, akkor tökéletes ellenségképet kapunk a hazai társadalom számára.

Ha a felmérés egészét tekintjük, a továbbiakban is bőven lesz dolga a CNCD-nek. Az eddigi munkájukban visszaigazolódott-e az, amire az IRES-felmérés konkrét számokkal mutat rá?

Bizonyos közösségekkel szemben igazolódni látszik: a romák esetében konstansul több panasz érkezik és nemcsak a tanácshoz, hanem a többi illetékes intézményhez is. Ami viszont a melegeket illeti, legfeljebb tíz feljelentés érkezik évente, de volt már olyan év is, hogy csak három. Ez nem azt jelenti, hogy nem létező a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy még a feljelentést sem vállalják. A fogyatékkal élők esetében ezzel szemben nőtt a beadványok száma, főleg a gyermekeket érő megkülönböztetésre vonatkozóan. A felmérés szerint a megkérdezettek több mint 50 százaléka tekinti úgy, hogy a fogyatékkal élőket egy kifejezetten számukra elkülönített helyen kellene nevelni, gondozni, ami szintén egy intoleráns magatartás.  Ez is részelegesen visszaigazolódik a tanács tevékenységben.

Ami bennünket, magyarokat illet, ott is az utóbbi időben nőtt a beadványok száma, például a nyelvhasználat terén, de nemcsak a CNCD-nél, hanem például az Audiovizuális Tanácsnál is, ott is gyakran hoznak elmarasztaló döntéseket ilyen ügyekben.

Azonban itt hadd tegyem hozzá azt: mi a közvélemény-kutatásban hozzáállást, viselkedést és mentalitást mérünk, ami nem jelenti azt, hogy ez ki is fejeződnek valamely hátrányos megkülönböztetésben.

Igencsak meglepő számomra ebben a formában is szembesülni azzal, hogy a nők jelentik a legnagyobb kisebbségi közösséget a rossz megítélésűek listáján. Szinte szégyellem is megkérdezni: ez azt is jelenti, hogy a nőkre még a nők is ferde szemmel néznek, vagy minek tulajdonítható az a 30 százalékos bizalmatlanság?

Hát igen, én magam is találkoztam már nőellenes nővel meg rasszista romával is… Van olyan eset, amikor a nők is hátrányosan megkülönböztetik nőtársaikat, tehát a felmérés eredménye ilyen tekintetben sem meglepő. És nemcsak nálunk történik ez így, hanem máshol is…

Az RMDSZ „másnaposok szövetsége” címmel ellátott makettjén magyarellenes megnyilvánulásaikról ismert politikusok jelennek meg felcímkézve. Sokan felháborodva fogadták ezt a nálunk újnak számító megközelítés. Mennyire tartozik bele ez a gyűlöletbeszéd ösztönzésébe, diszkriminatív-e bármilyen megközelítésben?

Erre a kérdésre nem fogok fehéren-feketén válaszolni, hiszen olyan ügy, amelyben akár feljelentést is kaphatunk, így hát az ilyen esetekben nem szeretek nagyon határozottan állást foglalni. Ami engem illet, tisztségemnél fogva is elmondhatom: intézményünk nem bátorítja ezt a fajta kommunikációt, ami enyhén agresszívnak is minősíthető. Persze, a politikai kommunikációban ez amúgy nem számít újdonságnak.

Követtem az erről szóló vitát, és azt érzékelem, hogy erről sincs párbeszéd a román és magyar közösség között. Mi lezongorázzuk ezt egymás között, vitázunk erről, de meggyőződésem, hogy a mémen megjelenő három személynek nincs is tudomása arról, hogy létezik egy ilyesmi, és itt azt is érdekes lett volna megtudni, hogy ők miként viszonyulnak ehhez.

Az ilyen stílusú kommunikáció ez idáig nem volt jellemző az erdélyi magyar társadalomra, de nem az én tisztem megítélni azt, hogy ez most pozitív vagy negatív hatású. Mindenütt a világban látjuk, hogy ez a fajta agresszív kommunikáció is része a politikai vitáknak. Itt azonban megjegyezném azt, hogy az illető maketten nincs etnikai minősítés, viselkedésre és habitusra vonatkozó mémről beszélünk. Nem románoznak benne, és semmi olyan jellegzetes kritérium sem található meg, amivel szemben a törvény védelmet biztosít. Ha valaki sértve érzi magát, mert nem igaz, amit állítottak róla, persze, lehetősége van perelni. Azonban itt nem feltétlenül egy hátrányos megkülönböztetési esetéről beszélünk. Ezért is azt gondolom, hogy nem az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartozik erről véleményt mondani.

Nyilván, ez a típusú kommunikáció mozgósít, ugyanakkor feszültséget is kelt a párbeszédben vagy inkább a nem létező párbeszédben, ezért tisztségemnél fogva nem vagyok a híve. De ez csupán egy vélemény. A politikai kommunikáció rengeteget változott az utóbbi években, és valahol határt kell szabni neki, de ilyesmit már láttunk. Ráadásul választási évben is vagyunk, és úgy gondolom, hogy egy nehéz időszaknak nézünk elébe.

Soros György milliárdos üzletember a lakosság 36 százaléka szerint rosszat akar Romániának. A bukarestiek viszont nemrég kibuktak Gabriela Firea polgármesterre, amikor erre utalva próbálta magát egy kínos helyzetből kimenteni. Akkor mégis milyen kommunikációnak dőltek be azok, akik ezt a konkrétumokkal alá nem támasztott „rontást” elhiszik?

Ebben van egy kicsi antiszemitizmus és egy kicsi magyarellenesség is. Soros Györgyöt a kilencvenes éve elejétől ismerik Romániában és egy kicsit kapóra is jön az, hogy ő magyar zsidó. Sokat használták a „sorosozást” az elmúlt évek politikai kommunikációjában, és nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte, Magyarországon, de máshol is.

Itt ismételten azt mondhatom, hogy a hazai lakosság nemzetközi médiát is fogyaszt, ugyanakkor a román médiába is beszivárog az ilyen jellegű tartalom. Főként a feszültségkeltés. De ebben sem látok semmi meglepőt…

Laikusként azt szűrtem le ebből a felmérésből, hogy a mássággal szembeni elutasító szemlélet nem válogatós: egyformán utálják az etnikai, szexuális, vallási vagy szociális szempontból kisebbségnek számító közösségeket. Helyénvaló-e itt egy ilyen általánosítás?

Nem szeretek általánosítani, azt mondani, hogy egy társadalom általánosságban véve intoleráns. Vannak időszakok, vannak helyzetek és esetek, amelyeket kezelni kell. Azonban, amikor egy újságíró azt kérdezi tőlem, hogy Románia rasszista-e, antiszemita-e vagy magyarellenes-e, akkor soha nem szoktam válaszként egy egész társadalmat minősíteni. Alapvetően sem tartom jónak, relevánsnak az általánosításokat. Vannak ezek a gondok és ezeket kezelni kell.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X