Így lehet majd „transzilvanikum” a borvízből és a Bulgakov kávéházból

Ha Hegedüs Csillán múlna, Déva várától a vallászabadságig, a csíksomlyói búcsútól a kolozsvári Bulgakov kávéházig sok érték felkerülhetne a "transzilvanikumok" listájára. Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnökét az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság munkájáról kérdeztük.

Az Erdélyi Magyar Értéktár létrehozását már két éve eldöntötték, nemrégiben létrejött a bizottság is, amelynek az lesz a feladata, hogy beazonosítsa azokat az értékeket, amelyek kifejezetten az erdélyi magyar kultúrkörhöz köthetők. Nevezhetjük majd ezeket „transzilvanikumoknak”?

Igen, nevezhetjük – noha az Erdélyi Kézműves Céh, más jelentéssel már levédte azt. De lépjünk egyet hátrébb: az értéktár, ha fizikai megjelenésére gondolok, egy lista, nem több. Lehet bőrbe kötni, de lehet egy sima Excel file. Másfelől az értéktár a közös emlékezet lenyomata. Arról szól, hogy mi definiál bennünket, erdélyi magyarokat. Mi az a hozomány, aminek alapján azt mondhatjuk, lám, nem éltünk itt hiába ezer évig.

Mert az erdélyi magyar közösség ezer éve értéket teremt, és természetes igény az, hogy ezeket rendszerbe soroljuk, lajstromozzuk.  És az is természetes, hogy értéktár nem csak egy van. Mert más dolgokat akar megőrizni Barót, mint Tasnád. Mert előbbinek a Szent Adalbert templom fontos, amit az elmúlt 500 évben nagyjából, évszázadonként újítottak fel, néha teljesen átépítve azt, míg utóbbinak Bíró Lajos, és nem feltétlenül azért, mert feltárta Új-Guineát, hanem például azért, mert felvette a harcot a filoxéra ellen. A templom is és a filoxéra elleni harc is a megmaradást szolgálta, a közösség építését, erősödését jelentette.

Mi erdélyiek ilyenek vagyunk. Megbecsüljük a múltat és tanulunk belőle. Az erdélyi magyar civil szervezetek több mint száz éve igyekeznek értékeinket valamilyen rendszerbe belefoglalni, de tovább megyek: településeink és megyéink is azon dolgoznak, ki száz éve, ki csak mostanában, hogy felmutassák – azaz megőrizzék és hasznosítsák - értékeiket.  Elég, ha csak az EME, vagy a 130 éves EMKE tevékenységére gondolunk, nem beszélve arról, hogy a megyei tanács is kiemelt figyelmet fordít az értékmentésre Háromszéken vagy Hargita megyében. De az is külön öröm a számomra, ahogy a Kriza János Néprajzi Társaság, vagy az Élő Erdély egyesület felkarolta az ügyet, s népszerűsítik szerte Erdélyben az értékeink számbavételének fontosságát.

Az RMDSZ kulturális főosztálya két éve kezdte el a rendszerező munkát. Hamar kiderült, hogy ez nem egy egyemberes, de még csak nem is egy főosztálynak való feladat, hanem erdélyi összefogásra van szükség az Erdélyi magyar értéktár létrehozásához. Ezek tehát az előzmények. Ugyanakkor, az idén megváltozott a Hungaricum törvény is, így a nemzeti egység jegyében a határon túli magyar teljesítmények is befogadhatók, külön értéktárként, de szerves részeként a Magyar Értéktárnak.

És mit tesz az ember, ha minden adott arra, hogy valamit tegyen? Létrehoz egy bizottságot. Esetünkben nem azért, hogy kipipálhassuk a feladatot anélkül, hogy megoldottuk volna, hanem azért, hogy elvégezzük azt.

Hány tagú eddig a bizottság? Kik a tagjai?

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség olyan civil szervezeteket kért fel az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság tagjaiként, amelyek különböző szakterületek elismert képviselői, tevékenységük számottevő, meghatározó Erdély szintjén is. A Magyar Értéktár nyolc kategória szerint osztályoz: épített környezet, kulturális örökség, agrár- és élelmiszer-gazdaság, egészséges életmód, ipari és műszaki megoldások, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás. Remélem, sikerül ezek mindegyikét feltölteni erdélyi magyar értékekkel. Számomra az a cél, hogy záros határidőn belül, legalább félezer értéket tudjunk felterjeszteni.

Megkerestük, tehát, az Erdélyi Kárpát Egyesületet, az Erdélyi Múzeum Egyesületet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet, a Kriza János Néprajzi Társaságot, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét, a Székely Termék védjegy létrehozóit, a Transylvania Trust Alapítványt. Ezeket az intézményeket arra kértük fel, hogy nevesítsenek egy-egy szakértőt a bizottságba.

Felkérték az EMNP és az MPP vezetőségét is, hogy delegáljon képviselőket a bizottságba. Kaptak választ tőlük? Érkezett már személyesített javaslat?

 A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) valamennyi erdélyi tagszervezetét felkértük, hogy nevezze meg bizottsági tagját, ám mindeddig nem kaptunk tőlük javaslatot. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb csatlakoznak az értékmentő munkához, hiszen ebben a tevékenységben az értékelvűséget kell hogy legyen a szempont, kulturális örökségünk védelme kellene legyen az erdélyi „közéleti minimum”!

Van már elképzelésük a bizottság működéséről? Hol lesz a székhelye, milyen gyakorisággal ülésezik, lesz-e nyilvános (interneten is követhető) fóruma?

Az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság a Hungarikum Bizottság szervezési mintájára épül. Utóbbi évente többször is ülésezik, a beérkezett javaslatok mennyiségének függvényében. Reményeink szerint az erdélyi bizottság is évente többször összeül, hogy az értéktár gyarapításáról döntsön. Az első hónapok tudományos, rendszerező háttérmunkája a gyakori egyeztetéseket teszi szükségessé. Ezek eredményéről rendszeres tájékoztatást nyújtunk majd. A bizottság ülései Kolozsváron lesznek, esetenként azonban kihelyezett üléseket is tartunk majd.

Egy ilyen testület működésének nyilván anyagi vonzatai is vannak. Készítettek már egy költségvetést, mennyibe fog kerülni a fenntartása, iroda működtetése, kapcsolattartás a javaslattevőkkel, szakértőkkel?

Mindezidáig a munka szervezési részét az RMDSZ kulturális főosztálya végezte. Természetesen lesznek anyagi vetületei is az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság működésének, de úgy gondolom, mindez egy nagyon fontos célt szolgál: az erdélyi magyar identitás-tudat felépítését, bővítését.  A múlt nem afféle borkánba zárt lelet. Itt él velünk, tanít és figyelmeztet. Az Értéktár nem tesz mást, mint ezt a felismerést gyakorlati tudássá konvertálja.

Milyen kritériumoknak kell eleget tennie egy tárgynak/épületnek/élőlénynek/dallamnak vagy bármi másnak, hogy bekerüljön az Erdélyi Magyar Értéktárba? Ha vita alakul ki erről, hogy döntik majd el?

Az alapvető kritérium a fontosság: mennyire fontos az adott érték az erdélyi magyarok közössége számára, mennyire jellemző e közösség egészére. Ezt megítélni a bizottság feladata. Azért hozunk létre sokszínű, sokféle érdeket képviselő testületet, hogy csökkentsük a hibázás, a részrehajlás lehetőségét.

Javaslatokat civilektől is elfogadnak?

Mindenkitől elfogadunk javaslatokat, mert a legfőbb szándék az, hogy reprezentatív és kimerítő legyen az értéktár. Ehhez pedig minden konstruktív hozzájárulást szívesen fogadunk, sőt bátorítunk.

Ha kialakul az Erdélyi Magyar Értéktár-adatbázis, ezt úgymond felterjesztik Budapestre, hogy tegyék hozzá a magyar értéktárhoz?

A Bizottság döntéseket hoz, aztán a budapesti bizottság elfogadja azokat. Vagy nem. Ez már az ő dolguk. Az Erdélyi magyar értéktár sikere nem ezen múlik, de természetesen örülünk, ha mondjuk magos Déva vára hivatalosan is az egyetemes magyar örökség részéve válik.

Végezetül arra kérem, hogy saját személyes javaslatait ossza meg a Maszol olvasóival: melyek azok az erdélyi értékek, amelyek Hegedüs Csilla szerint semmiképpen sem maradhatnak ki a listáról?

Nekem sok kedvencem van, csak néhányat említenék: Déva vára, a széki négyes, a nagybányai Művésztelep, a szilágyperecseni hagyma, a borvíz, a szovátai Medve-tó, a kolozsvári Kulturális Kisebbségi Charta, a keresdi várkastély, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a csíksomlyói búcsú (amit már az UNESCO listára is felterjesztettünk), a székely pityóka, a ménesi kadarka, a szatmári böllérverseny, a nagyváradi vár, a szilágysági szilvapálinka, a kalotaszegi bútorfestés, a csángó népviselet, a vallásszabadság (tordai országgyűlés - 1568), a székely nemzetközi grafikai biennálé, és igen, a kolozsvári Bulgakov kávéház. Meg persze a bonchidai Bánffy kastély, melynek helyreállításán 15 éve dolgozom.

 

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?