Szász Attila: „Soha nem volt ennyire a hallgatóké a Marosvásárhelyi Rádió, mint most”


-A A+



"Az elmúlt évek egyik célkitűzése az volt, hogy egyre közelebb kerüljünk hallgatóinkhoz, tehát ne csak a hangunkkal, hanem személyesen is építsük ki a kapcsolatot a közönség irányába" – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Szász Attila. A Marosvásáhelyi Rádió főszerkesztő-helyettesét a magyar szerkesztőség élén töltött évekről, a napi 24 órás műsorról, a járvány körülményei között végzett munkáról kérdeztük.

Egy médiaintézmény vezetése nem kis felelősséggel jár, és aki belevág, tudja, hogy nem a hátradőlős, kényelmes évekre rendezkedik be.  Mikor vette át a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének a vezetését, milyen volt a kezdeti időszak?

A rádió 62 évét töltött idén, és én 2012-ben kerültem a magyar szerkesztőség élére, addig a CNA, az Országos Audiovizuális Tanács tagjaként tevékenykedtem. Azzal a szándékkal és céllal érkeztem, hogy a napi hétórás magyar adást fölfejlesszem egész napos rádióműsorrá. Ez régi terv volt, és a hallgatók részéről is jogos elvárás volt, úgyhogy meg kellett találni a módját annak, hogy ez megvalósuljon. Valahogy a huszonvalahány év demokrácia alatt ez nem jött össze, azonban egy évvel az idejövetelem után, 2013 februárjában elindult a 16 órás magyar nyelvű műsor, és további öt év lobbizásba telt, hogy 2018-ban azt mondhassuk, most már egész napos rádióműsorunk van.

Ehhez nyilván kellett politikai támogatás, meg olyan döntések meghozatalát is ki kellett harcolni, amelyek nem csak a rádió hatáskörébe tartóztak, de sikerült megragadni a megfelelő pillanatot, így lett végül a Marosvásárhelyi Rádiónak a magyar nyelvű adása 24 órás. A Kolozsvári Rádió is ugyanezt az utat járta be, csak gyorsított eljárásban, azaz utánunk kezdték el, és előttünk fejezték be, de az a lényeg, hogy most két közszolgálati rádióadón egész napos magyar nyelvű műsor hallgatható. Ez óriási lehetőség, aminek teljesen természetesnek kellene lennie, de nem az. Pont úgy kell rá vigyázni, mint minden eddig kiharcolt jogra, amelyek, amint látjuk, nincsenek kőbe vésve.

Az átállás nem volt zökkenőmentes, hiszen az erőforrások nem módosultak. Azaz jóváhagyták a műsorrács bővítését, azonban ugyanannyi emberrel, ugyanolyan technikai feltételek mellett kellett ezt megvalósítani. Ilyenkor nagyon sok mindent újra kell gondolni, hogyan működött mindez a Marosvásárhelyi Rádió esetében?

A rádiózás az elmúlt időszakban nagyon dinamikusan változott, tehát nemcsak az időtartambeli kiterjedésnek, hanem nagyon sok más újításnak is meg kellett felelni. Az volt a szerencsénk, hogy közszolgálati rádió lévén, a kereskedelmi rádiókhoz viszonyítva számbelileg és felszerelés szempontjából is vállaltuk a kihívást. Persze, hogy gond volt a kezdetekkor átállítani a mentalitást, hogy nem heti egy rovattal számol a szerkesztő, hanem sokkal többel, és a gyártási folyamat sokkal pörgősebbé válik. Természetesen kihívást jelentett, de a műsorrács átszervezésével együtt nem volt lehetetlen feladat. Az egésznapos magyar nyelvű közrádiózás lehetőségét meg kellett ragadni, és időközben folyamatosan bővíteni az adásidőt, a frekvenciahálózatot, a műszaki feltételeket, a humán erőforrást...

Az elmúlt években néhány idős munkatárs nyugdíjba vonult, és jelentősen tudtunk fiatalítani a munkaközösségen, ami hasznára vált a szerkesztőségnek az új körülmények közepette. Kezdetben mindenkinek nehezebb volt, a szokásos munkaritmus teljesen megváltozott, de ezt fel kellett vállalni, meg kellett felelni az új kihívásoknak. Azt hiszem, hogy nincs olyan munkahely, ahol időről időre ne következnének be ilyen cezúrák, amikor el kell dönteni, hogy haladunk a korral, vagy pedig lemaradunk, és akkor kérdés az, hogy mi vár ránk? Médiaintézményként egészen biztosan nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátradőljünk, és eljárjon az idő a fejünk fölött.

Amikor egy ilyen méretű váltás következik be, akkor minden átalakul, és ami a legfontosabb, a célközönség is változik. Az addigi bejáratott hallgatóság helyett, aki akkor kapcsolta be a rádiót, amikor tudta, hogy magyar adás van, most kibővült ez a paletta, de ez az azt is jelentette, hogy a tartalom is ugyanígy kellett módosulnia.

2013 márciusáig a Marosvásárhelyi Rádió délelőtt 11 és délután 6 óra között sugárzott magyar nyelven. Ez azt jelentette, hogy elsősorban a nyugdíjas korosztály, illetve az otthonülők hallgatták, hiszen azok, akik dolgoznak, nem tudják megengedni maguknak, hogy a munkahelyen hallgassák az adásunkat. Az időtartambővítés természetesen számtalan új hallgatói kategóriát vont be, aminek mi örültünk, és akkor úgy alakítottuk a műsorunkat, hogy mindenki megtalálhassa azt, amit keres. Készült is erről pár focus group, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a műsorrács bővítésével a célközönségünk is változott, velük együtt, pedig a rádióról alkotott kép. Kezdetben ez nagyon érezhető volt. Legutóbb, talán 2015-ben, ha meg kellett volna személyesíteni, 50 pluszos, középosztálybeli, sportos férfiként határozták meg a hallgatóink a rádiót.

Azt is tudjuk, hogy otthon, illetve az autóban hallgatják legtöbben a rádiót, és akkor ehhez mérten alakítottuk ki a műsorrácsot is, aminek az egykori gerincét megőriztük, de új elemeket is beleépítettünk éppen amiatt, hogy a megnövekedett számú hallgatóság igényeit próbáljuk kielégíteni. Azt kell mondanom, hogy egy jó műsorrácsot örököltünk, amelyet csak bővíteni kellett, nem gyökeresen átalakítani. A reggeli műsornak a beiktatása volt az egyik legfontosabb átalakítás, hisz ez az a műsor, amely gyakorlatilag mindenkihez szól, szóval, nagyon fontos egy rádió számára, hogy hogyan indítja a napot.

Munkába vagy iskolába menet közben hallgatnak a legtöbben, mindenki ébren van, mindenki közlekedik, ideális időpont arra, hogy a napi hírekről, legfontosabb eseményekről értesüljenek, úgyhogy természetesen maximálisan kihasználjuk az idősávot arra, hogy, tájékoztassuk a hallgatókat, és meggyőzzük arról, hogy jó választás a Marosvásárhelyi Rádiót hallgatni. Egy négyórás maratoni szórakoztató és tájékoztató műsorról van szó, amelyet 2013. március 2-án indítottunk útjára. Talán az egyik legkomplexebb műsor: nap mint nap korán reggel talpon lenni, és minőséget szolgáltatni, nagyon embert próbáló feladat, tehát nem lehet nagyon hosszú távon csinálni, mert sok energiát felemészt, elfáradnak, kiégnek a kollégák. Nálunk pedig a nagy kereskedelmi rádióktól eltérően, nincs egy egész produkciós csapat a műsorvezetők mögött. Gyakorlatilag egy kétszemélyes műsor – ha valaki éppen nem beteg, vagy nincs szabadságon.

A „Jó reggelt, Erdély!” után minden nap van egy beszélgetős műsorunk, amelyben az aktuális problémákra keressük válaszokat, megoldásokat, meghívottaink a helyi közigazgatás képviselői, politikusok, különböző területek szakemberei, és olyan konkrét kérdéseket vetünk föl, amelyek a hallgatóinkat nap mint nap foglalkoztatják. Közben megmarad a hírháttér műsorunk, a zenés üzenetek, valamint a Kultúrpresszó.

A délutáni műsorrácsot pedig rétegműsorokkal egészítettük ki, és figyelembe vettük azt is, hogy ilyenkor már a televíziók átveszik a főszerepet, a tévés híradókat nézik meg azok, akik akkor szeretnének informálódni a nap eseményeiről, ezért mi ebbe az idősávba olyan műsorokat helyeztünk el, amelyek azokhoz szólnak, akik hűséges rádióhallgatók, és nem híreket szeretnének fogyasztani. Itt tehát minden megtalálható az autós műsoroktól az irodalomig, a komoly zenétől az ifjúsági műsorig, gazdasági magazinig vagy jogi tanácsadásig. Ezek a műsorok gyakorlatilag a hűséges és nagyon tudatos rádióhallgatóinknak szólnak. Összesen több mint negyven műsort kínálunk hallgatóinknak, úgy szoktuk mondani, hogy minden egyben szolgáltatást nyújtunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyszerre nem szólhatunk mindenkihez, de nálunk mindenki megtalálhatja azt, ami érdekli, ízlésének megfelelően.

A késő esti idősáv sem a steril zenélésről szól, hisz szerintünk azt bármely kereskedelmi csatornán megkapja a rádióhallgató, ezért azt is beszélt tartalommal töltöttük meg, többnyire ismétlésekkel, ezáltal lehetőséget teremtve azok számára, akik nem hallották az eredeti beszélgetést, hogy bekapcsolódjanak a műsorba. Az is fontos, hogy minden este van egy órás német adásunk 9 és 10 óra között, amellyel tartozunk az itt élő német közösségnek.

Akkor tisztázzuk azt is, hogy mekkora az adáskörzete a rádiónak, mert ezek szerint olyan terület is beletartozik, ahol számottevő a német anyanyelvű hallgatóság.

Négy megye tartozik az adáskörzetünkbe: Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megye, ami azt jelenti, hogy az Erdélyben élő magyarság mintegy felének, azaz 600 ezer embernek szolgáltatunk nap, mint nap friss rádiós tartalmat. Maros és Brassó megyében élnek még szászok, és számukra igyekszünk minőségi műsorokat gyártani, de lehet, hogy több, innen elvándorolt személy hallgatja interneten ezeket a műsorokat. A felmérések alapján mintegy 200 ezer hallgatónk van naponta, ami nem kevés. Ilyen lefedettséggel és hallgatottsággal csak mi rendelkezünk az erdélyi magyar rádiók közül.

Az átálláskor megörököltük a Radio Romania Culturalnak a hullámhosszát, a 106,8-at, és ez többnyire lefedi adáskörzetünket Marosvásárhelyig. Ám a megyeszékhelytől nyugtra már nem ért el, ezért a frekvenciahálózat bővítése is egy sürgősen megoldandó feladat lett 2013-ban. Megoldottuk, kezdetben az 1323-as középhullámú frekvenciával, ez azonban kissé elavult technikai megoldásnak számít, és ezért a 96 Fm-mel bővítettük a marosvásárhelyi adáskörzetet, tehát itt a városban és annak közvetlen közelében ezen vagyunk hallgathatók. A legújabb szerzeményünk pedig a 92,3 ultrarövid frekvenciánk Gyergyóban, amely lefedi az egész Gyergyói medencét, amelyre azért volt szükség, mert a 106,8 hullámai gyakorlatilag elsüvítettek a medence fölött, és nem tudtuk elérni az ottani hallgatókat.

A másik nagy kihívás az online jelenlét, amelyet egyre bővíteni kell, hisz az elmúlt években a médiafogyasztási szokások nagymértékben átalakultak, és lépést kell tartanunk az új trendekkel, a felhasználóknak az elvárásaival is. Ezért van okostelefonra kifejlesztett alkalmazásunk is, és hallgathatók vagyunk a honlapunkról is, amely egyébként még számtalan információval próbálja közelebb hozni a rádiót a hallgatókhoz. Ezzel egyébként egy világszintű trendbe próbálunk beilleszkedni, mert már van olyan ország, ahol teljesen lekapcsolták a földi sugárzású frekvenciákat. Mi párhuzamosan próbáljuk ezt a jelenlétet, nem egymással szemben, hanem egymás mellett erősíteni.

A 24 órás adás meg az online jelenlét arra enged következtetni, hogy ezt csak egy megfelelő számú csapattal lehet megvalósítani. Mennyi az annyi, meg van elégedve a lehetőségekkel?

22 belső munkatárssal dolgozunk, és mintegy ugyanennyi külső munkatárssal kötünk szerződést hosszabb-rövidebb időtartamú projektekre. Tehát azt mondhatom, hogy a munkaközösség 40-45 személy között fluktuál, ezek közé tartoznak az állandó munkatársak, illetve vannak állandó jogdíjas munkatársak, és vannak időszakosan bedolgozó kollégák is. Nyilván ezen kívül vannak műszaki munkatársak és adminisztrációs személyzet is, de ezek a román szerkesztőség igényeit is teljesítik, tehát nem csak értünk dolgoznak.

Az idősáv bővüléséről, a hallgatóság számbeli növekedéséről már szó esett, arról is, hogy ez tartalmi változásokat okozott. Hosszú távon milyen stratégiában gondolkodik?

Az volt a cél, hogy egy „néprádiót” üzemeljünk be, amely sokféle embert meg tud szólítani, tájékoztat, szórakoztat és nevel. Egyébként mielőtt idejöttem volna, akkor is ez volt a műsorpolitika, hogy minél több emberhez eljutni, minél több hallgatót megszólítani. Ez egy állandó kihívás, mert a hallgatóink sokfélék, tehát úgy kell kialakítanunk a műsorpolitikánkat, hogy mindenkit meg tudjunk szólítani.

Próbáltuk figyelembe venni a felméréseink alapján a hallgatói szokásokat, a műsorfogyasztók bioritmusát. A korán kelőknek is megfelelő tartalmat biztosítani, illetve arra is odafigyelni, hogy a reggeli idősávban az autóban ülők is minőségi tartalmat kapjanak. A kora délelőtti órákat az idősebb generáció ízlése szerint alakítottuk, hisz a munkában lévőknek nincs lehetőségük hallgatni a rádió  adását.

Késő délután ismét pörgősebbre vesszük a ritmust, és a hangsúly a tájékoztatáson van. Egyébként napi 14 híradónk van, és az adásidőből mintegy 3 óra hírháttér. A tájékoztatás azt hiszem a legfontosabb hivatása a rádiónak. Tehát az, hogy hallgatóink időben értesüljenek az újdonságokról, és a hírek szakszerűen legyenek megszerkesztve.

Tájékoztatni, nevelni, szórakoztatni – ez a mi küldetésünk ugyebár, és ezt is tesszük. Ismerjük a hallgatói igényeket, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk például nem kell jazz, vagy kortárs irodalmi műsort sugároznunk, vagy bármilyen olyan tartalmat, ami eltér a nagy többség ízlésétől, elvárásától. Sőt azt gondolom, hogy ez is része a nevelésnek. Ha nem egyéb, a toleranciára való nevelésnek.

Annak ellenére, hogy nagyon inkluzív az elképzelés, ami a hallgatóságot illeti, úgy tűnik, hogy nem sikerült mindenkit megszólítani, lévén, hogy évek óta működik egy olyan csoport, amely a nyilvános térben folyamatosan hangoztatja, hogy „visszaigényli” a Marosvásárhelyi Rádiót, amely szerinte egy „balliberális” dominancia áldozata lett.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nem vettünk el senkitől semmit, sőt soha nem volt ennyire a hallgatóké ez a rádió, mint most. Ugyanakkor a műsorainkat, meghívottainkat, hallgatóinkat nem címkézzük meg, nem készítünk jobb- és baloldali műsorokat. Egyébként, ha tartalomelemzést kellene végeznem, akkor azt mondanám, hogy műsoraink nagyrészt konzervatív tartalmúak, és ez így rendben is van. Persze, vannak kivételek is, de éppen amiatt, mert megpróbálunk minden kategóriának nyújtani valamit.

Szerintem az a szerkesztőség, amelyben nincsenek viták, az gyanús, minden alkotó közösségben vannak nézeteltérések, elvi ütközések. Persze jó lenne, ha ezek szakmai és nem személyes viták lennének, és ha házon belül zajlanának, és nem a nyilvánosság előtt. Ezek valóban károsak lehetnek, és hatáskörömön belül igyekszem is ezeket rendezni.

Ezek a viták azonban sajnálatos módon kikerülnek a nyilvános térbe, és olyanok is értesülnek róluk, akik nem feltétlenül hallgatják a Marosvásárhelyi Rádiót. Gondolok itt kolozsvári, nagyváradi olvasókra, akik csak a negatív híreket olvashatják.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy előbb hallgassa a rádiót, és az alapján alkosson véleményt. Tisztában vagyok azzal, hogy mindig lehetne jobban csinálni, ugyanakkor azt is tudom, hogy a szerkesztőség minden tagja igyekszik a legjobbat kihozni abból, ami van. A jogos, építő jellegű kritikára mindig nyitottak voltunk. A legtöbb hallgatói észrevételt, javaslatot megpróbáltuk beépíteni a műsorrácsba. Mindent nem lehet. Egy abszolút nyitott intézmény vagyunk, bárki kifejezheti a véleményét, a honlapunkon online is elérhetőek a műsorok. Az elmúlt évek egyik célkitűzése ez volt, hogy egyre közelebb kerüljünk hallgatóinkhoz, tehát ne csak a hangunkkal, hanem személyesen is építsük ki a kapcsolatot a közönség irányába. Rengeteg közösségi projektünk is volt, most csak a tavaszi szemétszedő akciónkat, illetve az idén 20 éves Gurul a rádiót említem meg, vagy a Beszéljük meg vitaműsorunkat. De azt is ki kell emelnem, hogy jelen vagyunk adáskörzetünk minden fontosabb közösségi eseményén, legyen az könyvvásár, vagy a Vibe-fesztivál vagy a Szentgyörgy-napok, pünkösdi búcsú, pápalátogatás, vagy püspökszentelés, olimpia, focibajnokság vagy triatlonverseny, töltöttkáposzta fesztivál vagy Harmonia Cordis, és sorolhatnám. A legjobban az fáj, hogy idén a világjárvány miatt ezek nagy része kimaradt, és még a tokiói olimpiát is elhalasztották, ahová idén is készültek a kollégák.

Kikerült a nyilvános térbe a szerkesztőség tagja, Parászka Boróka és Kiss Dénes közötti – az egyik fél szerint tettlegességig fajuló – konfliktus is.

Folyamatban van egy hatósági, büntetőjogi eljárás, és zajlik egy belső kivizsgálás is, amely már a második fázisba jutott. A törvények és a belső rendszabály előírásainak megfelelően fogunk eljárni, de jó lenne mielőbb a végére járni. Ez a mi érdekünk, viszont a rendőrség és az ügyészség a saját tempójában halad.

Hogyan zajlik a munka a rádióban a járvány terjedése óta?

A koronavírus-járvány a rádiózásra nézve is kifejezetten ártalmas volt. Ez megmutatkozik az általános médiafogyasztási szokásokban is. A világjárvány elején óriási volt az igény a gyors tájékoztatásra, amibe azután belefáradtak a hallgatók is. Mivel közel két hónapig az emberek többnyire otthon voltak, kevesebb időt töltöttek autókban, így többet tévéztek, mint rádióztak, aztán megcsömöröltek a hírektől. Kezdetben pár műsort le kellett állítanunk, de ma már teljes kapacitással működünk, és mindenki elkészíti a műsorát. Arra viszont jó volt ez a periódus, hogy még szorosabban együtt dolgozzunk kolozsvári kollégáinkkal, és jobban kihasználjuk a technika nyújtotta lehetőségeket. Rájöttünk, hogyan lehet hatékonyabban dolgozni. Több kollégám önkéntesként dolgozott ebben a periódusban. Ugyanakkor nehéz és feszült időszak volt, és most már kezd monotonná válni, és az igazi rádiózás nem ilyen. Kollégáim várják, hogy terepezhessenek, hogy meghívottakkal beszélgessenek a stúdióban, hiszen március óta nem tudunk senkit vendégül látni, kizárólag telefonos és más alkalmazásokon keresztül készített interjúkat készítünk, és ezt megérzik a szerkesztők, illetve a hallgatók is. Márciustól nem volt Kotta sem. A 2013-ban elindított koncert-műsorunkban eddig több mint 70 erdélyi zenekar lépett fel, és mivel most nagyon korlátozott a fellépési lehetőségük, ezt úgy próbáljuk ellensúlyozni, hogy a felhasznált zenei anyag zömét a hazai zenekarok alkotásaiból válogatjuk, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a jogdíjas bevételeik növekedjenek.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X