Nem valószínű, hogy háborúhoz vezet Irán és az Egyesült Államok konfliktusa – elemzés


-A A+

Kászim Szulejmáni tábornok iraki likvidálása után elemzők azt hitték, hogy az Irán és az Egyesült Államok közötti konfliktus háborús helyzet kialakulásához vezethet. Az ukrán utasszállító kilövését követő teheráni tüntetések miatt azonban árnyalódik a helyzet. Galambos Éva külpolitikai újságíró szerint a jelenlegi belpolitikai feszültségek megoldása sokkal fontosabb Hamenei ajatollah iráni vezetőnek, mint a pattanásig feszült állapotok miatt hibát hibára halmozni – mint történt akkor, amikor 176 ártatlan ember vált áldozatává a célpontját kereső ballisztikus rakétának.

Az Irán és az Egyesült Államok közötti feszültségek nyilván nem új keletűek. Ám fordulatot jelentett Donald Trumpnak az a döntése, hogy likvidálják a második számú teheráni vezetőnek tartott Kászim Szulejmáni tábornokot. A döntést az amerikai elnök még december 27-én hozta meg a floridai Mar-a-Lago villában. Az akciót január 3-án hajtották végre Irakban, ahová a tábornok a bagdadi kormány meghívására érkezett.

Kászim Szulejmáni meggyilkolásának fontos előzménye volt Galambos Éva külpolitikai újságíró szerint a teheráni provokációk sorozata. Ezeket a muzulmán világ azon igyekezete váltotta ki, hogy bebizonyítsa: az Egyesült Államok már nem számít annak a világhatalomnak, amely a múltban volt. A térség számos állama – köztük Irán – számára a gyengeség jeleinek számítottak mind Obama megbékélési vágya, mind Trump azon határozott kijelentései, amelyek szerint az amerikaiaknak nincs keresnivalójuk Közel-Keleten. Ez odáig fokozódott, hogy a közelmúltban, az amerikai nagykövetség elleni támadás után, Hamenei ajatollah nevetve jelentette ki, hogy Trumpnak nincs bátorsága reagálni.

Az iráni provokációk

Iráni provokációk bizony voltak szép számban. De míg a nyugati demokráciákban ezeket terrorista támadásoknak könyvelte el a külpolitikai elemzők többsége és közvélemény, addig Iránban „életmentő” akcióknak állították be, hiszen ott van az ország „az ellenség gyűrűjében”, ki kell verekednie magát onnan. Teherán Galambos Éva szerint a legjobb védekezés a támadás taktikáját követte, és több „védelmi akciót” hajtott végre.

Washingtonnak az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból való kilépése óta számos provokáció történt az Egyesült Államok és szövetségesei ellen, amelyeket Teherán hajtott végre vagy szervezett. Ilyenek voltak  2019-ben azok a támadások, amelyek a Hormuzi-szorosban az olajszállító teherhajók, a Perzsa-öbölben pedig a finomítók és a kőolajtároló terminálok ellen irányultak. Szintén a  provokációk sorába tartozik a jemeni Húti-alakulatok támogatása, Izrael ellenében a Hezbollah, Hamász és az Iszlám Dzsihád finanszírozása; Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimének finanszírozása és támogatása Szíriában, valamint az iráni befolyás növelése Irakban.

Donald Trump nyilatkozata az amerikai csapatok Szíriából történő kivonásáról Moszkva és Teherán befolyásának növekedését ösztönözte a régióban. Az Egyesült Államok sok helyzetben tartózkodott a reagálástól, de a kritikus pillanatot, amely „vörös vonalnak” minősült, december 27-e jelentette. Akkor támadták meg az iraki hadsereg támaszpontját Kirkuk közelében, ahol amerikai katonaság is állomásozott. A bevetésen az Irán támogatását élvező milíciák, a Katáib Hezbbollah egységei  30 rakétát használtak: a katonai akció egy halálos áldozatot követelt, többen megsebesültek. Megtorlásként az Egyesült Államok megtámadta ezeknek a milíciáknak öt bázisát, amelyek közül három Irakban és kettő Szíriában volt található. Az ellentámadásban 25 harcos halt meg, és több százan megsebesültek.

Újévben a síita iráni pártos milíciák tüntetéseket szerveztek az Egyesült Államok nagykövetsége előtt és megrohamozták az épületet.  A tüntetők először csak átugráltak a külképviseletet védő kőfalon, majd különböző helyeken tüzeket is gyújtottak a nagykövetség körül, amelynek biztonsági emberei könnygázgránátokkal igyekeztek őket feloszlatni. Erre a tüntetők közül számosan kőzáporral válaszoltak, amely az épület több ablakát is bezúzta, de a belső, védett területre nem sikerült bejutniuk. A tiltakozó támadók „Le Amerikával!” felkiáltásokkal vették körbe az épületet. Az Egyesült Államok ezért úgy határozott, hogy megerősíti a nagykövetség védelmét, és további katonai egységeket küldött Irakba.

Az első drámai tetőpont: lecsapott a „Ninja”

Az Irán-USA konfliktus első drámai tetőpontja Galambos Éva szerint Kászem Szulejmáni tábornok meggyilkolása volt. A Forradalmi Gárda Al Kudsz-erőinek parancsnokát a világ számos terrorista támadásának megtervezőjeként és a második legfontosabb iráni vezetőként tartották számon. Likvidálására az Egyesült Államok az izraeli „célzott módszerek” egyikét alkalmazta. A tábornokot egy AGM-114 Hellfire R9X rakéta ölte meg, amit eredetileg páncélosok ellen fejlesztettek ki az USA hadserege számára.

Az R9X-et 2017-ben kezdték el titokban fejleszteni, és csak 2019-ben mutatták be, kifejezetten fontos célpontok elleni, precíziós dróncsapásokhoz tervezték. Ennek megfelelően a lövedék nem robban, hanem a kinetikus robbanófejből egy hatpengés rendszer ugrik elő, és száguld keresztül a célpontokon, mindezt úgy, hogy a legkevesebb kárt okozza a célpontok környezetében. Kifejezetten a terroristák likvidálására fejlesztették ki.

A csendes, precíz, pengés megoldás miatt lett az R9X beceneve a „Ninja”. Az R9X már több fontos figurával is végzett, például 2019-ben Jamal Ahmad Mohammad Al Badawival, aki a USS Cole hadihajó ellen 2000-ben végrehajtott bombamerénylet mögött állt. De a Ninja ölte meg 2017-ben Abu Khayr al-Masri al-Káida vezért is.

Trump és Carter

Szulejmáni likvidálását Donald Trump rendelte el, akinek Galambos Éva szerint legalább két alapos indoka volt a döntés meghozatalára. Az egyik: bármilyen káros következményei is lehetnek az ellentámadásnak a világrendre nézve, az amerikai elnök nem engedhette meg magának a már említett „vörös vonal" megsértését. Az Egyesült Államok presztízse, világvezető pozíciója, és külföldön tartozkodó akár katonai, akár polgári állampolgárai védelmének képessége forgott kockán.

Másrészt Trump választási évben van, néhány hónapon belül szembesül az Egyesült Államok választópolgáraival. Igaz, hogy a fokozódó feszültségek a régióban új katonai erők bevetését jelentik a térségben, ellentmondva a kivonulás elképzelésének, ám az Egyesült Államok elnöke nem akar Jimmy Carter sorsára jutni, aki a második  elnöki mandátumát amiatt veszítette el, hogy képtelen volt megoldani a túszválságot, amikor 1979-ben egy évig ostrom alatt volt a teheráni amerikai nagykövetség. Ennek megfelelően Trump gyors és határozott reakcióval válaszolt a bagdadi nagykövetség megtámadására – magyarázta a külpolitikai újságíró.

A bosszú napja

Irán a tábornok likvidálása után bosszút ígért. Akkora gyászünnepséggel búcsúztatták Szulejmánit, mintha épp az iráni emberi jogok legkiválóbb harcosától búcsúztak volna, és valószínű, hogy a hivatalos állami propaganda ezt is sújkolta az óriási tömegekbe, akik részt vettek a temetésen. A szó szoros értelmében egymást taposták le az emberek – 56-an meg is haltak –, hogy ott lehessenek. Úgy tűnt, hogy Iránban teljes az egyetértés, az összefogás. Egy gonosz van, az pedig nem más, mint Amerika. Aztán néhány nap múlva 180 fokot változott a helyzet: tüntetések kezdődtek Teheránban az ország vezetői ellen.

Galambos Éva szerint a demonstrációk előzménye, hogy az iráni bosszút valószínűleg nem az Egyesült Államokkal folytatott közvetlen háború formájában képzelte el az ajatollah sem, hanem az amerikai érdekek megtámadása által szerte a világon, amely két iraki amerikai bázis megtámadásával kezdődött, és az ukrán utasszállító repülő lelövésével folytatódott. Ez utóbbi akció vélhetően nem volt szándékos.

Az ukrán légitársaság Teheránból Kijevbe tartó gépét a felszállás után nem sokkal lőtte le az iráni légvédelem múlt szerdán. A repülőn 176-an utaztak, és senki sem élte túl a tragédiát. Irán előbb tagadta, majd később elismerte felelősségét, és bocsánatot kért.  A fedélzeten  82 iráni és 63 kanadai állampolgár volt, ám azt tudni kell, hogy Kanadában él az amerikai kontinens egyik legnagyobb iráni közössége.

A legutóbbi kanadai népszámláláson mintegy 200 ezren vallották magukat iráni származásúnak.  És mivel Iránnak a külföldi állampolgárok iránti barátságos viselkédést is jól ismerjük (Pengő Zoltán, a maszol.ro munkatársa írt róla), feltételezhető, hogy az összes kanadai állampolgár gyakorlatilag iráni volt, akiknek az országban még volt családjuk, hozzátartozóik.  A külpolitikai újságíró szerint itt kell keresni a magyarázatát a hirtelen kirobbant népharagnak és tüntetéseknek is, amelyek napok óta tartanak Teheránban.

Videófelvételek tanúsága szerint az iráni fővárosban több ember megsérült, amikor a tiltakozók közé lőttek a biztonsági erők. A felvételek azt mutatják, hogy a rohamrendőrség éleslőszert és könnygázt is bevetett a demonstrálók ellen. Látszik, ahogy az emberek kiabáltak és menekültek a lövedékek elől, az emberek köhögtek és fulladoztak a könnygáz miatt. Egy másik videón pedig az látszik, hogy egy asszonyt vittek el a helyszínről, és a körülötte lévők azt kiáltozták, hogy a nőt éleslőszerrel lőtték meg a lábán, és nagyon vérzik. Az incidens után készült képeken vértócsa látszott a földön.

Mi történhet ezután?

Galambos Éva szerint jelenleg nehéz felbecsülni az Egyesült Államok sietős (bár indokolt) gesztusának következményeit. Ez befolyásolhatja Washington stratégiai helyzetét a térségben. A vészhelyzetben összehívott iraki parlament január 5-én egy állásfoglalásban felszólította a bagdadi kormányt, hogy vonja vissza az idegen csapatok jelenlétének engedélyét az országban.

Ez súlyos csapás, mivel az Egyesült Államok kormánya támogatta az iraki Irán-ellenes mozgalmakat, amelyek megelégelték Teherán egyre szélesebb körű országos befolyását, amit bizonyítanak azok a Bagdadban zajló tüntetések is, amelyek röviddel a nagykövetség támadása előtt zajlottak, 2019 novemberében. A két vezető, Szolejmáni és Abu Mahdi al-Muhandis meggyilkolása az összes iraki erőt összevonta, még az Irán-ellenes csoportokat is, figyelembe véve, hogy az amerikai gesztus az ország szuverenitásának megsértését és háborús cselekedetet jelentett.

A történet pikantériája, hogy miután az Irán beismerte „tévedését”, az utasszállító kilövéséért az Egyesült Államokat tette felelőssé, azzal magyarázta az emberi tévedések sorozata által okozott katasztrófát, hogy a feszültség miatt következett be. Mi több, ehhez a narratívához Moszkva is csatlakozott.  Több orosz politikus szerint is az Egyesült Államok olyan helyzeteket provokálnak ki világszerte, amelyek háborúk kitöréséhez vezetnek. Az orosz fake news-gyárak is beizzították processzoraikat, és olyan híreket dobnak ki a világhálóra, melyek szerint amerikai dróntámadás áldozata lett az utasszállító repülőgép. A jól ismert orosz álhír-gyártó médiaplatform, a RIA FAN szerint is teljes képtelenség, hogy iráni TOR rakéta lője le a repülőt annyira közel az iráni fővároshoz.

A külpolitikai újságíró szerint az eszkaláció egyik lehetséges közvetlen áldozata Izrael lehet a közeljövőben, amely - bár ebben az ügyben nem volt szerepe – Irán szemszögéből ugyanabba a kategóriába esik, mint Washington. Izrael és Benjamin Netanyahu miniszterelnök mindig felhívta a figyelmet az iráni veszélyre, amely évtizedek óta fenyegeti a zsidó államot. És ha az amerikaiak és az izraeli titkosszolgálatok néhány vezetője nem ellenezte volna, Netanyahu elrendelte volna az Irán elleni támadást. (Talán most az amerikaiak sajnálják, hogy nem engedték meg).

Az iráni vagy az általuk támogatott erők (Hezbollah) Szíriában vannak, Izraellel határosak, így az ország bármikor támadásra számíthat. Ezúttal Trump elnök Izraellel fennálló nagy barátsága mérgezett ajándéknak bizonyul. Az egyetlen döntéshozó Galambos Éva szerint, aki ebből a helyzetből valamit megszerezhet, az Benjamin Netanyahu. Ismerve Irán-ellenes álláspontját és eltökéltségét, hogy bármilyen módon megvédje az országot, végül győztesnek bizonyulhat a márciusban sorra kerülő harmadik választási fordulóban.

És első hallásra bármilyen hihetetlenül is hangzik a második, közvetett áldozat éppen Románia lehet. Nem zárható ki, hogy a jelenlegi körülmények között a deveselui légvédelmi rakétarendszert üzembe helyezik az amerikaiak, lévén, hogy Irakból kiszorulóban vannak, pedig nagyon számítottak az ottani bázisokra – magyarázta a külpolitikai újságíró. Emlékeztetett, hogy a romániai katonai létesítmény éppen az Iránból Európába indított ballisztikus rakéták megsemmisítése céljából épült.

Irán lehetséges célpontjai persze nem azok az európai államok volnának, amelyek továbbra is részesei a Teheránnal kötött nukleáris megállapodásnak, és most elítélték az amerikai döntést (Mark Pompeo külügyminiszter panaszkodott is az európai támogatás hiányára), hanem az amerikai bázisok, amelyek elterjedtek egész Európában. És ezek bármelyike - beleértve Deveselut - az iráni bosszú célpontjaivá válhat – magyarázta Galambos Éva.

A külpolitikai újságíró mindazonáltal úgy véli: a jelenlegi belpolitikai feszültségek megoldása sokkal fontosabb Hamenei ajatollah iráni vezetőnek, mint a pattanásig feszült állapotok miatt hibát hibára halmozni és az országát súlyos katonai konfliktusokba sodorni.

Galambos Éva újságíró, külpolitikai kommentátor, több újságban jelennek meg cikkei (Adevărul, Observator Cultural, Baabel, Realitatea Evreiască). A Bukaresti Egyetem Filozófiai Karán végzett, majd az Irodalomtudományi Kar héber kultúra és civilizáció szakán mesteri fokozatot szerzett. Az Agerpres, a Curierul Național, Gândul és az Adevărul munkatársa volt. Jelenleg a "Zsidó valóság" kiadvány vezetője, a Jurnalul Săptămânii izraeli kiadvány romániai tudósítója, valamint a baabel.ro online magazin egyik szerkesztője, ahol külpolitikai jegyzeteket közöl.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X