Ezek a babalátogatás aranyszabályai – Deák Zsófia dúlával beszélgettünk


-A A+

Egy kisbaba születése nagy esemény a család számára. Ilyenkor sorra jönnek a rokonok, barátok meglátogatni az újdonsült családot. De hogyan lehet ezt jól csinálni? Mivel segítünk? Mit vigyünk ajándékba? Ahelyett, hogy megvásárolnánk az első plüssmacit vagy pelenkatortát, fontoljuk meg Deák Zsófia dúla, szülésfelkészítő tanácsait, akivel nemcsak a babalátogatás aranyszabályairól, de a generációk közötti különbségekről, a gyermekágyas időszak kihívásairól is beszélgettünk.

Milyen folyamatok zajlanak le a gyermekágyas időszakban?

A gyermekágyas időszak tágabban véve a szülés utáni hat hetet jelenti, amikor az édesanyának fokozottan többet kell pihennie, jobban kell vigyáznia, fizikailag nem szabad megerőltetnie magát. Ez alatt az időszak alatt alakul ki a babával az alapvető kötődés, áll be a szoptatásnak a „kereslet–kínálat” szerinti működése, tehát pont annyi tej termelődik, amennyire a kisbabának szüksége van.

A gyermekágyas időszak szűkebben véve az első 10-15 napot jelenti, ami kimondottan érzékeny időszak. Ilyenkor az édesanyának ajánlott pihenni, feküdni, táplálóan enni, sokat inni és lehetőleg a babától karnyújtásnyi távolságra lenni.

Miért nevezik ezt negyedik trimeszternek?

Tulajdonképpen az emberi csecsemő koraszülött, még három hónapig méhen belül kellene lennie ahhoz, hogy fejlettebben születhessen meg. De az evolúció miatt akkora lett a fejünk, felálltunk két lábra, szűkült a medence, hogy egyszerűen nem tudnánk olyan későn megszületni. Az újszülött kisbabának arra van szüksége, hogy a méhen belüli állapothoz a lehető legközelebbit tapasztalja meg a születése után is: folyamatos ölben tartás, testkontaktus, bármikor szopizhasson, amikor igénye van rá, és meglegyen a közelség az anyukájával, szinte úgy, mint méhen belül. 

Az apuka szerepe hol van ebben az időszakban?

Az apuka már a várandósság ideje alatt is legtöbbször háttérbe van szorítva: minden az anyukáról és a babáról szól. De nagyon fontos lenne, hogy ez egy hármas egység legyen és a vajúdás, szülés alatt is megmaradjon: ezt hárman csinálják együtt és utána is. Ennek az egységnek a kialakulását szerencsére segíti az az öt plusz tíz nap (csecsemőgondozási tanfolyam elvégzése esetén), amit az állam biztosít az apukák számára. Ha az édesapa az első három hétben otthon lehet folyamatosan, neki is van lehetősége összebújni a babával, ő is sokat tarthatja az ölében, kialakulhat az apa–baba közti kötődés. Ráadásul, amíg alszik a baba, addig anya és apa is még lehet egy kicsit férj és feleség, marad idejük a megváltozott kapcsolatot ápolgatni és új alapokra helyezni.

Egy-egy babalátogatás alkalmával sokszor meg sem kérdezik az apukát, hogy neki milyen volt a szülés, hogyan éli meg az első napokat – érdemes erről is érdeklődni.

Ha az egység meg kell maradjon az újdonsült családnál, mit tehet a tágabb értelemben vett család többi tagja? Bolygassuk ezt az egységet vagy van egy bizonyos időszak, amikor a friss családot békén kell hagyni?

Szerintem, és a legtöbb szülő véleménye szerint is az első néhány napban az lenne a jó, ha nem bolygatnánk őket folyamatos jelenléttel. Támogatni és segíteni viszont mindenképpen kell: legyen főzve, mosva, takarítva, bevásárolva – ezekkel ne kelljen a friss családnak foglalkoznia. Az a fajta segítség viszont, hogy 24-ből 24 órát ott vagyunk, elvesz ennek az időszaknak a varázsából. Annak az élménynek a megtapasztalásából, hogy ránk van utalva az a kisbaba, hogy meg tudjuk oldani és egymásra tudunk figyelni és hangolódni.

Hogy lehet ezt jól csinálni?

Egyrészt az az ideális, ha nem kell odaköltözni. Akinek viszont távolról érkezik az édesanyja, anyósa, ott nehezebb ezt megoldani, de a legtöbb esetben és családnál az az ajánlott, hogy ne az első nap érkezzen a segítség. Amikor a friss szülők hazaérnek a kórházból legyen néhány napjuk, hogy kipróbálják, hogy megy nekik. Amikor pedig már azt érzik, hogy tényleg jó lenne, ha itt lenne valaki, akkor érkezzen a segítség. Már ebben az időszakban is nagyon fontos az, hogy hogyan viszonyul a nagyobb család, milyen visszajelzéseket kapnak a friss szülők: azt, hogy pánik van körülöttük és vészhelyzetnek tüntetik fel a baba érkezését, vagy azt érzik, hogy jól csinálják, rendben van a baba, életben tudják tartani. Ez a fajta visszajelzés az, ami a legnagyobb segítséget tudja adni.

Tapasztalataid alapján mennyire gyakori ez a fajta hozzáállás?

Azt látom, hogy annyira intenzív élmény a nagyszülőknek is az unoka érkezése, hogy előhozza az ő saját szülőségüket és a – nagymamák esetében – saját anyaságuknak a kezdeti részét, és lehet, hogy nem akarnak beleszólni – tulajdonképpen ezzel nem is szólnak bele –, de ömlik belőlük a saját élmény és ezt nem tudják magukban tartani. Ez nem kioktatás, nem is tanács, de kimondani, hogy hogy csinálták az egyszerűen egy visszatarthatatlan inger.

Nagyon sok nagymama van, aki megadja a teret a fiataloknak: elmondja, hogy ő hogy csinálta, de közben visszajelez: most másképpen van és ez is nagyon jó, te is nagyon jól csinálod. A másik „típusú” nagymama sorra adja a tanácsokat – ezt szerintem kerülni kellene. Nem tanácsot kell adni – ez vonatkozik nemcsak a nagymamákra, hanem más családtagokra, a barátokra, vagy akár a szakemberekre is –, hanem érdemes inkább bizonyíték alapú tényeket, információkat, esetleg technikákat, könyveket, szakembert ajánlani. A tanácsot általában mindenki a saját élményeiből táplálkozva adja, és azt zúdítja rá a másikra, de mivel annyifélék vagyunk, ami valakinél beválik, az másnál nem biztos, hogy segít.

Mire figyeljünk a babalátogatás alkalmával?

Hogy mikor menjünk meglátogatni a babát az attól függ, milyen szoros a viszonyunk a családdal. Ha közeli, jó viszonyban vagyunk velük, nap mint nap beszélünk, akkor mehetünk korábban, ha viszont távolabbi rokonok, ismerősök vagyunk, ráérünk az első 4-6 hét után megnézni a csöppséget. Az, aki vendégnek érkezik, és nem tudja például, hogy hol van a kiskanál a fiókban, az ráér, aki viszont segíteni szeretne, az mehet hamarabb is. Egy babalátogatás alkalmával érdemes az alábbi „szabályokat” követni:

  • Mindenképpen egyeztessünk, hogy mehetünk-e. Fontos, hogy az újdonsült anyuka, apuka őszintén megmondhassa, ha nem alkalmas.
  • A látogatás legyen rövid, tehát 1–1,5 óránál többet nem illik maradni.
  • Amikor bemegyünk a lakásba, húzzuk le a cipőnket és mossunk kezet. A friss anyukák ezt nyugodtan kérhetik a látogatóktól, ha nem tennék ezt meg maguktól.
  • A babát nem vesszük el az anyukától, csak ha ő ideadja. Nagyon sokakban erős a vágy egy icipici, édes baba láttán, hogy megfogják, de ezt meg kell tudni állni és csak akkor átvenni a babát, ha az édesanyja erre külön megkért.
  • Segítsünk valamit a lakásban (mosogatni, takarítani, bevásárolni, levinni a kutyát sétálni), ne vendégnek menjünk!
  • Vigyünk valamilyen tápláló ételt ajándékba. Az csak egy mítosz, hogy egy szoptatós anyuka nagyon meg kell válogassa, mit eszik. Készítsünk el otthon egy tápláló, rostokban gazdag ételt és vigyük ajándékba, például egy finom húslevest, valamilyen rakott zöldséges étellel.  Vihetünk még probiotikumokat tartalmazó táplálékot (például: kombuchát), gyümölcslét, házilag készített gyümölcsös joghurtot, vagy akár két liter teát – így az üveg is az ajándék része lehet, az elkészített tea pedig egy tennivalóval kevesebbet jelent a friss szülőknek.

Mit ajándékozzunk egy babalátogatás alkalmával?

Érdemes megkérdezni a szülőktől, hogy mit vigyünk, mit szeretnének. A pelenkára azt szokták mondani, hogy jó ajándék, de ha ezt választanánk, inkább nagyobb méretűt vásároljunk. Ez érvényes a ruhákra is.

Lehet utalványokat is adni, amit tényleg akkor használnak fel, amikor szükség van rá. Befizethetjük őket akár egy baba-mama tornára, babamasszázsra, így lehetőségük lesz később kimozdulni. Jó ajándék még a fotózás, a babahordozási kiegészítők (hordozós pántvédő, nyaklánc). Ha közeli viszonyban vagyunk az anyukával, megajándékozhatjuk regenerálódást segítő kozmetikumokkal (például: gátápoló szerek), ezzel „adunk” neki 10 percet a napból, amikor csak magára figyelhet.

Szerintem tuti ajándék még a minőségi babakönyv. Nagyon sok gagyit találni a könyvpiacon, de vannak igazán minőségi kiadványok is, amelyeket 7-8 hónapos kortól lehet olvasni, de a fürdőkönyvecske is jól jöhet.

Egy babalátogatás alkalmával érdemes nemcsak a csöppséget, hanem a szüleit is meglepni egy kis aprósággal. Az anyuka biztos örül egy csokor virágnak, az apukának jól eshet egy üveg bor vagy egy kispapás könyv, esetleg egy általános gyereknevelési könyv, amiről tudjuk, hogy tényleg jó (például Vekerdy Tamás kötetei).

Mit ne vigyünk ajándékba?

Cumit, cumisüveget, tejport (ha szoptatni akar az anyuka, ez nem segítség), műanyag, zenélő, sípoló játékokat (a babáknak inkább a természetes hangokat ajánlják). Bár különbözőek vagyunk, de mint szakértő ezeket nem ajánlom.

Mire érdemes még figyelni?

Amit még fontosnak tartok, hogy a szoptatásban támogató közeg vegye körül a kismamákat. Ezt úgy lehetne segíteni, ha volna korrekt információja mindenkinek: mi az, ami segíti és mi az, ami hátráltatja a kismamát. Fontos, hogy legyen meg a telefonszáma egy szoptatási tanácsadónak, legyenek olyan anyukák a közelükben, akiknek ez sikerült. Tudjon az apuka is alapvető információkat.

Ebben a témában érdemes lenne a nagyszülőket is képezni, mert hatalmas a hézag az évtizedekkel ezelőtti és a mostani ajánlások között, például arról, hogy milyen gyakran és mennyit kell szoptatni, kell-e egy kicsi víz, tea a babának, meg kell-e mérni etetés előtt, után a babát stb.

Már a várandósság ideje alatt el kell kezdeni felkészíteni a nagyszülőket arra, hogy az orvosi ajánlások megváltoztak. Nagy feszültséget jelenthet a családban, hogyha egy nagymama azt érzi, hogy ő mindent másképp csinált és azt most rossznak könyvelik el, ez lelkiismeret-furdalást indíthat el. Kommunikálni kell a nagyszülők felé, hogy 20-30 év alatt a kutatásoknak, fejlesztéseknek köszönhetően változtak az orvosi ajánlások. Ez nem azt jelenti, hogy ők rosszul csinálták, csupán azt, hogy mindenki a szíve szerint a legjobbnak vélt módon gondozta a gyerekeit. Mondjuk el nyugodtan nekik: „Tudom, hogy ti másképp, de a legjobb akarattal csináltátok! Köszönöm, hogy felneveltetek, hálás vagyok érte” – ezt mindenképpen mondjuk el nekik, de azt is, hogy a megszületett baba a mi felelősségünk.

Nagyon fontos még a gyermekágyas időszakban a közelség és a testkontaktus: a babának nem a kiságyban a helye és nem normális az, ha sír. Ha egy újszülött csecsemőnek az igényei ki vannak elégítve, akkor nem nagyon van amiért sírjon. Az őserdei népeknél nem sírnak a babák, mert folyamatosan ott van a felnőttekkel a gyerek: akkor eszik, amikor és amennyit akar, 6 hónapos koráig nem teszik le a kezükből. Tulajdonképpen az a természetes, ha a babák folyamatosan ölben vannak. A babától nem kell elvárni semmit (például: hogy mennyit aludjon, egyen), csupán figyelni kell a jelzéseit és folyamatosan ott lenni vele.

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X