Mindent a gyermekágyas időszakról – Dr. Kraft Hunor, csíkszeredai nőgyógyásszal beszélgettünk


-A A+

Annak ellenére, hogy a várandósságról számos könyv született már, a szülésről felkészítőket tartanak a szakemberek, a baba világrajöttét követő első időszakról kevés szó esik, noha ez is nagyon fontos időszaka egy család életének. Éppen ezért Dr. Kraft Hunor csíkszeredai nőgyógyászt a gyermekágyas időszakról, az ilyenkor lezajló testi-lelki folyamatokról kérdeztük. 

Mit értünk pontosan azon, hogy gyermekágyas időszak?

Klasszikusan, orvosilag a gyermekágyas időszakon a szülést követő első hat hetet értjük, ez pedig Mózes harmadik törvénykönyvének útmutatásai alapján került a nyugati kultúrába. Azt a bizonyos első negyven napot foglalja magába, és bár a Biblia „tisztátalannak” írja le ezt az időszakot, valójában, közegészségügyi szempontból egy nagyon bölcs döntés: szabályok révén kötelezi a közösséget, hogy elismerje, a szülés-születés egy rendkívüli erőt igénylő folyamat, a gyermekágyas nő, akinek tudata és teste hatalmas változáson ment keresztül, védelemre szorul.

Egyébként pont hat hét alatt alakul vissza testileg minden az eredeti állapotába, az édesanya szervezete és lelki állapota is elindul a visszarendeződés útján és ezzel párhuzamosan kezdődik el a szoptatás is. Ezt a periódust nevezik még a boldogasszony ágyának is.

Mire kell ebben az időszakban figyelni?

A magyar- és székely kultúrában a gyermekágy, az édesanya és az újszülött védelméről szól. Nagyon sok rítus létezett régebb, amely ezt az anya-gyerek egységet akarta védelmezni. A rítusok közé tartozott, hogy a gyermek csak a keresztelő vagy más beavatási szertartás után „került ki" az édesanya mellől a bölcsőbe, volt idejük addig összeszokni. A szűk közösségben is az anyát kímélő szabályok léteztek: például a „komatál”, amikor a szomszédok, barátok egész családnak elegendő ételt biztosítottak az első hetekben vagy a látogatások szigorú rendje, a látogató viselkedési kötelezettségei.

A szabályok biztonságot adtak, védtek a negatív indulatoktól, tudatos vagy tudattalan ártó szándéktól. Felismerték, hogy a szoptatás sikeressége, az újszülött táplálása függött ezektől az intézkedésektől, a „rontás, szemmel verés" a tej elapadását okozhatta. Összefoglalva, ez a periódus a pihenés és az összeszokás ideje, az új család minden tagjának ugyanarra van szüksége: enni, aludni és egymást szeretni.

Hogyan fejlődik a baba az első hat hétben?

A gyermek fejlődése és kapcsolata szüleivel méhen belül elkezdődik. Az anya jelenti a tulajdonképpeni burkot számára, amin keresztül eljutnak hozzá a környezet jelzései. Nagyon korán, méhen belül megtanulja például a szülei hangját és anya–gyermek között is elindul a kötődés, aminek kulcspillanata a szülés és rögtön a szülést követő néhány óra. Apák számára a gyermek születése tudja elindítani a kötődést, hiszen „testet ölt" az, akit csak az anya hasán keresztül tapinthatott vagy akit ultrahangon látott. Az érzelmi és értelmi fejlődéshez kell ez a nyugalom és a védelem, amit a szülők tudnak a kisbabának nyújtani.

A testi fejlődésre figyelve: a szülés utáni 3. napon megáll a baba súlyvesztése és az 5. naptól gyarapodni kezd, 10. napra visszanyeri születési súlyát, az előtej hatására kiürül a 4. napra a „szurok" és megváltozik, aranysárgássá válik a széklet. A szoptatások és az alvási ritmusok is kialakulnak, megtanulja az édesanya, milyen jelekkel kommunikál gyermeke és fokozatosan magabiztosabbá válik.

Mi zajlik ekkor az édesanyában?

Semmiképpen nem ugyanaz megy végbe minden édesanyában és nagyon nehéz összefoglalni, hiszen mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, két gyermek születése között is rengeteg különbség van. Adott a fizikai fájdalom a gyermekágyban, ami egyrészt a sebek gyógyulásából, a méh visszahúzódásából ered, másrészt a szoptatás kezdete is lehet fájdalmas. Szintén emberpróbáló lehet a fáradtság és kialvatlanság.

Érzelmileg is nagy változás következett be, folyamatosan gondoskodni kell valakiről. Az esetek többségében a szülésre próbál mindenki felkészülni, holott a csodálatos szülés nem vonja maga után a könnyű gyerekágyas időszakot. Szakemberek részéről szintén kevesebb információ hangzik el például a szoptatással kapcsolatban. Ezért is lenne jó, ha ebben az érzékeny időszakban olyan személyekkel érintkezne, akik pozitív irányba terelik, szülői kompetenciáját erősítik és magabiztosabbá teszik.

Mi az édesapa szerepe ebben a periódusban? Miként vegyen részt a gyerek körüli teendőkben?

Gyakran megfeledkeznek arról a tényről, hogy bár másképpen, de az édesapa is fontos szereplője a történetnek. A várandósság során nincs külső változás, csak az anyán keresztül „értesül" a terhességről, így sokkal nehezebb felkészülnie az apaságra, az új helyzetre. Számos kutatás szerint az apák a terhesség során különböző lelkiállapotokat élnek meg a bizonytalanságtól pl. „Mi lesz?”, a megfelelési kényszeren át a cserbenhagyottság, frusztráció és a magány érzetéig („Senki nem figyel rám!”). Egyébként hosszú távon nem olyan fontos az, hogy apa ott van-e a szülésnél vagy sem, hanem hogy előtte és utána tudja-e támogatni a párját, hogy végig „benne van-e" a folyamatban. Ha ott van a szülésnél az azért jó, mert neki is lesz szülési élménye, aktívan részt vett. Ami a segítséget illeti, egységes szabály nincs, egy jó párkapcsolatban jól lehet elosztani a feladatokat. Fontos, hogy az apa is ráhangolódjon gyermekére, értse annak igényeit, tanulja meg jelzéseit. Az egész alapja, hogy az apa és az anya beszéljék meg, nekik hogyan lenne jó és kényelmes.

Hogyan érinti mindez a családot?

Természetesen nemcsak az édesanya és édesapa, hanem az egész család változásokat él meg, például a nagyszülők számára is különleges esemény az unoka érkezése. Általában a jó szándék mellett a nagyszülők, főleg a nagymamák, határozott tanácsokkal és praktikákkal látják el a szülőket. Bár megvan a kellő „rutin" és ügyesen oldanak meg helyzeteket, teret kell hagyjanak a szülőknek is, hiszen könnyen elbizonytalaníthatják őket. Éppen ezért az egyik legnagyobb segítség a nagyszülők részéről, ha a kis családdal éreztetik, az képes jól ellátni a gyermeknevelés feladatait.

A nagyszülők, főleg a nagymamák szerepe is nagyon fontos. Azt kell tudni, hogy a nagyrészük egyáltalán nem természetesen körülmények között vált anyává, hanem az akkori norma szerint, minél hamarabb, akár orvosi segítséggel, mesterséges beavatkozással, sokuk nagyon korán visszament dolgozni, divatja volt a tápszereknek, teáknak. Ezért nincs jó minta, amit át tudnak adni. Minden egyes várandósság, ami a lányukat, hozzátartozójukat érinti, emlékezteti őket saját várandósságukra és tudat alatt próbálják hibáikat korrigálni, megnyugtatni önmagukat, hogy jól csinálták. Vagy ha nem, akkor majd most csinálják jól. Ismétlem, jó szándék vezérli őket, amikor egy-egy jó tanácsot megosztanak a fiatal szülőkkel.

A nevelés teljes mértékben a szülők feladata, az ők kompetenciájuknak megfelelően kell történjen. A nagyszülők dolga csak annyi lenne, hogy mint egy védőburokként védjék a kis családot, hogy körül vegyék a párt, ott segítsenek, ahol erre őket felkérik. Mindez persze a jó kommunikáción múlik és megértésen.

A látogatók, barátok részéről érkező tanácsok is fontos, hogy támogatóak legyenek, hiszen már az a megjegyzés is káros, hogy nincs elég teje az anyának.

Hogyan lehet felkészülni a gyermekágyas időszakra?

Szakirodalom áll rendelkezésre, lehet konzultálni szakemberekkel és bizonyos mértékben fel lehet készülni. Jó, ha tudjuk például hogyan lesz a tej, mekkora gyomra van a gyereknek, mi a szerepe az előtejnek, milyen előnyei vannak a szoptatásnak. Gyakorlati szempontból az étrend felvázolása, a szoptatási pozíciók ismerete lehet egy alap. Lelki szempontból a készülődés a várandósság időszakára esik, a gondolattal való megbarátkozás, hogy képesek vagyunk egy gyermek vállalására, felnevelésére, ehhez pedig szükséges önismeret és önbizalom is.

Mennyire magas a kockázata a depressziónak?

A szülés a fájdalom, a fáradtság, kiszolgáltatottság, félelem, akár a szenvedés miatt egy érzékeny időszak, erre jön a gyermekágyas periódus próbája, „jó anyává" szeretne válni a nő. Egy rendben lefolyt szülés után is kerülhet pszichózisba egy gyermekágyas és nem is az a fontos, hogy valóban mi történt a szülés vagy a gyerekágy idején, hanem, hogy azt az anya, hogyan élte meg.

A negatív szülésélményt és így ritkán a poszttraumás stressz szindrómát kiválthatja egy váratlan komplikáció fellépése, kiszolgáltatottság, nem megfelelő kommunikáció, korábbi rossz szülésélmény, biztonságérzet hiánya, kontrollvesztés. Egy tanulmány szerint a szülőnők részéről a legfontosabb elvárás a szakemberek támogató hozzáállása, ezen belül az empátia és türelem, a megfelelő tájékoztatás és a minél kevesebb beavatkozás/vizsgálat. A gyermekágyas periódus így nem csak a testi gyógyulás és a szoptatás kialakulásának ideje, hanem a lelki sebek és személyiség fejlődésének ideje is. Itt van szerepe a megfelelő segítségnek, akár pszichológusról, akár szoptatási tanácsadóról beszélünk.

Mi lehet az oka annak, hogy napjainkban a nőknek nagyobb felkészülésre van szükségük, míg ötven éve ösztönből jöttek ezek a dolgok?

Egyetértek, meg nem is. Ötven évvel ezelőtt a nők otthon vagy otthonokban szültek, ismerős környezetben, rokonokkal és barátokkal körülvéve. A közösségben megtörtént dolgokat mindenki ismerte, az információ is szépen körbe gyűrűzte a közösséget, nyíltabban, elfogadóbban beszéltek olyan dolgokról, mint szülési fájdalom, csecsemőhalandóság, betegség miatt vagy hirtelen bekövetkezett halál. Mára ez teljesen megváltozott, már anya–lánya szintjén sem úgy megy át az információ, mint régen. Elvárjuk a gépektől, a könyvektől, mérőszámoktól, hogy emberi sorsfordulatokat megmagyarázzanak. Az éremnek két oldala van: ötven év alatt rengeteg kutatás zajlott a perinatális periódusról, így amit elvesztettünk a kis közösségek rítusai szintjén, azt megkaphatjuk más formában. Ezért is muszáj éljünk a lehetőséggel, jobb szülőkké válhatunk és ezáltal biztosíthatjuk gyerekünk értelmi-érzelmi fejlődését.

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X