• 2018. június 23., szombat
    Zoltán
  • 17°
    Kolozsvár
    • 12°
      Csíkszereda
    • 17°
      Székelyudvarhely
    • Gyergyószentmiklós
    • 17°
      Székelykeresztúr
    • 14°
      Kovászna
    • 14°
      Kézdivásárhely
    • 12°
      Barót
    • 12°
      Sepsiszentgyörgy
    • 20°
      Arad
    • 18°
      Gyulafehérvár
    • 19°
      Nagyvárad
    • Beszterce
    • 13°
      Déva
    • 15°
      Nagybánya
    • 17°
      Marosvásárhely
    • 15°
      Zilah
    • 15°
      Szatmár
    • 18°
      Nagyszeben
    • 20°
      Temesvár
    • 12°
      Brassó
    • 19°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.6686 LEI
    • 1 USD = 4.0026 LEI
    • 1 GBP = 5.3249 LEI
    • 100 HUF = 1.4420 LEI

Hogyan lehetsz élsportoló, majd élsportolóból tudós? Kovács Ágnes árulta el Kolozsváron


-A A+

Mit jelent a kemény munka, a céltudatosság, a kitartás, hogyan lesz élsportolóból tudományos kutató? A kolozsvári 8. Szociológus Napok záróeseményén ezekről a kérdésekről beszélt Kovács Ágnes olimpiai bajnok, kétszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok, sokszoros Világkupa-győztes, örökös magyar bajnok úszónő.

Kovács Ágnes mint a 8. Szociológus Napok rangos meghívottja kedden már beszélt a tudományos kutatásáról, a sajtó és a globalizáció hatásairól az élsportolók és média viszonyára. Csütörtök este – a rendezvény záróeseményén – Péter László szociológussal beszélgetve karrierje tanulságait osztotta meg a közönséggel.

A beszélgetés első mozzanataként levetítették a felvételt, amelyen az International Swimming Hall of Fame tagjává avatták 2014-ben, Floridában.

A négy évvel történt eseményről megjegyezte, azért volt ez meghatározó számára, mert amit kislányként kitűzött célul a maga elé, annak elismerését kapta így meg. „Még most is nehéz elhinni, hogy mindez megtörtént velem” – fogalmazott.

Mint mondta, a kutatómunka és a sport sokban hasonlít egymáshoz: „kitartás, alázat, rengeteg munka szükséges mindkettőhöz”. Éppen ezért fontos, hogy vissza tudjunk nézni és lássuk a befektetett energia eredményeit – így volt ez az élsportban is: a felkészülés után a versenyen mérhette le, hogy hol is tart valójában.

Nyolcadik osztályos koráig, ha kitűnő tanuló éppen nem is volt, de órákon figyelt, elkészült a házi feladattal és végül is „elvolt”. A gimnáziumi felvételi előtt azonban eldöntötte, hogy sportosztályba szeretne iratkozni, de a jegyei miatt nem volt biztos, hogy bejut a vágyott iskolába. Így a felvételire már céltudatosan készült, és az utolsó félévben éjjel-nappal tanult. A nyolcadik osztály második felében már valószínűleg a legjobb diák lett, ez pedig a gimnáziumban is így maradt – éppen azért, mert tudta, hogy szüksége van erre a céljai eléréséhez.

Saját magát nem mint kudarckerülő személy határozza meg, hanem mint sikerorientáltat. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy másokkal szeret versengeni – inkább a saját céljaival. „Az életben ugyanakkor kudarc és siker váltogatja egymást, de azáltal, hogy sikerorientált voltam, vagy az edzésben, vagy az iskolában mindig voltak sikereim. Így fenntartottam a motivációm” – magyarázta. Számára nem elsősorban a tanulás volt fontos, mert azt adottként kezelte, hanem a sportkarrier, mert tudta, hogy az valami plusz.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig is komolyan vette az edzéseket. Fiatal úszóként, 12 évesen már rászóltak, hogy „vajon nem akar-e korábban edzeni, mert több lehet benne, mint azt gondolná”. Ekkor tudatosult benne, hogy nagyon szereti azt a közeget, ahol edz, és ha nem változik meg, akkor ki fog kerülni közülük. Megértette, hogy mit is jelent komolyan venni az edzéseket, és így aztán inkább változtatott, „a tehetségem mellé tettem a munkát”. Ahogy jöttek a sikerek, az „iszonyatos motivációt” adott neki – tette hozzá.

Fel a csúcsra!

1996-ban, az atlantai nyári olimpián, mindössze 15 évesen bronzérmes lett. „Én azt akkor fel sem fogtam, minden hirtelen jött” – emlékezett vissza. Az ifjúsági EB-n korábban száz méteren nyert, az is óriási dolog volt számára. Annyira újoncnak számított az ifi csapatban, hogy fogalmuk nem volt, ki is ő, de az EB-n szerzett eredménye miatt az akkor éppen összerakott női váltóban helyet kapott. „Nem is tudtam, örüljek-e ennek vagy nem, mert nagyon fáradt voltam” – tette hozzá. Persze nem döntött rosszul, mert a váltó ezüstérmet nyert, egyéniben pedig harmadik lett.

Az atlantai olimpián hozta meg egyébként a döntést, hogy visszatér az Egyesült Államokba, mert magával ragadta az egyetemi komplexus, ahol versenyzett. Így aztán a 2000-es, Sydney-ben rendezett olimpián szerzett arany után az USÁ-ba is költözött egy hosszabb szünet után. Az amerikai egyetem első félévére kifejezetten könnyű tantárgyakat kért, mert tartott attól, hogy nehezen birkózik meg a kihívással, ráadásul folyamatosan edzett is a tanulás mellett – ennek persze eredménye is volt: amerikai bajnoki címet szerzett mint egyetemi hallgató.

2005-ben tért haza Magyarországra, ahol egyetlen nagy hiányérzete volt még: a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon szerepelni, hazai közönség előtt. Legalább egy érem elnyerése volt a kitűzött célja, „hogy állhassak ki dobogóra otthon, ráadásul azon a Margit-szigeten, ahol háromévesen megtanultam úszni”. Három bronzot nyert ekkor: „szokták kérdezni, hogy melyik a legkedvesebb érmem – élmény szempontjából a sydney-i arany után ez a három bronz”, árulta el.

Átlépni a tudomány világába

Később az akadémiai szféra irányába mozdult el. 2009-ben a Testnevelési Egyetem Nemzetközi Igazgatóságának lett munkatársa, vendégelőadója és az egyetem nemzetközi nagykövete. A doktori disszertációján dolgozik.

A beszélgetésen elmondta, alapvetően a közgazdaság érdekelte, amikor eldöntötte, hogy Magyarországon folytatja a tanulást. A Budapesti Corvinus Egyetemen elérhető mesteri képzések között talált rá a közgazdász-szociológia kettős szakra, amelyre jelentkezett. „Annyira megtetszett ez, hogy most már átestem a ló túlsó oldalára, és szociológiai konferenciákra járok” – mondta el.

A doktori képzést a Testnevelési Egyetem társadalomtudományi tanszékén kezdte el később. Amikor ezt a váltást megtette, akkor nehéz időszaknak nézett elébe, bár tudatosan döntött és készült erre.

„Nem tudtam, hogy mi vár rám, hiába volt sok tudatos döntésem. És sajnos azt látom, hogy a sportolók nem tudnak váltani, gyakran visszamennek és folytatják inkább – magyarázta. – Amikor én abbahagytam, azt mondtam, hogy mindenki hagyjon békén, mert én most esténként chipset fogok enni, megyek moziba, utána bulizni, a mérlegemet kidobom, sportolni pedig nem fogok. Egy fél év után híztam tíz kilót, és akkor rájöttem, hogy de lehet, hogy még fogok sportolni”.

Kovács Ágnes, executive coach

Később executive coach (kb.: vezetői edző) is lett. A Testnevelési Egyetemen jött rá, hogy tanítani is szeretetne. A sportkarrierje miatt korábban is megkeresték cégek, hogy előadásokat tartson, és megfordult a fejében, hogy ez hosszú távon érdekelné őt.

Az ehhez megfelelő képzést a Kaliforniai Egyetemen találta meg. „Maga a képzés is elég exkluzív, nem sokan vesznek részt a kurzuson évente” – mondta. Jelenleg főleg multicégeknek dolgozik, egyetemen pedig sportkommunikációt tanít, emellett úszóakadémiát működtet.

Az Aquqworld-Kovács Ági Úszóakadémiát is éppen azért alapította, mert szeretett volna közel maradni a saját sportágához. Persze egy egész csapat dolgozik itt, így nem kell minden idejét az akadémiába fektetnie.

Kovács beszélt arról is: a mindennapi életben nem releváns számára, hogy közszereplő-e. Más aspektusból azonban tudja, hogy az élsportolók nem azért sportolnak, hogy közszereplők legyenek, de azzá válnak. A média kezelésében így aztán próbál egyensúlyt tartani: most már kevesebbet szerepel, mint régen: inkább a szakmai megkereséseket részesíti előnyben. „Meg kell tanulni nemet mondani és igent is” – zárta a beszélgetést Kovács Ágnes.



HIRDETÉS
loading...







EZT OLVASTA MÁR?

X