banner_LYJAJgUi_banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_whe5WvtP_banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Szász István Szilárd: Kevert valóság

Kicsit mindnyájan ittasak vagyunk. Ember legyen a talpán, aki ma játszi könnyedséggel különbözteti meg a híreket az álhírektől, a valóságost a valótlantól. A Facebook a múlt héten jelentette be, hogy 2018 első negyedévében 583 millió (!) hamis profilt töröltek az oldalról, miközben 2,2 milliárd havi aktív felhasználót tart számon a közösségi platform. Ez azt jelenti, hogy minden négy profilra jutott egy álprofil, amit kiszűrt a rendszer, de saját becslésük szerint a Facebook-fiókok 3-4 százaléka jelenleg is hamis fiók (fake account), ami megközelítőleg 66-88 millió álprofilt jelent. A Facebook többek között az álprofilok szűrésével is igyekszik gátat vetni a számára oly sok fejfájást és kritikát okozó álhíreknek (amit az elterjedt fake news kifejezés helyett ők false news-nak neveznek, talán a szóválasztással is távolítva maguktól a problémát).

Ma már bárki számára elérhetőek azok a Facebook- és Instagram-hirdetések, amelyeket a gyanú szerint a 2016-os amerikai elnökválasztás befolyásolása miatt vásároltak oroszok. Az amerikai képviselőház hírszerzési bizottsága által nyilvánosságra hozott 3393 hirdetést megközelítőleg 11,4 millió amerikai láthatta. Ugyanakkor az orosz kormányhoz köthető Internet Research Agency nevű trollgyár 470 Facebook-oldalt és -felhasználót hozott létre, az ezek által megosztott 80 ezer bejegyzés pedig mintegy 126 millió amerikai hírfolyamában jelenhetett meg. Csak 2018 első negyedévében több mint egymilliószor (!) annyi profilt törölt a Facebook (470 vs. 583 millió), mint ahány álprofillal és áloldallal elérték az oroszok az amerikaiak közel 40 százalékát (126 milliót a kb. 326 millióból). Szó se róla, egyre komolyabb munkát végez a Facebook az álhírek terjedésének meggátolásában, de a fenti számok talán jelzik, hogy még bőven van tennivaló. 80 millió aktív álprofil nagyságrendben kevésnek tűnhet a több mint kétmilliárd felhasználóhoz képest, de látjuk, hogy 470 oldal és profil is elég volt a zavarkeltéshez, miközben emberek milliói élnek azzal a gyanúval, hogy az oroszok beavatkoztak és befolyásolták az amerikai elnökválasztást.

Az előbbiekben a propaganda és a megtévesztés legújabb eszközeiről esett szó, azonban aki napi szinten használja a közösségi oldalakat, az tudja, hogy sokkal szerteágazóbb a kétes eredetű és megbízhatatlan internetes tartalom. Az Európai Bizottság közvélemény-kutatása, a márciusban publikált Eurobarometer szerint a magyarok 52, míg a románok 41 százaléka gondolja úgy, hogy naponta találkozik álhírekkel, és további 25, illetve 27 százalékuk véli, hogy ha nem is naponta, de hetente legalább egyszer álhírekbe botlik. Tehát a lakosság közel háromnegyede tudatában van annak, hogy gyakran találkozik álhírekkel, mindemellett a magyarok 57, a románok 79 százaléka magabiztosan azt is állítja, hogy meg tudja különböztetni az igazit a bóvlitól, a valódi híreket az álhírektől. Hogy, hogy nem, valakik mégis terjesztik az álhíreket a közösségi médiában. A szándékos terjesztőkön és propagandagépezeten túl saját tapasztalatom és kutatásaim (Facebook-kutatással foglalkozom) alapján én is „magabiztosan állítom”, hogy az álhírterjesztők köztünk élnek.

Hát persze, kapunk a fejünkhöz, a szellemi fogyatékos szomszédom meg a féleszű sógorom szokott ilyeneket megosztani. Az fel sem merül bennünk, hogy a legutóbb általunk megosztott lúgosító kúra esetleg káros lehet az egészségre, vagy hogy a citromhéj és -mag fogyasztása nem biztos, hogy a legjobb választás az emlő- vagy prosztatarák leküzdéséhez. Az eltorzult és kiforgatott népi „bölcsességek” reneszánszukat élik, életmódtanácsból sokunk jelesre vizsgázna Facebook-profilja alapján. A propaganda, a sarlatánság, a megtévesztés, az áltudomány olyan mértékben terjed a naiv és lelkes, legtöbbször jószándékú népszerűsítői által, hétköznapi Facebook-felhasználók révén, hogy egyre nehezebbé válik megkülönböztetni a búzát a pelyvától, a valóságo(s)t a valótlantól.

Olyan kevert valóságot hoztunk létre, amelyben a hír úgy keveredik az álhírrel, hogy az igazság szinte szétválaszthatatlan a hazugságtól, a valóság az alternatív valóságtól. A kevert valóság vagy angolul Mixed Reality (MR) kifejezés az új technikai eszközök megjelenésével terjedt el, ami a kiterjesztett (AR – Augmented Reality) és a virtuális (VR – Virtual Reality) valóságot egyesíti, ami azt jelenti, hogy a technikai eszközökön láthatjuk a valódi környezetünket, de az kiegészül virtuális elemekkel, amikkel interakcióba léphet a felhasználó. Az általam vázolt gondolatmenetben a virtuális elemek azok a valótlan állítások a világról, amelyek valóságosként tapadnak meg az emberek agyában. Minél több valótlan információval találkozunk, annál nehezebb kiszűrni az összeset, és annál több hazugság épül be a világképünkbe, ami aztán viselkedésünket és magatartásunkat befolyásolja.

Kicsit úgy vagyunk a kevert valóságú világ megtapasztalásával, mint az alkoholfogyasztó, aki egyre megbízhatatlanabbul érzékeli a világot. Kezdetben – amikor erre felhívják a figyelmét – talán még tagadja is a bekövetkezett változást, azonban egy idő után az alkohol hatásaként kicsúszik a talaj a lába alól és a földre koppan. Kérdés, hogy a társadalom tagjai eljutnak-e idejében delíriumos állapotuk felismerésére, és a folyamat mérséklése és korlátozása mellett köteleződnek el, vagy meg kell várni a kukoricapattogás hangjához hasonlító koppanássorozatot, amikor az emberek egyenként és hullámszerűen ébrednek rá kevert valóságukra.

banner_5wMnizP8_webbanner_300x250.gif
banner_LsIDgb8C_webbanner_970x250.gif

Kimaradt?