Ambrus Attila: Haldokló Hippokratész

Folyik a szájkaráté az Egészségügyi Minisztérium és a kórházak alkalmazottjai közt, az egyszerű állampolgárok pedig azt remélik, hogy Romániában végre olyan egészségügyi ellátás lesz, amely a javukat szolgálja. Úgy mint Nyugaton. Lehetőleg ingyen. Úgy mint régebben, a szocializmus idején. A korszerű egészségügyi ellátás azonban – tetszik vagy sem – mindenekelőtt gazdasági kérdés.

Olvasom, hogy az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs figyelmezteti a pénzembereket: óvatosan kell folyamodni a biotechnológiához és a génterápiához, mert ha túl hamar meggyógyulnak az emberek, nem lesz kit kezelni, így nem térül meg a befektetés.

Eddig is sokan feltételezték, hogy az üzletembereknek semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz, hogy az embereket kigyógyítsák a  betegségekből, hiszen elvégre az egészségügy is csak egy üzlet: minél több a beteg, annál több a bevétel is. A betegek gyógyszereket vásárolnak, műtétet kell végrehajtani rajtuk (amihez eszköz kell) vagy épp a vizsgálathoz szükséges orvosi felszerelést kell megvennie a kórháznak. Persze minderre kézzelfogható bizonyítékuk az összeesküvést emlegetőknek nem volt. Most van. A CNBC televíziós társaság beszámolója szerint a Goldman Sachs befektetési bank egy nemrég napvilágra került tanulmányában arról írt, hogy az emberek meggyógyítása sokkal kevésbé kifizetődő, mintha hosszú távon kezelnék őket. A genetikai forradalom című tanulmányban a pénzügyi kutatók arra keresték a választ, hogy fenntartható üzleti modellt jelent-e, ha meggyógyítják a betegeket? A kérdés a génterápia küszöbön lévő alkalmazása miatt merült fel, amellyel számos betegség gyógyíthatóvá válna. A Goldman Sachs elemzője szerint bár a génterápia legvonzóbb tulajdonsága, hogy csak egyszeri beavatkozást igényel, emiatt ugyanakkor kevesebb bevételt is eredményezhet, mint egy hosszabb kezelés. Az elemző a hepatitis C vírust hozta fel példának, amely 2015-ben főként Amerikában mintegy 12,5 milliárd dollár bevételt termelt a befektetőnek. Egy új gyógyszernek köszönhetően azonban egy 12 hetes terápiával sikerült a betegek 90 százalékát meggyógyítani, így őket már sem kezelni nem kellett, sem más embereket nem fertőztek meg a vírussal. Az amerikai bevétel így mára ezen a téren 4 milliárd dollárra csökkent.

QED.

Az egészségügyből kiszipolyozható dollármilliók reménysége hosszú távra biztosítja a pénzembereknek a leghasznosabb jövedelemforrást: a se meghalni, se meggyógyulni nem tudó betegeket. Ezek után bármit is számon kérni az egészségügyi ellátástól dőreség lenne.

Hippokratész szelleme is már csak néhány lelkesen naiv orvosban pislákol. Szerencsére bennük még pislákol, fűzöm hozzá, mert így ők még éltetik azt a merkantilis szemlélettől ugyancsak távol eső hagyoményt, hogy a gyógyító tehetségéhez és tudásához mérten  szabja meg a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárít, ami ártana nekik.

Az egészségügyi rendszer fenntartói, a pénzemberek vagy a minisztérium már pénzügyi szempontokat is figyelembe vesz. Ezek sok esetben elsődlegesek a humanitárius szempontokkal szemben.

Kimaradt?