Vélemény

  • Rostás-Péter István: Vir(t)uskodók

    Talmi és illanó vágynak bizonyult a globális közös front; elegendő csak az Európai Unió megkésett, és továbbra sem eléggé összehangolt járványellenes fellépésére utalni.

  • Pengő Zoltán: A bizonytalanság bizonyossága

    A történelem folyamatosan bebizonyítja, hogy a biztonságba vetett meggyőződésünk színtiszta illúzió, önámítás. A háborúk és a gazdasági válságok úgy söprik el vélt biztonságunk délibábját, mint orkán a játékkockavárat.

  • Bíró Béla: Mit hozhat a jövő?

    Hogy lesz-e más a világ, mint amilyen, az iránt nekem kétségeim vannak. Egyetlen fejleményről vélem úgy, hogy nyomokat hagyhat bennünk. S ez a közösségi összetartozás, a közösségi lét újrafelfedezése.

  • Ambrus Attila: Ni csak, ki beszél?

    Lehet, hogy Mihail Szergejevics Gorbacsov javíthatatlan álmodozó, ám vannak olyan kritikus helyeztek, amikor a szélmalomharcnak tűnő küzdelemben csak a Don Quijote-szerű emberek győzhetnek.

  • Bogdán Tibor: Iohannis spárgája

    Elmondhatjuk, hogy Klaus Iohannis nagyszerű tornászmutatványt produkált: Bukarest és Berlin között megcsinálta a világ legnagyobb spárgáját.

  • Farkas István: Lőn világosság?

    A bőrdzsekis detektív és a prészfincit által aláírt megállapodás azonban nemcsak arra mutat rá, hogy mekkora hatalma van egy szekuláris országban az egyháznak, hanem a hatóságok inkompetenciájára is.

  • Rostás-Péter István: A lemondás méltósága

    Marcel Vela kapitálisat tévedett: újabb éket vert az amúgy is kapkodó kormányzati válságkezelés még lebegési szinten levő bárkáján, magára vonta az ellenzék betárolt és készenlétben levő kritika-ütegeit.

  • Ambrus Attila: Harmadnapi gondolatok

    Van valami álhősiesség is ebben a filmben: emberek százai dicsekednek azzal, hogy otthon ülve megmentik az idős szülőket, nagyszülőket. Arról hallgatnak, hogy behemótra nőtt félelmünkkel a jövőt temetjük.

  • Bíró Béla: Kísérlet fogalomtisztázásra

    A német liberálisok ma is konzervatívoknak tartják önmagukat. És okkal. A klasszikus liberalizmus azonban szülőhelyén, az angolszász világban fokozatosan átalakult.

  • Dr. Tóth János: Korona és kereszt

    Az embernek „megállt a tudománya”, illetve még mindig kevés a tudománya ahhoz, hogy saját erejéből mindenható legyen, s hogy élet és halál kérdésében még mindig kiszolgáltatott..

  • Rostás-Péter István: Édenzöld

    Boia professzor úr a klímát övező diskurzusról és percepcióról: a legbanálisabb, leggyakoribb, és mégis leginkább érdeklődésre „ítélt” beszédtéma világszerte, és ezt kronologikus visszapörgetéssel akár örökzöld kérdésnek is minősíthetjük.

  • Bogdán Tibor: Mennyit ér egy lélegzetvételnyi oxigén

    A tehetségtelen, dilettáns, kinevetett politikai osztálytól várjuk a megoldást. Amelyet ők sohasem, hanem csakis azok találhatnak meg, akiket viszont hagytuk, hogy ez a szánalmas „politikai elit” a társadalom szélére szorítson

     

  • Farkas István: … és kösz a halakat!

    A jövőről csak annyit tudunk, hogy akkor lesz a miénk, ha a gyógyszerészek, vegyészek és génkutatók mostani vállalkozását siker koronázza.

  • Ambrus Attila: Vírusfilozófia

    A járvány gazdasági árát a kicsik fogják minden bizonnyal megfizetni. És ez már közösségelvűségi filozófia: minálunk ez mindig így volt. Hagyomány.

  • Bíró Béla: Himnusz és ráolvasás

    Hallgathatjuk a nemzeti himnuszt. Feltehetően az is használni fog. Elvégre mi, magyarok és románok is jórészt a ráolvasásokba vetett hitünknek köszönhetjük, hogy túléltük az utóbbi ezredéveket…

  • Szász István Szilárd: Virágvasárnap

    Ha elpárolog a kontroll illúziója, egyre inkább azt reméljük, hogy létezik egy feljebbvaló, aki irányítása alatt tudja tartani a történéseket.

  • Ambrus Attila: Mire esküdne ma Hippokratész?

    Furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen az a város, az a kórház vált járványgóccá, amelyet az államfő orvosi lovagrenddel tüntetett ki kampánykörútján.

  • Bogdán Tibor: Jótett – és „jótett”

    Az üresfejű és -lelkű hivalkodók válnak a többség mintaképévé, gerinctelen, középszerű csirkefogók kerülnek vezető tisztségekbe, akik a politikát a szemérmetlen hazudozások végeérhetetlen sorozatának tekintik.

  • Farkas István: Régi dal már a becsület?

    Ha az árokásás helyett a kórházaink mikroorganizmusokkal szembeni harcra való felkészítését tartotta volna szem előtt a politikum, lépéselőnyben lennénk.

  • Rostás-Péter István: Felemás frontkatonák

    Alapos fáziseltolódást vélek felfedezni a válságot kezelő orvostársadalom elhivatottsága–frontedzettsége és a hatóságilag biztosítandó hátország dinamikája között.