Ady András: Made in Palestina

Tényleg messzire vezet az, hogy Palesztina ajándékba kapta az ENSZ Közgyűléstől a nem tag megfigyelő-állam státust, Ciszjordán mértékkel mindenképpen messzire: Európába. Ugyanakkor ez az új, államiságot elismerő „cím” tulajdonképpen alig jelent állapotváltozást és a viszonyulás módosulását Izrael részéről (amely viszont igenis kondicionálja a tényleges Palesztin államot), vagy Amerika részéről (amelytől az izraeli elismerés gyorsasága függ).

A Hamasz és a Fatah szembenállása ezen túlmenően is meghatározhatja majd egy egységes állam valós határait, területét (a 2011. májusi, 2012. februári és a 2013. januári egyiptomi egység-ülések ellenére), ahogyan az is kérdéses marad, hogy ez az állam mennyire lesz vérmérsékletileg Gáza-, Libanon- meg Irán-centrikus, avagy Ciszjordán-hangulatú, s így Amerika, vagy Ibn-Szaúd „elhajlású”.

Az új állam bábái közé be lehet számítani a Marmara-incidens Törökországát, illetve a Camp David-i békeegyezményt egyre elavultabbnak tartó Egyiptomot, amelyek most szintén a gázai vonalat támogatják; hogy a másik oldalra az Öböl-országok soroljanak, amelyeknek bombabiztos nyugati tárgyalóképességét kondicionálja az iráni bomba, ugyanis ha annak lanyhul a veszélye, akkor félő, hogy ezek a „demokraták” a hangosabb palesztin táborhoz sorolnak.

Nem is az a baj, hogy az ENSZ döntésjogot biztosít a palesztinoknak, akik ezután kényük-kedvük szerint perelhetik a zsidókat a Nemzetközi Büntetőbíróságon, hiszen a folyamat kétirányú (viszont lehet perelni), hanem az, hogy hosszas ingadozás után Európa egyetlen tiszta nemleges válasza „Palesztina születési bizonyítványára” Csehországból jött. De ezentúl példának okáért, ha az Interpol keresne valakit Izraelből, annak jobb lenne talán otthon maradnia.

Sok európai ország sietve emelte palesztin-misszióinak rangját követséggé, ami erősíti ezeknek az országoknak az EU-törvénykezési, képviseleti erejét.

Miért jelzésértékű Európa szavazása, amely a gázai konfliktus utáni pró-palesztin lovagiassági rohammal is magyarázható? Amennyiben a virtuális-valós Palesztina beindítja a perzuhatagot (amit a legutóbbi 2600 kelet- és délkelet-jeruzsálemi, Givat HaMatos-i építketési engedély, illetőleg a ciszjordán izraelieknek kiadandó újabb ezer engedély is kiválthat), annak másodlagos hatása, hogy alacsonyabbra kerül az emberjogi ingerküszöb, s azt az izraeliek könnyedén átléphetik.

Újabb ciszjordán lakótelepek kialakítása, blokádok, vagy akár lövöldözések „morálisabbá” teszik az európai piacot, amely még mindig 15 százalékkal többet importál az izraeli telepesektől, mint az ottani palesztinoktól. Kezdődhet egyfajta ódzkodás, amely eddig nem jellemezte az európai importot, az Izrael számára tán a legnagyobb bevételi forrást, sem az európai piacot (mint az amerikai kapcsolatok után a legnagyobb izraeli export-átvevő közeget).

Tel-Aviv részéről várható ugyanakkor, hogy a palesztin termékeket kénytelen lesz inkább beengedni az izraeli körforgásba, hogy a gazdasági apartheid gyanúján felül maradjon, az eddig visszaszorított palesztin gazdaság pedig önállóan ki fogja használni a beinvitálást az európai piacra.

Kimaradt?