banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Bíró Béla: Robotdemokrácia

Hogy a mi poszt-posztmodern demokráciáinkkal súlyos bajok vannak, azt már korábban is számos jelből kiolvashattuk. Az elmúlt hetek fejleményei, a brexit és az amerikai elnökválasztási kampány alakulása újabb aggasztó jelenségekre hívta fel a szakemberek figyelmét.

Mindkét esetben megfigyelhető volt, hogy a közvélemény-kutatások és a választók tényleges opciói közt releváns, a hagyományos módszerekkel nehezen értelmezhető eltérések mutatkoznak. A brexit esetében például a közvélemény-kutatók az utolsó pillanatig a bennmaradás híveinek győzelmét prognosztizálták, az utolsó pillanatokban azonban a választói opciók váratlanul megváltoztak. Hasonló jelenségeket mutatnak ki a Trump-Clinton választási párharc tévé-vitákat követő trendingadozásai is.

A különös jelenség a kutatók figyelmét azokra szociális hálózatokra terelte, melyeket az internet hoz létre. A twitteren megfigyelhető jelenségek ugyanis azt a gyanút keltették, hogy a webrobotoknak, angol rövidítéssel bot-oknak becézett szoftveralkalmazások scripteknek nevezett egyszerű és hatásos, mert a manipulációs lehetőségeket az embernél megbízhatóbban felmérő „forgatókönyveket” generálnak. Ezeket az automatizált szoftveralkalmazásokat a web működtetői általában arra szokták használni, hogy információkat szelektáljanak, elemezzenek és osztályozzanak. S mindezt olyan gyorsasággal és megbízhatóan bonyolítják le, amilyenre az emberi elme képtelen.

A bot-ok a befogadóban olyan vélekedéseket alakítanak ki és implementálnak viszonylag könnyen, melyek aztán a befolyásolás hatásos eszközeivé alakíthatók. A Spektrum internetes hetilap információi szerint számos szakember jutott arra a következtetésre, hogy a gyakorta álviták generálására is alkalmas véleményrobotok komolyan veszélyeztethetik a döntéshozatali demokráciát.

Trump twitteren bejelentkező 12,4 millió követőjéből például 4,6 millió (azaz 39 százalék) alaposabb vizsgálatra bot-ok által produkált álszemélynek bizonyult. Egész twitter-ármádia ostromolta szisztematikusan propagandisztikus bejegyzésekkel a twitter hírszolgálatát. (Ezek az üzenetek rejtélyes módon még az én Windows Live Mail fiókomig is eljutottak.) Samuel Wooley, Computational Propaganda Project igazgatója úgy véli, hogy Trump twitter-fogalmának legalább 80 százalékát automaták generálták és generálják. Ezek a bejegyzések gondoskodtak róla, hogy az első TV-párbaj után, a twitter trendi szlogenjévé a TrumpWon szókapcsolat vált.

A brexit esetében is hasonló volt a helyzet. Amint azt Philip N. Howard (Oxfordi Egyetem) és Kollányi Bence (Corvinus Egyetem) kutatója nem régen közzétett tanulmányukban megállapítják, mindkét oldalról gyanúsan aktív hívek uralták a mezőnyt, ráadásul bejegyzéseiket azonos algoritmus szerint „szerkesztették”. Mindkét üzenetözön híjával volt új tartalmaknak, a mechanikusan generált twitterüzeneteket ismételték.

Ennek a robotdemokráciának a veszélyessége, vélik a szakemberek, abban rejlik, hogy működtetői olyan látszólagos trendeket képesek generálni, melyek a szavazati joggal rendelkező valóságos személyek döntéseit jelentősen befolyásolhatják. Nehéz lenne tételesen bizonyítani, állítják, de alapos a gyanú, hogy végül az angol kiválásról szóló szavazás kimenetelét is egy efféle látszattrend döntötte el. Az ugyanis már bizonyítható, hogy a kilépni akarók 54 százaléka „operált” elkoptatott közhelyekre alapozott sablonokkal, az uniópártiak csupán 20 százalékban folyamodtak efféle, feltehetőleg a bot-ok által generált szlogenekhez. Azaz a szavazás kimenetelét végső fokon mégiscsak a twitter-vita virtuális résztvevői döntötték el. A tényleges választói preferenciák kárára. A brexit híveket helyettesítő bot-ok ugyanis több internetes tartalmat generáltak és hatékonyabban „kommunikáltak” a szociális hálózatok nem virtuális tagjaival.

A választási kampányok mind jobban automatizálják üzeneteiket, s mert a választók képtelenek az üzenet eredetét megállapítani, az érveket kritikailag értékelni, az a fél kerekedhet felül, amelyik sikeresebben működteti a robotdemokráciát, s ezzel a „mesterséges trendek” kialakításának technikáit. A győztesek ily módon szinte már szükségszerűen azok közül fognak kikerülni, akik valóságtól elrugaszkodott „tényekre” alapoznak. Aki szeretné komolyan venni a politikát, tehát megpróbálna többé-kevésbé adekvát érvekkel operálni, ebben a „versenyben” elkerülhetetlenül alulmarad.

A technikai apparátus ugyanis a választást alternatíva nélkülinek tűntetheti fel. A szoftverrobotok olyan vitakörnyezetet teremtenek, melynek részvevői automatizált bértapsoncok (úgynevezett klakkőrök) gyanánt torzítják el a társadalom véleménytájképét. Amint azt az említett szakemberek megállapítják, „a véleményrobotok mind általánosabb felhasználása valóságos dezinformáció-zuhataggal fenyegethet, s épp azokban a pillanatokban, amikor a választók végső döntéseiket meghozzák.”

A Spectrum-cikk névtelen szerzője – a közismert tételt parafrazálva, mely szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel – úgy véli, az üzenet-háború is a politikát folytatja más eszközökkel. Ezek az eszközök pedig korunk szellemiségéhez híven a manipuláció eszközei, minthogy a szoftverágensek tökéletesen alkalmasak arra, hogy működtetőik a közvéleményt manipulálják.

A diagnózis adott. A gyógymód tekintetében azonban a kérdés szakértői is tanácstalanok. Két alapvető lehetőség van: az egyik a robotdemokrácia ellenszerének felkutatása, a másik az általa teremtett keretfeltételekhez való alkalmazkodás, azaz a döntéshozatali (idegen szóval deliberatív) demokrácia végleges feladása. A dilemma jelei nem csak az angolszász politikai kultúrában, de ma már közvetlen környezetünkben (azaz a román, és főként a magyar politikai életben is) felismerhetők.

Egyelőre nem igen lehet kérdéses, hogy a minden áron győzelemre törő szekértáborok melyik alternatívát fogják választani...

Fotó: silicondreams.hu

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kimaradt?