Vélemény

  • Pengő Zoltán: A szolidaritás ára

    A világ legtöbb országában alkalmazott, a személyes kontaktusok drasztikus csökkentésén alapuló járványkezelési stratégia alapvetően a szolidaritásról szól.

  • Rostás-Péter István: Kesztyűs kézzel

    A rendkívüli helyzet szokatlan döntéseket követel, tájékukon ott téblábol a visszaélés többrendbéli hajlama, úgymint: önös, párt- vagy csoportérdek szerinti túllihegés.

  • Bíró Béla: Kockázatok és előnyök

    A közvetlen kapcsolatok jelentősége a családban, a szomszédságban, a településen még inkább felértékelődhet. A közösségi érzés és az individualizmus közt egyfajta érzelmi-racionális egyensúly alakulhat ki.

  • Bogdán Tibor: Ki kapta a pofont?

    Az Alkotmánybíróság tehát jelenlegi formájában semmiképpen sem felel meg rendeltetésének, hiszen évek óta megszűnt csak alkotmányossági szempontokat tiszteletben tartó, semleges bírónak lenni.

     

  • Farkas István: Honszerelem s koncragadás

    A honszerelem csúnya dolog, ha a konc megragadásának versenyével párosul, és most ennek vagyunk szemtanúi. Valóságos verseny van a hazai politikai szereplők között abban, hogy ki a nagyobb román.

     

  • Rostás-Péter István: Pecséthalál

    Az e-kormányzat seperc alatt átveszi és diktálja a ritmust; szőrén-szálán eltűnnek a pecsétek, a rugós, fanyelű, az inox borítású kerek és ovális pecsételők, meg a szögletesek...

  • Bogdán Tibor: A jövőnek Romániában – nincs jövője

    A román politikusok tartják magukat száz éves, rendkívül káros „hagyományukhoz”, az ország továbbra sem szakít idegengyűlölő, nacionalista, rasszista politikájával.

  • Ambrus Attila: A Károly-díjas heccelő

    Klaus Iohannis ismételt magyarellenes kirohanásai fölött viszont már nem tudott szemet hunyni a német Der Spiegel. A cikk címe sokatmondó: A Károly-díjas heccelő.

  • Bíró Béla: A lóláb és a kétely

    Nemcsak a LIBE bizottság rögeszméi sértenek, de választott államelnökünk nacionalista tévedhetetlenségének bohócmutatványa is. Politikusainkat a válságok sem józanítják ki, még bódultabb önimádatba hajszolják.

  • Pengő Zoltán: Miért nem csalódtam Iohannisban?

    Az összes korábbi román államelnök neve escu-ban végződött, ezért aztán ők nem kellett különösebben demonstrálják a románságukat. Ha azonban Iohannisnak hívnak...

  • Bogdán Tibor: Rossz napot, elnök úr

    Ez a balhé igen jól jött Bogdan Diacon…, jól van na, Klaus Iohannisnak, hiszen ezzel elterelte a figyelmet „saját kormányának” sorozatos ballépéseiről, a koronavírussal folytatott eredménytelen harcáról.

  • Farkas István: Iohannis ionapotja

    Nemcsak a magyar közösségnek, a román–magyar kapcsolatnak árt, hanem azt is világossá teszik: ezek a mondatok a titkosszolgálat jóváhagyásával hangzottak el. Mi következik még?

  • Rostás-Péter István: Guten Morgen, Herr Johannis!

    Klaus Johannis elkövette újabb, de talán legharsányabb kirohanását, melyet egyetlen jelzővel lehet illetni, persze a tisztségnek járó kellő tisztelettel: action gratuit a négyzeten.

  • Ambrus Attila: Történet a jövőnek

    A világban éppúgy csörtéznek majd, mint eddig a nemzetállamok hívei a globalizáció apostolaival, az erős állam esküdtjei az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának prófétáival.

  • Bíró Béla: Biodiverzitás és koronavírus

    Az autonómia azonban semmiképpen sem jelenthet valamiféle bezárkózást, ellenkezőleg, a minden szintű harmonikus együttműködés legfontosabb előfeltétele.

  • Ambrus Attila: A suszter kaptafája

    A karantén elején már-már celebként ajnározott Adrian Streinu Cercel olyasmit mondott, amit épeszű ember nemcsak nem mond ki, hanem nem is gondol.

     

  • Bogdán Tibor: Ketyeg az óra, avagy a villamos dilemma

    Az emberi életek védelmezői cinikusnak tartják, hogy emberéleteket áldozzanak fel gazdasági érdekekért. A gazdaság újraindításának hívei viszont azzal érvelnek, hogy a gazdaság összeomlása úgyszintén emberéleteket követel. 

  • Rostás-Péter István: Vir(t)uskodók

    Talmi és illanó vágynak bizonyult a globális közös front; elegendő csak az Európai Unió megkésett, és továbbra sem eléggé összehangolt járványellenes fellépésére utalni.

  • Pengő Zoltán: A bizonytalanság bizonyossága

    A történelem folyamatosan bebizonyítja, hogy a biztonságba vetett meggyőződésünk színtiszta illúzió, önámítás. A háborúk és a gazdasági válságok úgy söprik el vélt biztonságunk délibábját, mint orkán a játékkockavárat.

  • Bíró Béla: Mit hozhat a jövő?

    Hogy lesz-e más a világ, mint amilyen, az iránt nekem kétségeim vannak. Egyetlen fejleményről vélem úgy, hogy nyomokat hagyhat bennünk. S ez a közösségi összetartozás, a közösségi lét újrafelfedezése.