Bogdán Tibor: Nulla fős parlament

Van-e értelme politikai (erkölcsi, gazdasági stb.) feddhetetlenségről beszélni olyankor, amikor az Igaz Romániáért Szövetség mondjuk a pártvándorlás egyik bajnokával, Aurelian Pavelescuval, no meg politikai doktrínával nem rendelkező, ám hatalmas hatalmi vággyal „felvértezett" zsebpártokkal, hatalmi túlkapással, a közjavak ellen elkövetett visszaélésekkel gyanúsítottakkal szövetkezik? A Szociál-Liberális Szövetség pedig megtartja soraiban a plágiummal megvádolt társelnökeinek egyikét, a szekusmúlttal gyanúsított Dan Voiculescut? Amikor az unió másik társelnökének, Crin Antonescunak tanácsosa – a választások után pedig parlamenti kollégája lesz – Sorin Roşca Stănescu, aki, mint eldicsekedte hazafias szándékból jelentgette fel Ceauşescu politikai rendőrségénél a külföldi diákokat? És amikor, megbízatása szerint államfői pozíciójából a politikai pártok, a hatalmi ágak, a civil társadalom közötti ellentmondásokban közvetítenie illő Traian Băsescu feje fölött is ott tornyosul – ha majd államelnöki mandátuma véget ér – a román hajóflotta ócskavasáron történő eladásának dossziéja, a főpolgármesterként a maga számára kiutalt, majd a piacinál jóval kisebb áron megvett Mihăileanu-utca lakás ügycsomója? Vagy, ha az úgynevezett semleges pártok színeiben például az OTV nevű „csatorna-tévé" tulajdonosa lép fel, az a Dan Diaconescu, aki mesés vagyonát a tévéjében fellépésüket drágán megfizető polgárok pénzéből, vagy mondjuk polgármester megzsarolásából szerezte?

A román politikusok az erkölcsiséget alighanem az idegen szavak szótárában keresnék, a választó viszont hamar megbocsátja vétküket. Ilyen körülmények között a pártnak lenne döntő szava – de hát Romániában nincsen olyan politikai párt, amelyik lemondana azokról a helyhatósági, parlamenti helyekről, amelyeket erkölcsi, gazdasági, politikai (netán mindhárom) vétséget elkövető politikusai biztosan megszerezhetnének.

Monica Macovei „feddhetetlenségi listája" lehetne bármennyire szigorú, ilyen körülmények között – egy-két kivétellel, mint most például a korábban szolgálati visszaélésen rajta kapott Monica Iacob Ridzi, aki viszont Dan Diaconescu Néppártjánál indul – nem zárhatja ki a magukat lejárató politikusokat. Ráadásul – Monica Macoveit kivéve(?) – senki sem veszi komolyan azt, hogy (akárcsak egyébként eddig) a Securitate egykori besúgói, pártvándorok, a bíróság elé állított, előzetesen letartóztatott vagy végképpen elítélt, hozzáférhetetlenség miatt eltiltott, idegengyűlölő, rasszista, antiszemita személyek – nagyjából a jelenlegi román politikai elit – ne pályázhatnának honatyai tisztségre.

Mert akkor ki indulhatna a választásokon?

Ha komolyan vennék a feddhetetlenség követelményét, akkor az új törvényhozói testület alighanem nulla fős lenne. Ami viszont jócskán túlhaladná Traian Băsescu háromszáz személyes parlamentjének reményeit.

Kimaradt?