Ágoston Hugó: Koncepciós

Ismert a mondás, amely szerint a politika a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának művészete. Idézhető a modernebb meghatározás is: „a tevékeny politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet; a tétlen politikai szerep pedig, hogy a közösség egyszerű tagja elfogadja a közhatalom döntéseit, mivel úgy gondolja, hogy nem tudja azokat befolyásolni”. Magasabb felfogásban tehát a politika voltaképpen a köz – a képviseleti demokrácia – által befolyásolt és ellenőrzött értékválasztás a biztonság, a szabadság, a rend és az igazságosság meghatározta értékmezőben. Vagyis ilyen értelemben (is) összefügg az igazságszolgáltatással – az egyetlen olyan államhatalmi ággal, amely fölött Romániában gyakorlatilag senkinek sincs ellenőrzése.

Helyben vagyunk, nézzük meg az Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Victor Ponta miniszterelnök ellen indított bűnvádi eljárásának körülményeit és lehetséges következményeit.

Tények

1. Victor Ponta és a Szociálliberális Szövetség (USL) egy sikeres bizalmatlansági indítvány nyomán alakíthatott először kormányt, 2012. május 7-én. Az év végén a választásokon, a szavazatok újraosztása eredményeként, az USL a parlament mindkét házában több mint kétharmados többséget szerzett, a Ponta 2 kormány 2012. december 21-én tette le az esküt. A liberálisok USL-ből való februári kilépését követően – a parlament bizalmi szavazása nyomán – a Ponta 3 kormány (ezúttal a kormányfő meghívására RMDSZ-es tagokkal a soraiban) 2014. március 5én tette le az esküt. (Az RMDSZ decemberben kilépett a kormányból.) Mindhárom Ponta-kormány tevékenységére rányomta bélyegét a konfliktus az államelnökkel.

2. Ponta miniszterei, általában koalíció- és főleg pártbeli emberei mindvégig korrupcióellenes harc kiemelt célpontjai voltak, amely ugyanúgy, mint 2012 előtt, utána is jószerint a balliberális oldalról szedte áldozatait. Legnagyobb trófeája az uniós csatlakozást levezető miniszterelnök, Adrian Năstase volt. A legutóbbi csapást a Liviu Dragnea ellen népszavazási rendellenességek okán meghozott ítélet jelentette, amely a PSD második emberének, főtitkárának a lemondásához vezetett. Ponta miniszterei, akik ellen a vádhatóságok felléptek: Ecaterina Andronescu, Daniel Chiţoiu, Cristian David, Mircea Diaconu, Victor Paul Dobre, Corneliu Dobriţoiu, Liviu Dragnea, Relu Fenechiu, Ioan Mang Dan, Nica Ovidiu Silaghi, Dan Şova, Darius Vâlcov, Varujan Vosganian. Ezek közül egyetlen egy, Mircea Diaconu kapott végleges felmentő ítéletet, Varujan Vosganian ellen a kivizsgálást, Dan Şova ellen az előzetes letartóztatást nem hagyta jóvá a parlament felsőháza. Ez utóbbi ügyével függ össze Victor Ponta felelősségre vonása is – olyan cselekményekért, amiket hét-nyolc éve ügyvédként követett el.

Az ellentáborból, a Boc-kormányok idejéből többek között Roberta Anastase, Radu Berceanu, Anca Boagiu, Vasile Blaga, Cătălin Predoiu, Gabriel Sandu, Elena Udrea és Adriean Videanu miniszterek nevével kapcsolatban merült fel gyanú – született feljelentés, illetve a miniszterelnök ellenőrző testületének megkeresése, az igazságszolgáltatási eljárás megindítására irányuló kérelem – összehasonlíthatatlanul súlyosabb, nagyobb károkozással járó, többnyire tisztségben elkövetett korrupciós bűncselekménnyel kapcsolatban. A vádhatóság ezekre kevésbé reflexszerűen reagált.

3. Victor Ponta kormánya jelentős gazdasági sikereket ért el. Az Európai Unió viszonylatában legmagasabb a növekedés. Ismertek az ÁFA- és egyéb adócsökkentések, érzékelhető a vásárlóerő, az életszínvonal növekedése. Románia sok más szempontból az EU "jótanulója".

Az egybeesés

Az, hogy a Ponta-ügy pont aznap robbant ki, amikor az ellenzék beterjesztette bizalmatlansági indítványát a kormány ellen, lehet véletlen (a sok más hasonló véletlenek/”véletlenek” sorában), vagy lehet időzítés eredménye. Ennek nincs nagy jelentősége. Annál inkább jelentősége van viszont az egybeesésnek egy – illetve mindjárt két – másik botránnyal: a Rarinca-üggyel és a „hamisított errátum” ügyével. Az első Laura Codruţa Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség főügyésze és Livia Stanciu, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszaéléseit; a második az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bírói Tanács feltételezett „együttműködését” illeti. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Tiberiu Niţu legfőbb ügyész ezen kívül az előző államelnök bűnügyi aktái közül néhányban a vizsgálat (újra)felvételét kérte, érthető a pánik az érintettek körében – valószínűleg nem tévednek azok, akik Victor Ponta (és általa a PSD és a kormány) lefejezésére tett kísérletet ezzel hozzák összefüggésbe.

A Rarinca-ügy

Mariana Rarinca több mint hat hónapot ült ártatlanul előzetes letartóztatásban, a vád szerint zsarolásért. A feljelentő a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Livia Stanciu volt. (Az a magisztrátus, aki nemrég elszólta magát, kijelentve, hogy a Legfelső Bírói Tanács a DNA partnereként akar működni! A bíró a kommunizmusban működött együtt az ügyésszel, de kimondani még akkor sem volt szokás. Mint azt sem nagyon, amit Laura Codruta Kövesi adott tudtunkra: hogy a DNA és a SRI között nagyon jó az együttműködés...) Amúgy az ex-államfő öccsének esetéhez hasonlóan a „zsarolás” abban állt, hogy Mariana Rarinca próbált megkérni egy korábbi adósságot. A Bukaresti Ítélőtábla májusban jogerősen felmentette a vádak alól Mariana Rarincát, és ezzel egyértelművé tette, hogy ártatlanul töltött fél évet vizsgálati fogságban. Tehát a galaci hölgy esetében szó sem volt igazságról, igazságszolgáltatásról, horribile dictu az igazságszolgáltatás dolgaiba történő beavatkozásról, netán függetlenségének megsértéséről – szerintünk személyes bosszúról, vegytiszta visszaélésről volt szó. Az esetet kísérő közfelháborodás nőttön-nőtt, a Ponta-ügy óta mintha elvágták volna.

A „hibaigazítás”

A Rarinca-ügy kapcsán megszólaltatott egyik magisztrátus a legnézettebb tévében kijelentette, hogy a 2012-es híres alkotmánybírósági errátum – amelynek lényege az volt, hogy egy korábbi döntést „kiigazítva” az államfő felfüggesztésének feltételeit (a kvórum megítélését) gyökeresen megváltoztatta – tulajdonképpen a Legfelső Bírói Tanács berkeiben született. Az alapszabály-ellenesen, éjszaka hozott alkotmánybírósági „hibaigazítás” önmagában durva csalás volt, s ha a legfőbb ügyész elrendelte kivizsgálás során az igazságszolgáltatás legmagasabb szervének cinkossága is igazolódik, bebizonyosodhat, hogy ez volt az igazi puccs 2012 augusztusában – és a 2009-ben amúgy is csalással megválasztott, illegitim államfő csalással kerülte el a menesztését is. Nyilvánvalóvá válik, hogy Romániában nem csak az igazságszolgáltatást, de a politikát is az egymással szorosan összefonódó SRI – DNA – CSM „szövetség” határozza meg.

Az államelnök és az ellenzék

Klaus Iohannis Mariana Rarinca meghurcoltatásáról nem nyilatkozott, a vétkesek felelősségre vonása, netán felfüggesztése nem tartozik a hatáskörébe. Az állam és az állampolgár viszonyában eddig az elnök az államot látszik előnyben részesíteni. Amúgy nem egyszer beavatkozott már, elődje nyomdokain haladva, a pártpolitikába, s a parlamentet is többször elítélte azért, ahogyan szavazott. Most Victor Ponta miniszterelnök lemondását kéri, úgymond elkerülendő a politikai válságot. (És némileg megfeledkezve az ártatlanság vélelméről, amelyet ő maga államelnök-jelöltként, jogilag gyanúsítottként még a kampányban is élvezett...) Csakhogy a DNA döntése, a bűnvádi eljárás a miniszterelnök ellen: már elindította a politikai válságot. Aminek nagyon nem örülnek sem Európában (ahol a gazdasági és politikai stabilitás kincs), sem az Egyesült Államokban (ahol Deveselura gondolva elszáll minden vidámság). Az ellenzék – a szekrénybe zárt csontvázairól, ordas korruptjairól, korábbi inkompetens kormányairól megfeledkezve – egyenesen előrehozott választásokról álmodozik. Csakhogy a parlamenti többség ennek feltétele, nem pedig következménye, jutalma. És az RMDSZ? Nem úgy néz ki, hogy akár a levélben történő szavazás (a bizalmatlansági indítvány egyik pontja), akár az előrehozott választás a kedvére lenne. De ki tudja?

Kaján befejezés

Ráadásul politikailag teljesen inkorrekt zárszó: rájöttem, hogy a tudatalattimban tulajdonképpen nagyon szeretném, ha Romániának egy bandzsa államelnök után lenne egy pösze kormányfője is... 

Kimaradt?