Bogdán Tibor : Becalik

A Demokrata Liberális Párt politikusai mélységesen felhördültek azon, hogy a Nemzeti Liberális Párt keblére fogadta Gigi Becalit. És igazuk is van, hiszen nem is egészen értik, hogyan is siklott ki a kezük közül a kétlábon járó pénzeszsák, aki időnként meghökkentő könnyedséggel osztogatja szét vagyonának, igaz, kicsi, de azért „földhözragadt" ember számára mégis jelentős részét. Lám, azt a tízmillió eurót, amit most Crin Antonescu elnökké választására beígért, no meg mindennek tetejébe az az egymillió eurós palota, most bizony a demokrata liberálisoké lehetne...

A demokrata liberálisok akár úgy is érezhetik, hogy a nemzeti liberálisok elvettek tőlük valamit, ami az övék volt. Hiszen Gigi Becali még fütyült a liberalizmusra, amikor már Traian Băsescuvel borozgatott, arról nem is beszélve, hogy éppen ők voltak, akik a bukaresti városi főtanácsban még szövetkeztek is Becali pártjával (igaz, nem Traian Băsescu, hanem Sorin Oprescu ellen).

Ráadásul pedig Becali semmivel sem lóg ki a román politikusok sorából. A parlamentben (immár európai parlamenti képviselő mivoltában is) úgyszintén közéjük való. Hogy perbe fogták a hadsereggel kötött – számára előnyös – telekcseréért, a Steaua ellenfeleinek lefizetéséért, a gépkocsiját ellopók törvénytelen fogvatartásáért? Hát hány honatya van, akiket még törvény elé is küldtek, és mégis ott vannak a törvényhozásban. Meg hogy csúnyán beszél, átkozódik – nos, van bizony néhány honatyánk, aki még a parlament hivatalos mikrofonja előtt is ugyanebben a stílusban beszél. Hiányozni pedig ugyanúgy tud, mint liberális főnöke, Crin Antonescu. És hányan vannak a honatyák közül, akik egyetlenegy törvényt sem hoztak – Becali pedig lépést tud tartani velük.

De ha kedve tartja, akárhány olyan törvényt is tud hozni, mint például a szociáldemokraták képviselője, Andrei Sava, aki törvénytervezetbe iktatta, hogy családonként csak két kutyát és ugyanannyi macskát lehet tartani. Vagy a demokrata liberálisok Silviu Prigoanája – aki a Tiszta Romániáért Szövetség részéről meg is kapta az Akcióban a törvénykezési veszély kitüntetést –: ő egyebek között törvényt alkotott a prostitúció legalizálásáról, az Antena 3 tévé-állomás betiltásáról, a roma szó cigány kifejezéssel történő helyettesítéséről, a Nép Háza bevásárlóközponttá való átalakításáról. És Becali olyan törvényhozói teljesítményre is képest, mint a nemzeti liberálisok Ioan Ghiséje, aki jogszabályba foglalta volna azt, hogy a tévék egyenlő mértékben adjanak rossz és jó híreket.

Becali mindemellett pontosan ugyanolyan gátlástalan, mint a román politikusok legnagyobb többsége; ugyanúgy készen áll a közpénzek megdézsmálására, úgyszintén lelkiismeret-furdalás nélkül faképnél hagyja partnereit, hasonlóképpen mindent megígér a választások előtt (utánuk pedig nem kevésbé szószegő) – bekerülése tehát a romániai politikai élet „fősodrába" semmivel sem teszi rosszabbá (jobbá pedig pláne nem) a román politikai életet.

A megoldást az jelentené, ha a romániai politikai elitben – nem lennének becalik. No de hát, az hol van még...

Kimaradt?