Ady András: Újabb öngól?

Nemrég ölték meg Atiqullahot, vagyis Badruddin Hakkanit, az észak vazirisztáni körzetben működő Hakkani terroralakulat akciókért felelős vezetőjét. Az afganisztáni-pakisztáni határvidék Törzsi Területét uraló szervezet az afgán tálibok védernyője alatt tevékenykedik, de a teljes Pakisztánt átfogja. Attiqullah a hálózatalkotó Jalaluddin Hakkani fia volt. Apja a kilencvenes évek afgán felkelésének meghatározó alakja, s fia nemrég még a délkelet afganisztáni csapásokért felelt, de az emberrablásokért is.

Amerika kapcsolata a pakisztáni ISI-vel azt jelentette-jelenti, hogy „csatolt áruként" kapták a Hakkani-hálózatot is, amelyik viszont az Iszlám Köztársaság kémelhárításával tart fent gyümölcsöző kapcsolatokat, s ezek teljesen legális bizniszként szerepelnek. Washington döntése, hogy a terrorszervezetek névjegyzékébe felvegye a hálózatot, furán majd-egybeesett Badruddin halálával.

A listára felkerülni úgy lehet, hogy valamely belföldi, külföldi, vagy nemzetek fölötti bíróság ítéletet hoz a szervezet terroraktivitása ellen, vagy ha protokollum alapján listázandó státust kap... vaslogika, mit mondjak... Ezután következhet a külföldi bankszámlák zárolása, hogy nyakát szegjék a szervezetnek. Igen ám, de a honiak azért még dolgozni fognak a szervezet legálissá maszkírozott leányvállalataival, tesznek ők az amerikai szankciókra.

A baj ott van, hogy a Hakkani otthon hősies fényben tűnik fel, Badruddin halála pedig mindehhez mártíromsági adalék. Úgy kellett ez a nevesítés most a bin Laden akció és az elszúrt dróncsapások után – és az új iszlámellenes baromságok felbukkanásával – Amerikának, mint üvegesnek a hanyattesés. Egy értelme van csak: a Clinton adminisztrációnak ez egy, még a választások előtti önfényezés.

Valami fura egyensúlyi állapot lengi körül ezt az obskúrus terrorszervezet-jegyzéket: amint beléptetnek egy „tagot", máris egy másik elengedését pedzik. Az Iránból származó Mudzsahedin Halkot ugyanis felmentették ebből a szempontból, s úgy néz ki, hogy akár egy újabb amerikai öngól következhet. A csoportosulásnak igen nagy USA médialobbi-hatása van, és olyan szomitások helyeslik, mint a volt New-Yorki polgármester Rudolph Giuliani, Tom Rifge a Home Land Security volt főembere, az FBI volt igazgatója Louis Freeh – vajon mennyiért?

A szervezet most a legfőbb iraki székhelyű Irán-ellenes alakulatként tetszeleg, s tény, hogy Szaddám Husszein nyolc éves háborújában (meg utána is) gyilkolászták a perzsákat, de most már az irakiaknak sem kellenek. Az, hogy a Potomac-melléki döntnökök a Halkot újfent hadba szólították Teherán ellen, szembemegy Obama elképzelésével, hogy kitárgyalja Ahmadinezsád alól az atomot. Nem megy szembe Irán laikus urával, aki alig várja, hogy valami legyen ismét a kezében ahhoz, hogy bármiféle honi ellenzékre lecsaphasson, és tovább feszítse a húrt az USA-val.

Az iráni közember amúgy is dühös most a megszorításokat alkalmazó Amerikára, és továbbra is elnéző a bajait valójában okozó rezsimmel szemben, így: móka ez – de megéri?

Kimaradt?