Vélemény

  • Ambrus Attila: Búvópatak-falu

    A felületes szemlélő azt jósolja, ismét a föld alá bukik a település történelmének pataka. Csakhogy a helybéliek nem akarnak ebbe beleegyezni!

  • Bartha Réka: Ki védjen meg kit és kitől?

    Nem egy népszerű megállapítás, tudom, de ahhoz, hogy „a hatóságok” ne így viselkedjenek vészhelyzetben, nekünk is fel kell hagynunk ezzel a kártékonyan megengedő hozzáállással.

     

  • Bíró Béla: Illiberalizmus-szindróma

    Ha Orbán Viktor érveit sorra vesszük, tényleg egyértelművé válik, hogy nem a liberalizmussal van baja, hanem – tételesen is – a neoliberalizmussal. De azzal minden – valóban racionális – gondolkodónak van baja.

  • Szász István Szilárd: Vészhívás

    Roppant elkeserítő és egyben félelmetes, hogy egy ilyen tragédiára sor kerülhetett, úgy, hogy Alexandra a 112 hívásakor még reménykedhetett abban, hogy talán megmenekül fogvatartója, későbbi gyilkosa karmai közül.

  • Bogdán Tibor: Gyilkosság – állami segédlettel

    Túlzás-e, ha azt mondjuk, hogy a kislány halálban a törvényszegéseiket a törvénytisztelet ürügyével elkövető személyek is bűnrészesek? Vagy éppenséggel, ha azt állítjuk, hogy a tettes cinkostársa a működésképtelen román állam is?

  • T. Szabó Csaba: A kutató fillérei

    A tudománynak és a kutatóknak nem szolgálni kell a politikusokat és az ideológiai diktátorokat, hanem a társadalom jólétéért, az egyetemes emberi fejlődésért és környezetünk megértéséért kell tenniük.

  • Bogdán Tibor: A rendszer

    Igencsak „kellemetlen”, hogy a rendszer működésképtelensége ellenére is el kell látniuk a betegeket, arra viszont nincs garanciájuk, hogy a biztosító finanszírozni fogja a szolgáltatásokat, így ezeket a saját zsebükből kellene kifizetniük.

  • Bíró Béla: Nándorfehérvári vereség

    A magyarellenesség jegyében született Kis Antant kapott léket. S számos jelből ítélve ma már a szlovákok és a csehek is fontosabbnak tartják azt, ami a Duna-medencei népeket összeköti, mint azt, ami szétválasztja.

  • Szász István Szilárd: Arcátlanság

    Nemhogy a hétköznapi emberek, de sok esetben még a szakértők is bizonytalanok azt illetően, hogy egy alkalmazás visszaél-e a személyes adatokkal vagy sem.

  • Bíró Béla: A populizmus színeváltozásai

    A környezetvédelem még azoknak az esetében is pusztán szólamnak bizonyul, akik a klímaválság megoldását a „legkövetkezetesebben” szorgalmazzák. A Zöldekről van szó.

     

  • Kustán Magyari Attila: Az Electric Castle és a titkolt zene

    Úgy teszünk, mintha nem létezne, mintha ez csak az ostobák és balekok zenéje volna. Pedig dehogy is. Románia tükre.

  • Farkas István: Diszlájk és pofon

    Az államférfink tulajdonképpen egy számító politikus, most pedig nagyon elszámította magát. Következmény nyilván nulla, mert a nép, „mint akarom, s mint a barom”.

  • Ambrus Attila: Érvényes, értelmetlen, de nem haszontalan

    A magukat a populizmus és demagógia ellenségeiként feltüntető politikusok átverték a jónépet. Azt a látszatot keltették, hogy a korrupció egyetlen pecsételéssel megszüntethető.

  • Ambrus Attila: Egy új remény

    A viták nem csitultak az EB-elnök megválasztása után sem. S az arzenál, amelyet Ursula von der Leyen ellen felvonultatnak az elégedetlenkedők, a régi elhasználódott fegyvertár.

  • Bogdán Tibor: Ágycsere

    A sztrádaépítés halogatásával megbízott irodakukacok örökké hibát találnak a dokumentációkban, a megvalósíthatósági tanulmányokat gyakran elölről kell kezdeni, hol denevérek, hol medvék meg császárfák ürügyén.

  • Bíró Béla: Áldás vagy átok?

    A természet vagy az Isten nagyon is tudta, hogy miért szabta végesre az emberi életet. Aligha lehet kétséges, hogy ezt a legszentebb (de legalábbis annak vélt) teremtménye, az ember iránti tiszteletteljes szánalom jegyében tette.

  • Kustán Magyari Attila: Egy cisz férfi megnyugtatására

    Tulajdonképpen a világ sokféle, és elfér benne cisz férfi, transznemű, transzvesztita, androgün, de még muszlim és keresztény, meg ateista is, a Pride is, a tájékozatlanság is.

  • Rostás-Péter István: Banira pontosan

    Máris látni a túlsó partot (miközben görcsbe merevült az ország teste az erőfeszítéstől), majdhogynem megúsztuk, üzeni Teodorovici magabiztosra fogott, sármosnak igyekvő mosolya.

     

  • Farkas István: Viruló Dăncilă, szarvasbogár nélkül

    A fikuszként virító hölgyemény nem csupán megúszta a vezére bukását, de profitálni is tudott abból – aduász volt a kezében a kormányrúd, amiről a szocik is tudták, hogy ha elengedik, nem fogják visszakapni.

  • Bogdán Tibor: Mindent kétszer mond, kétszer mond

    A kormány a közigazgatási törvénykönyvre vonatkozó sürgősségi rendeletében, valószínűleg figyelmetlenségből, valamicskét még meghagyott a kisebbségi jogokból; nyomokban, mint ahogy a csokoládé is tartalmazhat mogyorót.