Vélemény

  • Farkas István: Búcsú a fegyverektől

    Ha sokan vagyunk, az erőt jelent, elgondolkodtatja azt, aki a polcra kerül. Ha azt látja, hogy egy közösség kiállt a jelöltje mellett, nem kerülheti meg...

  • Bogdán Tibor: Szavazzunk – önmagunkra!

    Megmutathatjuk a többségnek, hogy jóllehet a magyarság részaránya  mindössze hét százalékos, az egységes, összetartó, a történelem által megedzett és erős közösséggel azonban igenis számolni kell Romániában.

  • Rostás-Péter István: Mínuszos kampány

    A legnagyobb legitimitású közméltóság a tét, ehhez képest (és költségeihez viszonyítva) méltatlan kampány zajlik. Valójában semmilyen, annyira meghatározhatatlan.

     

  • Bíró Béla: Halmozódó véletlenek

    Lehet, hogy fóbiás vagyok, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy itt a véletlenek leplei mögött (ismét)  valami nagy-nagy szükségszerűség készülődik. A romániai magyarság egységét kell megbontani.

     

  • Bíró Béla: Lucian Boia és az értelem napvilága

    Románia – nacionalizmusával és történelemhamisításaival – nem annyira bennünket, mint önmagát tette (és teszi sajnos továbbra is) tönkre.

     

  • Kustán Magyari Attila: 18,5 millió honfitársunk

    A szakadék szélesedik, az emberek pedig nem is hisznek abban, hogy értelme volna olvasni: egyrészt, mert drága mulatság – szemben a szinte ingyenes tévézéssel –, másrészt nincs hozzá tudáskészletük.

  • Ambrus Attila: Barna hófehérke

    Kiderült, hogy minél kevésbé ismerjük a hófehérkepártok óriástörpéit, annál inkább bedőlünk nekik. Annál elfogadóbbaká válunk velük szemben, minél kevesebbet tudunk róluk.

  • Rostás-Péter István: A bizonytalan biztos

    A meccs azért durvul szóban, és majd talán egyébben is, mert ők ketten a döntőesélyesek. Míg Klaus mellett a liberálisok és az első mandátum áll, Viorica oldalán a sértődött, morcos, de mozgósításban tapasztalt PSD sorakozik fel.

  • Bogdán Tibor: Végtelen a felelősök sora

    A felelősöknek immár négy év óta nem kellett számot adniuk cselekedeteikről, és senki nem tudja, mikor nyerik el büntetésüket. A túlélők, a halottakat gyászolók egyre biztosabbak abban, hogy soha.

     

  • Ambrus Attila: Krónikás évek, avagy a 21.

    A kisebbségi magyar újságírók felelőssége magyar szellemiségű, ám európai szintű újságírást mívelni, ideológiák fölötti közszolgálatot vállani.

  • Szász István Szilárd: Nős papok, nő diakónusok?

    Nincs bátorságuk az ember iránt elköteleződni, az emberi élet megoldásaiért küzdeni, hanem azt hiszik, hogy Istenért harcolnak.

  • Ambrus Attila: Paktum kényszerűen

    A romániai politikai élet színvonalát jelzi, hogy már az is eredményt jelent, ha arról kötünk megállapodást, hogy a hatalom gyakorlója ne tegyen semmit.

  • Bíró Béla: Reálpolitikák

    A román és a magyar igazság csak akkor zárhatja ki egymást, ha önmagát mindkettő vitathatatlannak és kizárólagosnak tételezi. De ez épp attól olyannyira siralmas, mert egy józanabb alapállásból kifejezetten nevetséges.

  • Kustán Magyari Attila: Ebből a brit humorból nem kérek

    A Brexit a butább osztálytárs, a csúnyább haver, a szegényebb szomszéd – azért van, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat mi, akik nem ő vagyunk.

  • Rostás-Péter István: Tanügyesek

    Sajátos romániai modellt nem sikerült három évtized alatt kigyöngyözni, a finn példához finnyásak vagyunk, az amerikait is hümmögve, enyhe sajnálattal nyugtáztuk, meg irigységgel is, hogy elhalásszák az itt kitermelt mirelit-zseniket.

  • Bogdán Tibor: Tíz halott százötven neve

    A román hadsereg napja természetesen csak ürügy számukra. Igaz, ezt alig leplezik. Amint felhívásaikból, nyilatkozataikból kiderül, az elsődleges cél annak bizonygatása, hogy Romániában – Románia van.

  • Kustán Magyari Attila: Egy pizzát kérek, megfigyelő kamerával

    A szemet lecseréli a kamera, az agyat az algoritmus, és majd úgy vágják ki a sajtot nem megfelelően szóró kollégát ímélben, hogy életében nem látta, akik alkalmazták.

     

  • Bíró Béla: A láng és a joghézagok

    Mindez annak a következménye, hogy a nemzetközi szervezetek képtelenek a kisebbségek jogainak rendezését garantáló, a nemzetiségek és nemzetrészek harmonikus együttélésének jogi normáit kidolgozni.

  • Szász István Szilárd: Hány Föld kellene nekünk?

    Még mindig a folyamatos növekedési szemlélet az uralkodó, ami a gazdaságot és a fogyasztást illeti, bár már sok tudós és szakértő jelezte, hogy ez zsákutcába vezet.

     

  • Rostás-Péter István: Kampányszag

    Ilyenkor karcosabb a diskurzus, a tartás daliás-agreszív regiszterbe vált, és a felforrósodott stratégák, guruk meg tanácsadók agya is teljesen más ritmusban veszíti a neuronokat