Vélemény

  • Szász István Szilárd: Amikor MI írja a jövőt

    Klaus Johannis megnyerte az elnökválasztást, majd beadta a felmondását. A mondat első felét én találtam ki, a másodikat egy mesterséges intelligencia (MI).

  • Bartha Réka: Forradalmi ünneplőben a kultúra? Aligha…

    A kultúrában való jártasság ma is trendi, és az lesz mindenkoron. Megment attól az igazán peníbilis helyzettől, hogy egy 346 éve halott drámaíróval akarjunk levelezgetni, vagy, hogy Beethovent „a zene Mozartjának” nevezzük.

  • Farkas István: Búcsú a fegyverektől

    Ha sokan vagyunk, az erőt jelent, elgondolkodtatja azt, aki a polcra kerül. Ha azt látja, hogy egy közösség kiállt a jelöltje mellett, nem kerülheti meg...

  • Bogdán Tibor: Szavazzunk – önmagunkra!

    Megmutathatjuk a többségnek, hogy jóllehet a magyarság részaránya  mindössze hét százalékos, az egységes, összetartó, a történelem által megedzett és erős közösséggel azonban igenis számolni kell Romániában.

  • Rostás-Péter István: Mínuszos kampány

    A legnagyobb legitimitású közméltóság a tét, ehhez képest (és költségeihez viszonyítva) méltatlan kampány zajlik. Valójában semmilyen, annyira meghatározhatatlan.

     

  • Bíró Béla: Halmozódó véletlenek

    Lehet, hogy fóbiás vagyok, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy itt a véletlenek leplei mögött (ismét)  valami nagy-nagy szükségszerűség készülődik. A romániai magyarság egységét kell megbontani.

     

  • Bíró Béla: Lucian Boia és az értelem napvilága

    Románia – nacionalizmusával és történelemhamisításaival – nem annyira bennünket, mint önmagát tette (és teszi sajnos továbbra is) tönkre.

     

  • Kustán Magyari Attila: 18,5 millió honfitársunk

    A szakadék szélesedik, az emberek pedig nem is hisznek abban, hogy értelme volna olvasni: egyrészt, mert drága mulatság – szemben a szinte ingyenes tévézéssel –, másrészt nincs hozzá tudáskészletük.

  • Ambrus Attila: Barna hófehérke

    Kiderült, hogy minél kevésbé ismerjük a hófehérkepártok óriástörpéit, annál inkább bedőlünk nekik. Annál elfogadóbbaká válunk velük szemben, minél kevesebbet tudunk róluk.

  • Rostás-Péter István: A bizonytalan biztos

    A meccs azért durvul szóban, és majd talán egyébben is, mert ők ketten a döntőesélyesek. Míg Klaus mellett a liberálisok és az első mandátum áll, Viorica oldalán a sértődött, morcos, de mozgósításban tapasztalt PSD sorakozik fel.

  • Bogdán Tibor: Végtelen a felelősök sora

    A felelősöknek immár négy év óta nem kellett számot adniuk cselekedeteikről, és senki nem tudja, mikor nyerik el büntetésüket. A túlélők, a halottakat gyászolók egyre biztosabbak abban, hogy soha.

     

  • Ambrus Attila: Krónikás évek, avagy a 21.

    A kisebbségi magyar újságírók felelőssége magyar szellemiségű, ám európai szintű újságírást mívelni, ideológiák fölötti közszolgálatot vállani.

  • Szász István Szilárd: Nős papok, nő diakónusok?

    Nincs bátorságuk az ember iránt elköteleződni, az emberi élet megoldásaiért küzdeni, hanem azt hiszik, hogy Istenért harcolnak.

  • Ambrus Attila: Paktum kényszerűen

    A romániai politikai élet színvonalát jelzi, hogy már az is eredményt jelent, ha arról kötünk megállapodást, hogy a hatalom gyakorlója ne tegyen semmit.

  • Bíró Béla: Reálpolitikák

    A román és a magyar igazság csak akkor zárhatja ki egymást, ha önmagát mindkettő vitathatatlannak és kizárólagosnak tételezi. De ez épp attól olyannyira siralmas, mert egy józanabb alapállásból kifejezetten nevetséges.

  • Kustán Magyari Attila: Ebből a brit humorból nem kérek

    A Brexit a butább osztálytárs, a csúnyább haver, a szegényebb szomszéd – azért van, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat mi, akik nem ő vagyunk.

  • Rostás-Péter István: Tanügyesek

    Sajátos romániai modellt nem sikerült három évtized alatt kigyöngyözni, a finn példához finnyásak vagyunk, az amerikait is hümmögve, enyhe sajnálattal nyugtáztuk, meg irigységgel is, hogy elhalásszák az itt kitermelt mirelit-zseniket.

  • Bogdán Tibor: Tíz halott százötven neve

    A román hadsereg napja természetesen csak ürügy számukra. Igaz, ezt alig leplezik. Amint felhívásaikból, nyilatkozataikból kiderül, az elsődleges cél annak bizonygatása, hogy Romániában – Románia van.

  • Kustán Magyari Attila: Egy pizzát kérek, megfigyelő kamerával

    A szemet lecseréli a kamera, az agyat az algoritmus, és majd úgy vágják ki a sajtot nem megfelelően szóró kollégát ímélben, hogy életében nem látta, akik alkalmazták.

     

  • Bíró Béla: A láng és a joghézagok

    Mindez annak a következménye, hogy a nemzetközi szervezetek képtelenek a kisebbségek jogainak rendezését garantáló, a nemzetiségek és nemzetrészek harmonikus együttélésének jogi normáit kidolgozni.