Ágoston Hugó: Egy hét hordaléka.0 - Áradás

Műanyag gombokon

Jajgat egy műköröm.

- Hiszen te élsz!

- Én nem, csak működöm.

Quimby

Nem lehet véletlen, hogy a természet helyileg és globálisan mind gyakrabban döntögeti a rekordokat. Valami elszabadult, valamilyen visszacsatolás nem működik, földanyánk viselkedése kaotikussá vált. Magyarázatok, értelmezések, előrejelzések vannak, de nem sokat érünk velük, nincs időnk bevárni, hogy igazolódjanak vagy tévesnek bizonyuljanak, különben is elsodorják őket újabb ellentmondásos információk.

A Duna történelmien tetőzik, s ha az égből is sok víz zúdul a gyűjtőterületére, mint zúdult legutóbb Budapestre, civilizációnk folyója mérhetetlen károkat okozhat. Nézem a képgalériákat, lenyűgöz a vízrengeteg.

Magyarország lakossága hősies erőfeszítéssel, felemelő összefogással napok óta vívja hatalmas csatáját. Hibátlanul működik a katasztrófavédelem intézménye. Bár tudjuk, hogy a veszély elmúltával politikává válik ez is, egyelőre már a feszült izgalom miatt sem halljuk annak a másik csatának a zaját. (Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek, akik hallják, hogy szünetel.)

Az ország miniszterelnöke fáradhatatlanul irányítja a mentést, összesít, beszámol, diszponál. Nem is tudom... nekem imponál is, meg nem is, de van igazság a gúnyos kommentárokban (például ebben a szellemes megközelítésben), ugyanakkor képzeljük el, mit kapna Orbán akkor, ha nem lenne ilyen aktív. Talán pont arról van szó, hogy túlontúl aktív, s ahogyan hozzászólók is megállapítják, mindent akar csinálni, ott is előtérbe tolakszik, a szakemberek rovására, ahol nem illene. Reméljük, a végén nem kell egy hősies gesztussal homokzsáknak is beállnia.

Ez a hiperaktivitás úgyszólván egész emberi képletének része; de a nagy, meghatározó felismerés számomra nem ez. Hanem megjelenik, nyilván véletlenül pont az árvíz idején, egy magyarázat, amiből azonnal megérthetjük az egész mechanizmust, amitől ez a rendszer (nem él, de) működik: Tamás Gáspár Miklós döbbenetes cikke a hvg.hu-n. Az irrevelencia hatalmáról, áradásáról, amit Henri James régen megelőlegezett: a tények végső elértéktelenedéséről. A szakadatlan (információ)áradatban „a mai médiavilág (...) nem tud hangsúlyozni, kiemelni, legföljebb – az apró módosításokkal újdonságnak föltüntetett ismétlés útján – sulykolni, méghozzá rejtetten. A releváns – többnyire jogi formájú – információk beleolvadnak a társadalmi szempontból érdektelen ’hírek’ örökös hömpölygésébe.”

Ezt kellett felismerni – és felismerték. Felismerték, és fel is merték használni. „A magyarországi közvélemény nem háborodik föl és nem tiltakozik. Nincs mi ellen tiltakoznia. Hiszen, amit lát, az nem politika – azaz az életét érintő új szabályok és bírálatuk –, hanem összefüggéstelen tételek (’items’) szűnni nem akaró áradása, amelyeket egyfolytában helyesbítenek, átértelmeznek, nem létezőnek nyilvánítanak, újra elővesznek, szétszednek, másképp összeállítanak újból, elkeverik oda nem tartozó elemekkel, majd megfeledkeznek róluk, aztán visszaemlékeznek rájuk, többnyire tévesen, rájuk nem illő kontextusban, és így tovább, és így tovább a végtelenségig. Nem a magyarországi jobboldal találta föl ezt, de érti és használja.

De fölfogta, és ez a hatalmas előnye, hogy a hierarchikus társadalmakban (s minden társadalom ilyen volt az elmúlt hat-hétezer évben) elkerülhetetlen manipulációnak új a természete. Nem mozgósítani kell, nem lelkesíteni (ez marginális, csak a közvetlen hívek szűk körének kell), hanem csöndesíteni, leszerelni, megnyugtatni. Ellenség van, de távoli, titokzatos, kiismerhetetlen, törődni vele csak árt. S mivel távoli és érthetetlen, hát furcsa és nevetséges is. Irritáló irrelevancia. Ennyi, nem több). Még a mozgósítás ritka pillanatai (’Békemenet’ pl.) is a passzívakat aktivizálják valami távolival és érthetetlennel szemben, valami ismeretlennek, átláthatatlannak, homályosnak a védelmében. Mennydörgő szónoklatok olyasmi ellen – az üres elvontság jegyében – , aminek a szerves részei vagyunk. És maradunk. És maradni akarunk. Ne merészeljen az ellenség kizárni bennünket önmagából, ami mi vagyunk!”

Másképpen mondva: „A magyarországi jobboldal megértette az új médiák alaptermészetét, és erre a tudásra építi politikáját. Az Orbán-kormány titkolja az intézkedéseit, megtévesztő nevekkel látja el őket – ezeket nincs idő helyesbíteni a médiasürgésben és médiaforgásban –, s ha mégis híre megy az aktusnak, hát elhallgatják, „cáfolják”, letagadják vagy az általános médiaömlenybe passzírozzák.”

A megtévesztés új korszaka nem sokáig késik Romániában sem. Félreérthetetlen jeleit tapasztalni az államfő és a miniszterelnök újabb, kohabitációs retorikájában. (Ne feledjük, a kohabitáció, akárhogy vesszük, a 2012-es „puccs” eszméinek és célkitűzéseinek – voltaképpen a népszavazás döntésének – az elárulása). Alapja szintén „a manipuláció új természetének” a felismerése, könnyen meglehet, hogy éppen magyar mintára. Gyors megjegyzés: annál is inkább meglehet, mivel Romániában a többség még nagyobb, ha úgy tetszik, reálisan akár a négyötödöt, a nyolcvan százalékot is eléri, s az „ellenség” még diffúzabb. („Távoli, titokzatos, kiismerhetetlen, törődni vele csak árt. S mivel távoli és érthetetlen, hát furcsa és nevetséges is. Irritáló irrelevancia. Ennyi, nem több.)

A héten Romániában nagy lépések történtek az alkotmányozásban, demokratikusan, de – a Velencei Bizottság háttérműködése ellenére – ugyancsak „összefüggéstelen tételek (’items’) szűnni nem akaró áradásának” érzését keltve, „amelyeket egyfolytában helyesbítenek, átértelmeznek, nem létezőnek nyilvánítanak, újra elővesznek, szétszednek, másképp összeállítanak újból, elkeverik oda nem tartozó elemekkel, majd megfeledkeznek róluk, aztán visszaemlékeznek rájuk, többnyire tévesen, rájuk nem illő kontextusban, és így tovább, és így tovább a végtelenségig".

Kell-e legalizálni a homoszexuálisok házasságát? Legyen-e ott az ország címere a nemzeti lobogón? Hol lesz az egyház helye? Megannyi figyelemelterelő megtévesztés, amelyek hátterében a hatalom technikusai a maguk érdekei szerint bánnak el az igazi téteket hordozó legégetőbb problémákkal. Más kérdés, hogy magunk egyetértünk-e azzal, hogy az ügyészeket a parlament elé lehessen citálni, hogy korlátozni, vagy pedig bővíteni kell jogukat a lehallgatásra, hogy huszonnégy óra vagy negyvennyolc óra legyen az előzetes letartóztatás időtartama, meg egyebekkel...

Futó vélemény a homoszexuálisok kérdésével kapcsolatban: Victor Pontának természetesen igaza van: teljesen felesleges – álszeméremből vagy ortodox fundamentalizmusból, egyremegy – átvenni az orbáni alaptörvényből a házasságuk tilalmát s ugyanúgy magunkra haragítani Európát! A miniszterelnök, akárcsak az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával vagy a magyarok államalkotó tényezőként való elismerésével kapcsolatban, ismét dicséretes populizmusellenességről tett tanúbizonyságot, de valahogy már várjuk azt is, hogy olyan opciók mellett álljon ki, amelyekről nem tudja előre, hogy azokat más politikai erők úgyis meghiúsítják. (Még a gay házasságokról mondott véleménye sem „veszélyes” rá nézve, nem fogja a PSD oldaláról a liberálisok oldalára állítani az ortodox papságot, tudjuk, hogy miért.)

Hogy PontAntonescuék az alkotmány kérdésében is mennyit tanulnak a magyaroktól, mutatja, hogy a román alaptörvénynek is lesz preambuluma. Most vakarhatom a kócos fejemet, mert milyen maróan kifiguráztam jó előre a magyar mintára készült román Nemzeti Hitvallást – ki gondolta volna, hogy ezek is megcsinálják, s lesz benne dicső múlt, királyság, himnusz is, miért ne, bár tekintve a balliberális kormányt, Istenből talán valamivel kevesebb, de jó sok BOR meg egyéb finomságok, az „etnikai kisebbségek” jogainak szavatolásáig elmenően? Ugyanannak az irrevelanciának a jegyében!

... Ezekben az órákban, percekben tetőzik Budapesten a Duna. Ez a hét az áradás hete volt. Szerencsére nem lesz katasztrófa, de a károk így is nagyok, elhárításuk, a helyzet normalizálása még további napokat, heteket vesz igénybe.

És ha már leírtam ezt a szót, első ilyen összefoglalóm végén említsek meg két fontos, szívmelengető eseményt a normalitás köréből.

- Újabb csodálatos produkcióval a magyar Attraction látványszínház megnyerte a Britain's Got Talent brit televíziós tehetségkutató vetélkedősorozat szombat esti döntőjét, és ezzel remélhetőleg fényes pálya nyílt meg számára.

- Áttörés történt a Mars kutatásában: az Opportunity bizonyítékot talált arra nézve, hogy a bolygón valamikor semleges kémhatású (pH-jú), vagyis az élet fenntartására alkalmas, akár az emlősök, az ember által iható víz volt jelentős mennyiségben.

Reménysugár a távoli jövőnket illetően. 

Kimaradt?