Kustán Magyari Attila: A négy fal között

Nekem igazán nincs azzal problémám, ha valaki a vallására kívánja fogni a gyűlöletet, de a négy fal között tegye, legyen oly kedves.

A félperifériás lúzerország legfontosabb kérdéséhez térünk vissza ismét, amelyet már megrágott a publikum két éve – a hír az, hogy ismét nekifogunk a család meghatározásának. A szélsőjobboldali politikai szereplőként nyugodtan elkönyvelhető ortodox egyház már két éve is nekiesett a lelkes buzizásnak – magyar egyházakkal közösen, természetesen –, aztán a gender-szakértők nemrég megkísérelték a tudomány betiltását is, de nehezen megy az ilyesmi, nem akaródzik visszatérni az a dicső középkornak még, hadban a Soros-bérencek meg zsid… akarom mondani, külföldi ügynökök stb. stb.

A törvénytervezet így, a járvány közepén éppen jókor érkezik, mert bár sok a holdkóros vírustagadó, de azért sokan éppen nem azt tartják a legfontosabbnak, hogy ki kivel óhajt házasodni, úgyhogy nem épp az egyházi iránymutatások gondos tanulmányozása köti le az idejüket. Hanem, mondjuk, a spárgaszedés az áldott Nyugaton, a munkahelyvesztés, a lerohasztott és magánszektorba átmenekített egészségügy, meg egyéb ilyen hatodrangú izék. Így, hogy nyakunkon a következő globális gazdasági válság is a minden rendszerek legjobbikában, az Isten által a Földre küldött kapitalizmusban, valahogy nem a buzizás a fő tevékenység – de gondoskodnak róla, hogy az legyen.

A törvénytervezet megszövegezése egyébként maga a szemlesütős odébbállás. Mint ahogy azt megszoktuk a politikai spektrum széléről, a homofóbiát „családvédelembe” csomagolták, és még az „anyagi és spirituális értékekre” is sikerül hivatkozni a szövegben. Szekuláris ország ez, de csak papíron. Szóval, van itt védelem meg spiritualitás, de különösen tetszetős az is, hogy az ún. nemzeti fejlődésre is sikeredett hivatkozni (jelentsen ez bármit is), a gyerekek nevelésére szintén, hiszen kiket kell beoltani egy kis gyűlölettel ötvözött félelemmel, ha nem épp az ártatlanokat?

A férfi és nő házassága, írják az evangéliumban, akarom mondani, törvénytervezetben, olyan, emberek közötti kapcsolat, amely a teljes emberiségre jellemzően történelmileg és vallásilag megalapozott. Ez így mondjuk nem igaz, már csak a Bibliában is számos családformáról írnak (nem mindig a legízlésesebb formában), nem szólva más vallások más nézeteiről – azaz a világ többségéről –, illetve a nem vallásosokról. Persze, mindez nem számít a kocsmaszociológiában, hiszen az olcsó munkaerő-szülés ideológiai háttere, ha gyenge intellektuális lábakon áll is, de legalább érzelmi húrokat sikeresen penget.

Szóval így vagyunk valahogy, lúzerországban megint beindul a szakértői munka, azzal az apró sajátossággal, hogy az értelmes vitákat elkerülendő a vallást rángatjuk elő ostorként. Ehhez pedig előreláthatóan asszisztál az erdélyi magyarok egy része is, az a része, amelyik az első sorban szokott tolongani, ha épp nem őt akasztják.

Ez sem új. Az sem új, hogy a vallást nem a négy fal között gyakorolják. Az sem, hogy Románia legfontosabb teendői közé nem a legfontosabb teendői kerülnek. Az sem, hogy ehhez kisebbségek is hozzájárulnak. De az sem, hogy az alkotmányt át lehet írni, a tudományt be lehet tiltani, a tudást el lehet takarni, a valóságot viszont nem lehet megváltoztatni, és az emberséget nem lehet örökre visszazárni egy palackba.

Kimaradt?