Bíró Béla: Paradox valóságérzékelés

A koronavírus körüli romániai fejlemények már a nemzetközi sajtó ingerküszöbét is elérték. Ritka dolog. De korántsem véletlen. A Die Weltben írt Matei Rosca-cikk ugyanis nem mentes a politikai felhangoktól sem. A szerző egészen nyilvánvalóan a Klaus Iohannis nevével fémjelzett liberális kurzus nézeteit képviseli, a szociáldemokratákkal és implicite az RMDSZ-szel szemben.

A cikk címe Wo Corona-Verschwörunstheorien tödlik sind (magyarán: Ahol a koronavírussal kapcsolatos összeesküvéselméletek halálosak), s az írás arra fut ki, hogy Romániában vannak politikusok, akik tagadják a koronavírus-járvány létét is, illetve amerikai manipulációnak tartják azt, s ezen az alapon a védőoltást is károsnak tekintik. A kormány intézkedései következésként – szerintük – túlzók. Ezért az ellenük való tiltakozásra bujtanak fel.

Igaz, a szerző azt is elismeri, hogy „Berlinben egy héttel korábban az összeesküvéselméletek híveiből, a védőoltások ellenzőiből és szélsőjobboldali csoportokból verbuválódott tömeg szintén utcára vonult.” De így folytatja: „Csakhogy Romániában a Fake-News-kampányok példátlan méreteket öltöttek. Emberéleteket fenyegetnek.” S végül a tények: július vége óta a fertőzöttek számának napi növekedése meghaladja az ezret, s a kórházak intenzív osztályai már nem képesek lépést tartani a helyzet súlyosbodásával. Maguk a nemzeti tévéadók sugároznak védőoltás-ellenes nézeteket és élvonalbeli aktivisták és politikusok közvetítenek korona-szkeptikus üzeneteket. Ezek az üzenetek megingatják a kormányzat védőintézkedéseibe vethető bizalmat.

A kormányképviselők és szakértők a járvány – hamis információkra alapozott – további terjedésétől óvnak. A kormány több helyen kijárási tilalmat rendelt el, nyilvános tereken kötelezővé tette a maszk viselését, abban a reményben, hogy elejét veheti a még súlyosabb következményeknek. Arra is figyelmeztettek, hogy komoly veszélyt jelent, ha a lakosság a nemhivatalos hírforrásoknak ad hitelt. A román kormány Katasztrófavédelmi Igazgatóságának főnöke, Raed Arafat több – a hamis információk terjedésének határt szabó – kampányt is indított. Ennek ellenére a tömegsajtóban újra és újra minden tudományos alapot nélkülöző vélekedések bukkannak fel. Akadnak – más területeken szakosodott – orvosok is, akik a túlzottnak tekintett védőintézkedések ellen foglalnak állást.

A Rosca-írás egyik legérdekesebb aspektusa mindazonáltal az, hogy a szerző és az általa megszólaltatott szakértők a hamis információk terjedésének hátterében Oroszországot gyanítják. Corina Rebegea, az Európai Politikaelemző Központ képviselője a Szputnyik nevezetű orosz nemzetközi sajtószervezet internetes kiadványának román változatára hívja fel a figyelmet. Román politikusok is akadnak, akik „felelőtlen játszmáikkal” támogatják a szóbanforgó online publikáció hamis híreit, s ezzel a román kormányzatnak ártanak. A híreket mainstream-politikusok és kommentátorok karolják fel. Rebegea szerint – ily módon – Románia tipikus képviselőjévé válik azon balkáni államok csoportjának, melyekben az orosz propaganda támogatókra talál. Iozefina Pascalt, az ellenzéki Román Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik európai parlamenti képviselőjének asszisztensnőjét hozza fel példának, őt ugyanis – mint a romániai korona-szkeptikusok egyik legfontosabb szóvivőjét – a Szputnyik is megszólaltatja. De más PSD-hez kötődő politikusok, mint például Lia Olguța Vasilescu is vezető szerepet játszanak a hamis információk terjesztésében. (A mai román kormányzat ugyebár a korábbiakhoz hasonlóan semmiben sem bűnös…)

Annak a feltevésnek, hogy a Szputnyiknak magának ennyire meghatározó szerepe lehetne a román nyilvánosság befolyásolásában, csak a nyugati oroszellenességet fenntartások nélkül elfogadó német olvasó adhat hitelt. Legalábbis feltétel nélkül. A román közvélemény ugyanis nem az oroszok iránti rokonszenvéről ismert, még ha effélét a PSD-s politikusok egyikéről-másikáról talán valóban feltételezhetünk is.

A valószínűbb ok: a román kormányok iránti bizalmatlanság. Politikai színezettől függetlenül.

A román emberek túlnyomó többsége tudja, hogy szinte mindenben hazudnak neki, de mert úgy érzi, hogy a hazugság, főként, ami a magyarokat illeti, hasznára van, színleg elfogadja őket. (Hogy aztán maga is lelkesen továbbadja.) Ezért aztán bármely – érzése szerint „érdekeit szolgáló” – állítást hajlamos készpénznek venni. Mint azt is például, hogy a homoszexuálisokat, a nőket stb. súlyosan meg lehetne sérteni azzal, ha kiutasítanák őket Romániából, de az „etnikumokat” semmiképp, hiszen azok nem tiszteletre méltó közösségek tagjai, mint az előbbiek, csupán valamiféle gyülevész népség… Ahogyan azt egy hivatásos ügyész az úzvölgyi katonai temetővel kapcsolatos vádirat értékelésében sejteni engedte!

Sajnos egy államot nem lehet hazugságokra, ferdítésekre vagy éppenséggel abszurditásokra építeni. Románia hivatalos történelme és politikaelmélete (itt nem az adott tudományokról beszélek, mert azok – főként a „mezei” történészek illetve szociológusok körében – fokozatosan normalizálódnak) sajnos még ma is elhallgatásokra, ferdítésekre, sőt nem egyszer explicit hazugságokra épül.

Egy ilyen légkörben az számíthat igazságnak, amiről úgy vélem: érdekeimet szolgálja.

Erre az igazságra – közvetve – a cikkíró által idézett Nicolae Tibigan, az Információs Hadviselés és Stratégiai Kommunikáció Intézetének egyik elemzője is utal. Egy általa idézett felmérés szerint a románok 41 százaléka hiszi, hogy a koronavírus amerikaiak által kifejlesztett biológiai fegyver, mely – következésként – leghűségesebb keleti barátaik, a románok ellen nem irányulhat.

Matei Rosca is kénytelen megállapítani: „A hagyományos médiumok és az állami intézmények iránti bizalmatlanság lehet az oka annak, hogy mind több román az összeesküvéselméletek hívévé válik.” Az már tényleg csak hab lenne a tortán, ha a román átlagember a fő ellenségnek tartott Oroszország propagandistáinak is jobban hinne, mint az amerikaiak előtt hajbókoló román kormányzatoknak. A közel másfél évszázados céltudatos félretájékoztatás – úgy tűnik – súlyos nyomokat hagyott a román közvélemény valóságérzékelésében. És paradox módon éppen azért, mert ez a „valóságérzékelés” egy évszázada „csodásan működik”.

Kimaradt?