Ambrus Attila: Sajtótájékoztató maszkban

Az csak véletlen, hogy a román–magyar külügyminiszteri találkozót éppen május 26-án ejtették meg, pontosan tíz évre rá, hogy a magyar Országgyűlés döntött a kettős állampolgárságról szóló törvényről, amelynek értelmében a külhoni magyarság közjogi értelemben is a nemzet részévé vált.

Bogdan Aurescu, a román külügyi tárca vezetője nem is emiatt az évforduló miatt tartotta aggályosnak, szerette volna későbbre halasztani a megbeszélést, hanem a trianoni döntés centenáriumának közelsége okán. Az dagályos beszédéből sem derült ki, hogy mitől tartott, de hogy félt, ezt valószínűsíti, hogy több percen át csak trianonozott. Olyannyira, hogy a hallgató számára már hihetetlenné, hiteltelenné lett az a kijelentése, hogy szerinte a két országnak túl kell lépnie az eltérő történelemszemléleten, és a kölcsönösen előnyös projektekre összpontosítva valódi stratégiai partnerséget kell felépítenie. A rokokós külügyminiszteri expozé mintegy tizenhárom percet tartott. Aurescu sokat beszélt, ám semmit sem mondott. Az avatottabbak talán kihallhatták, hogy Aurescu együttműködést akar, írásos egyezmények alapján, a román fél feltételei szerint. A romániai magyarságról egy szót sem ejtett.

Ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek kellett megtennie, aki egy közhellyel vezette be ütős mondatát – valamikor a sajtótájékoztató huszadik percében –: jobb jóban lenni, mint rosszban, ez is Magyarország érdeke, akárcsak annak a másfél millió magyarnak, aki Erdélyben, a Székelyföldön él.

Szijjártó Péter világossá tette, hogy Magyarország a közép-kelet-európai együttműködés elmélyítését tartja fontos külpolitikai feladatának, miközben a kétoldalú kapcsolatok csakis a kölcsönös tisztelet jegyében fejlődhetnek. Magyarország megadja a tiszteletet partnereinek, de ugyanakkor több mint ezer éves nemzetként maga is elvárja a tiszteletet.

A diplomácia nyelvén a magyar külügyminiszter utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban ez a tisztelet Magyarország és az erdélyi magyarok irányában hiánycikk volt Bukarestben. Szintén a diplomácia nyelvén kérte kollégáját, hogy tekintsen az erdélyi magyarságra mint erőforrásra, amely hasznosítható a román–magyar kapcsolatok újraépítésében.

Pozitív példákra is hivatkozott a magyar külügyminiszter. Beismerte, hogy a magyar–szlovák vagy a magyar–szerb kapcsolatok sem voltak felhőtlenek, de mára már a felek felismerték az együttműködés kölcsönös hasznát.

Békülékenyen, ám határozott hangon hozta szóba az elmúlt hetek magyarellenes történéseit Szijjártó Péter. Megérti, hogy a romániai politikusok, pártok választási kampányban vannak, ezért lényegében a belpolitikai csatározások közepében találhatják magukat az erdélyi magyarok. De – mondta a magyar külügyminiszter – Magyarország és a romániai magyarok szívesen kimaradnának az itteni belpolitikai vitákból.

Tíz perc alatt sok mindent tisztázott Szijjártó Péter, akinek füle van, az hallhatta. Ám félő, hogy nem mindenkinek van füle a nyílt és egyenes beszédre.

Erre bizonyítékot mindjárt a sajtótájékoztatón elhangzott kérdés szolgáltatott. Az „újságíró” nem minden hátsó szándék nélkül rákérdezett: miért támogatja Magyarország azokat, akik Románia alkotmányát nem tartják be (azaz az erdélyi magyarokat). A magyar külügyminiszter válasza uppercutként csattant: azt, ha egy nemzeti közösség vagy bárki más olyan javaslatot tesz, amely az alkotmány előírásait módosítaná, jogosságát politikai vitában kell eldönteni, Európában, demokráciában ez így szokás!

Hogy mennyire demokratikus, mennyire európai ország Románia, hogy Bogdan Aurescu mennyire gondolta komolyan együttműködési felhívását, arról már holnap meggyőződhetünk, amikor a parlament március 15-nek a romániai magyarok napjává nyilvánításáról szavaz.

Nyitókép: MTI

Kimaradt?