Rostás-Péter István: A lemondás méltósága

Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, aránylag fürge ritmusban, hogy kora délután meg is jelenhessen a cikk, Marcel Vela továbbra is az Orban-kormány belügyminisztere. Karánsebes egykori polgármestere, aki, ha nem városvezető lett volna – interjúban tett vallomása szerint –, leginkább egy bánsági hegyi kolostor sztárece szeretett volna lenni, és aki megszenteltette a (valamikor Ceaușescu által használt) miniszteri irodáját, mert úgymond nagyon sok negatív energiát érzett a kabinet légterében.

Mióta a járvány beütött, Vela miniszer úrnak több ízben sikerült alulmúlnia magát, illetve az általa éppen betöltött tisztség nívóját: döntött arról, hogy a lakosság moráljának fenntartását hétvégente a kiürült utcákon cirkáló rendőrkocsik sugározta himnusszal lehet megoldani, és minden egyes sajtószereplése kínosra sikerült; kezdetben csak drukkoltam, hogy ki tudja ejteni a szavakat közérthetően (a mondat modulációja, logikai hangsúlyok jelzése, egyéb orátori alapelvárások már nem is jöhettek szóba), még szerencse, hogy Despescu főrendőr és Arafat fősürgősségi kétoldalt posztolt a kamerák előtt, és (az egyik határozott, pergős szabvány fanyelvű szövegével, a másik meg a szakmai érveket közérthetően tálaló rövid közléseivel) enyhítettek az impresszión.

Most viszont Marcel Vela kapitálisat tévedett: újabb éket vert az amúgy is kapkodó kormányzati válságkezelés még lebegési szinten levő bárkáján, magára vonta az ellenzék betárolt és készenlétben levő kritika-ütegeit, s miután az államfő az első egyértelmű reakciókat megkapta egyes párttársai és vezető publicisták részéről, továbbra is kitartott álláspontja mellett, miszerint az ortodox húsvétra megkötött egyezség helyes volt. Erre licitált rá a ROE (román Ortodox Egyház, közérthetőbben BOR), aki szóvivője révén állt Vela pártjára, mondván: betűre pontosan betartják az eddigi rendelkezéseket.

Marcel Vela lehet, hogy sikeresen kiűzette a kommunista démonokat irodája környékéről, de elfelejtett egy jó sajtós munkatársat „becsavarozni” a szisztémbe: ezen adjutáns, ha lenne, s ha végezné alaposan a dolgát, valószínűleg a miniszter asztalára helyezte volna a reggeli káfelutzö mellé a COVID-témába illő legfrissebb értesüléseket, a nemzetközieket is persze: köztük azt az infót, miszerint Montenegróban vasárnap letartóztatták Amfilohie érseket és több klerikális vezetőt, mert nem tartották be a hatóságok járványellenes rendelkezéseit, a népet virágvasárnap fejében tömeges templomlátogatásra buzdítván. És azt sem tudta ilyenformán elolvasni a pársoros összesítésben a tárcavezető, hogy Szerbiában az államfő akár le is térdelne a pártiárka előtt, hogy az egyházfő vonja vissza ünnepre hívó szavát.

Nem vonom kétségbe, mert minek alapján tehetném, Vela vallásos neveltetését, habitusát, de bizonyára a tízparancsolat ötödik, emberölést tiltó tétele felülírja az egyéni meggyőződéshez való – egyébként alapvető – jogot. Marcel Vela tehát az államfői autoritást, a kormányt hiteltelenítette, a belügyi tárcát, a hatóságok eddigi járványkorlátozó erőfeszítéseit, továbbá a felelősen döntő politikusról talán még felsejlő képzetet. Közvetlen főnöke, miután első körben semmi kivetnivalót nem talált a protokollumban (hiszen ugyanaz a szimpátia-, vagyis voksnövelő kalkulus álldogált a háttérben), jó érzékkel bizonyára kihátrál mögüle: az egészségügyi tárca után újabb kulcsminisztérium élén alakul ki válság, mióta a járvánnyal kénytelen küzdeni az Orban-kabinet. Kérdés, ki lesz a következő bakizó, és mennyibe kerül ez nekünk, pártállástól, felekezeti hovatartozástól, nemzetiségtől függetlenül, és korra, nemre, szociális besorolásra való tekintet nélkül.   

Kimaradt?