Ambrus Attila: Abszurdisztán krónikái 3. – A trilógia befejező része

Nem tudom, hogy volt-e a modern korban hasonló eset. Tény, hogy Bukarestben úgy választottak miniszterelnököt, hogy ő két hétig önként vállalt karanténból irányítja majd az országot.

A koronavírus ugyanis lecsapott. A Nemzeti Liberális Párt attól tartott, hogy a járványtól való bevallott és az előrehozott választásoktól való be nem vallott félelmükben a szociáldemokraták megszavazzák a Cîțu-kormányt. Florin  Cîțut korábban azért jelölte Klaus Iohannis, hogy a parlament elutasíthassa, tudta mindenki, hogy a pénzügyminiszter teljességgel alkalmatlan kormányfőnek. Menteni akarta a Liberális Párt a menthetőt, a szavazás előtt összehívta vezető testületét. Talált is egy abszurd ürügyet: egyeztetni kell a kormányválság feloldásának lehetőségéről. Gondolkodtak, gondolkodtak – mint gyerekkorunk rajzfilmhőse, Baltazár professzor – és megtalálták a zseniális megoldást: szó szerint az utolsó negyedórában Florin Cîțu felelősségteljesen visszaadja megbízatását, arra hivatkozik, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök csakis a párt elnöke lehet. És lőn!

Néhány óra múlva jött a derült égből a villámcsapás: Ludovic Orban ügyvezető kormányfő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a liberálisok vezető testületének valahány tagjának – köztük a minisztereknek is –  karanténba kell vonulniuk, ugyanis egyik szenátoruk koronavírus-tesztje pozitív lett. Vergil Chițac ugyan váltig tagadta, hogy fertőzött lenne, noha nagyon is valószínűsíthető volt annak a lehetősége, a liberális szenátor megfertőzhette nemcsak a kormány tagjait, hanem a parlament tagjait is.

A honatyák közt lett is ebből egy kisebb ribillió: a karanténba vonuló parlament rémképétől menekülve gyorsan megfogadták, hogy bárkit jelöl is Klaus Iohannis miniszterelnöknek, még szombaton meg is szavazzák.

Ugyan egy-két elejtett szó utalt arra, hogy egy nemzeti egységkormány jelenthetné a megoldást, ám Klaus Iohannis következetesen kitartott a liberális miniszterelnök-jelölt mellett, és az időközben már a snagovi protokollvillába karanténba vonult Ludovic Orbant nevezte meg.

Ma reggel újabb tragikomikus jeleneteknek lehettünk – előbb csak fül – tanúi. (A Parlament videohálózata nem bírta a terhelést és csődöt jelentett, képeket a zárt ülésről Facebookon közvetítettek a résztvevők.) A miniszterjelölteket harmadszor is meghallgatta a parlamenti bizottság. Ezúttal maszkosan és néhány esetben online. A jelölteknek segíthetett, hogy elképzeléseiket egy percben kellett bemutatniuk, a meghallgatás pedig összesen hét percig tartott.

Délután újabb drámai képsorokat láthattunk. A szavazást nem a nagyteremben, hanem egy mellékteremben tartották meg. Mint az várható volt, megszavazták a 3. Orban-kormányt. Mivel Ludovic Orban párttársai közül sokan karanténba kényszerültek, azok szavazták meg elsősorban, akik korábban megbuktatták. Azt már Ludovic Orbannak kell eldöntenie, hogy ami Florin Cîțunak csütörtökön elfogadhatatlan volt – mármint az, hogy a szociáldemokraták szavazzanak rá – neki elviselhető teher lesz-e a következő hetekben.

Itt véget is ért Abszurdisztán krónikája, annak a hetek óta tartó politikai színjátéknak a története, amely az Orban-kormány saját maga által kiprovokált bukása és újra beiktatása közt telt el.

Az már a fikcióhoz tartozik, hogy a karanténba vonult miniszterelnököt „izoletában” viszik a Cotroceni palotába esküt tenni…

Sajnos, a jelek szerint a józan ész megfojtatásának folytatása következik. Én azonban letészem a lantot. Maradjunk annyiban, hogy az eddig történteket és az eljövendőket két szóval lehet a legtalálóbban jellemezni: kommentár nélkül!

Kimaradt?