Bogdán Tibor: Tipikus romániai történet…

Ha én biztosítótársaság lennék, semmiképpen nem kötnék életbiztosítást a romániai állami kórházakba befekvő betegekkel. Mert igencsak nagy lenne a valószínűsége annak, hogy fizetnem kellene majd a hozzátartozóknak.

A romániai állami kórházakban ugyanis valóságos lutri a betegek sorsa. Mert, ugye, nem kis szerencse kell hozzá, hogy a végeérhetetlen várakozási listán még életében sor kerüljön rá, hogy a kórház korszerű orvosi berendezésekkel rendelkezzék és azok működőképes állapotban legyenek, hogy meglegyenek a szükséges gyógyszerek, meg hogy a beteggel ne végezzenek a kórházi fertőzések.

És ha csodával határos módon mindez mégis összejönne, az életbiztosító még ekkor sem lehet biztos, hogy megússza fizetés nélkül, hiszen azt senki sem garantálhatja, hogy az orvosok nem követnek el súlyos baklövéseket.

Mint annak a 66 éves nőnek az esetében, akit elképesztő hibasorozat nyomán a műtőasztalon szabályosan felgyújtottak.

És most nem kívánnék beszélni a műtét során elkövetett sorozatos mulasztásokról, arról, hogy a beteg nem volt jódérzékeny, így aztán fölösleges volt a fertőtlenítést magas alkoholtartalmú szerrel végezni; hogy ennek ellenére elektromos szikét használtak, hogy a fertőtlenítőszer nem műtétekhez, hanem csak kézmosáshoz szolgált, hogy a műtétet rezidens orvos végezte, aki csak orvosi felügyelettel operálhatott volna, hogy veder vízzel oltották el a műtőasztalon égő beteget…

És az orvosoknak arról a képtelen feltevéséről sem szólnék, miszerint a tüzet a beteg által altatás közben kibocsátott metángáz lobbantotta be…

A tévedések sorozata önmagában is elképesztő, hiszen az orvosi bakik sokszor életet követelnek. A megdöbbentő viszont az, hogy az orvosi műhibát megpróbálták eltitkolni. Mert ugye, orvosi szemmel nézve, hogyan is festene az, hogy az ország egyik legjobban felszerelt kórházában, az egyik legismertebb sebésszel, Mircea Beurannal megeshet ilyen malőr?

Csakis így történhetett, hogy mindezt napokig titkolták; és amikor mégis kiderült az eset, akkor a kórház orvosai összezártak, és a „ma velem, holnap veled is megtörténhet” elv alapján működésbe lépett az „orvosi omerta”.

Csakhogy most, a baleset nyomán sok mindenre fény derült, amit a kórház orvosai éveken át titkoltak. Hogy állítólag többször is megtörtént, miszerint a saját parafájával és aláírásával ellátott dokumentumok ellenére, a műtéteket nem Beuran végezte, aki sokszor ott sem volt az operációnál – így legfeljebb a hálapénzzel kibélelt borítékokat vehette át.

Ahogyan ez most is történt: Beurant otthonról hívták be a műtőbe, a szerencsétlenség után.

Mondják, hogy a sebész egész kis „orvosi kamarillát” alakított ki maga körül. Az „orvoskirályt” kiszolgáló csoport tagjainak előmenetele pedig attól függött, hogy mennyire rendelték alá magukat Beuran akaratának.

Aligha lehet tehát a véletlen műve, hogy az orvosok, az asszisztensek, a betegszállítók napokon át mélységesen hallgattak a történtekről. Holott – amint a ştiripesurse.ro szerint az egészségügyi tárca vizsgálóbizottsága a baleset kapcsán megállapította – csak egyetlen lépés hiányzott ahhoz, hogy levegőbe repüljön az egész műtő.

Beuran egyébként nem most került először összetűzésbe a törvénnyel.

Az 1984 óta a bukaresti sürgősségi kórházban dolgozó, tehetséges sebész hírében álló Beuran pályafutása nem annyira képességeinek, mint inkább politikai elkötelezettségének tudható be. A Szociáldemokrata Párt tagjaként 2000-ben Ion Iliescu személyes orvosa volt. Ebben a minőségében – és nyilván párttagként – később elnöki tanácsos lett, 2003-ban az egészségügyi tárca miniszterévé nevezték ki, majd a bukaresti Carol Davila Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora lett.

Szakmai körökben azonban egymás között Beurant csak „xerox miniszter úrnak” nevezték, mivel az egyetem szakbizottsága megállapította, hogy a sürgősségi orvos feladatairól szóló, 1997-ben megjelent könyvét teljes egészében egy 1989-ben napvilágot látott, amerikai szakmunkáról plagizálta.

Márpedig a doktor úr ennek az „eredeti tudományos munkának” köszönhette egyetemi tanári címét is.

A botrány miatt ugyan lemondott miniszteri rangjáról és menesztették az egyetemről is, ám a szociáldemokraták által uralt igazságszolgáltatás döntése nyomán ismét elfoglalhatta tanári tisztségét. És jóllehet a plágium ténye a napnál is világosabbá vált, politikai kapcsolatainak köszönhetően Beuran még ma is egyetemi tanár lehet. Méghozzá nem holmi, a forradalom után megjelent diplomaosztogató egyetemen, hanem az egyik legelőkelőbb romániai felsőoktatási intézetben, a bukaresti orvosi egyetemen.

Már csak ezért is furcsa, hogy Beuran hívei most a történtek „elpolitizálásáról” beszélnek…

Ráadásul pedig a plagizáló orvos – orvosi doktorátusokat vezethet. Persze, Romániában, ahol a doktori dolgozatok jelentős része szintén copy-paste-módszerrel készült, ez teljes mértékben rendjén való.

Tipikus romániai történet: a beteg gyanútlanul bemegy az egyik legjobban felszerelt kórházba, naivan arra gondolva, hogy ott majd meggyógyítják. Aztán felfektetik a műtőasztalra, ahol a neves professzor helyett egy tapasztalatlan rezidens áll, és műhibák egész sorát elkövetve szabályosan lángra lobbantják – a hozzátartozók már szinte urnában vihetik haza családtagjuk megégetett holttestét.

A hibás pedig természetesen a naiv és gyanútlan beteg, aki sehogyan sem akart hinni mások tapasztalatainak, a médiában megjelenő figyelmeztetéseknek, híreknek a riasztó kórházi állapotokról.

A hibás pedig természetesen a beteg, amiért annyira naiv és gyanútlan volt, hogy nem hitt mások negatív kórházi tapasztalatainak; hogy nem hitte el, miszerint megyei kórházakban a beszakadó álmennyezettel együtt dühös macskák esnek a betegek fejére; meg hogy nem adott hitelt a médiában megjelenő híreknek, amelyek egyöntetűen a riasztó kórházi állapotokra figyelmeztettek.

És mert nem volt annyi pénze, mint a hajmeresztő romániai közegészségügyi állapotokra fittyet hányó politikusoknak, akiket mindez nem érdekli, hiszen külföldi magánkórházakban gyógyulnak…

Kimaradt?