Kustán Magyari Attila: Aki nem gazdag, az hülye

A világ egyik legkínosabb és legkellemetlenebb embere jelen pillanatban – túl a megszokott neveken – Jeff Bezos, az Amazon alapítója, a világ néha második, néha leggazdagabb embere.

A napokban tapsolt neki lelkesen a Forbes nevű gazdasági propagandakiadvány, amiért 98,5 millió dollárral „segítette a hajléktalanokat”. Bezos tulajdonképpen áttette egyik zsebéből a másikba az összeget, ugyanis saját alapítványának adta oda – ezt a kiadvány egyébként ajándéknak nevezte, hajszálnyira lévén attól, hogy országos imaláncot szervezzen a milliárdos egészségéért. Megtudjuk ugyanakkor azt is az amerikai Scînteia cikkéből, hogy tavaly hasonló mértékben adományozott a jólelkű nemesember.

Néhány apróság azonban kimaradt, biztosan azért, mert a fáradhatatlan taps közben nem sikerült hozzáférni a billentyűzethez.

Túl azon, hogy egyik zsebből a másikba vándorolt a pénz, például az maradt ki, hogy Bezos rettenetesen kizsigereli a dolgozóit, és – bár nemrég arra kényszerült, hogy a béreiket emelje – szemtelenül alulfizeti őket, miközben a jövedelemadót megússza. A Trump-kormányzatot, bár Bezos szidja, lobbistákkal puhítja, miközben adóparadicsomokba hatalmas vagyonokat menekített ki.

Van még: az Amazon tavaly nyáron Seattle önkormányzatát zsarolta meg, mert a város a hajléktalanokon szeretett volna segíteni nagyvállalatok megadózásával. Idén ősszel már zavartalanul körbetapsolták Bezost egyes memóriazavaros lapok, amiért ugyanebben a városban hajléktalanszállót épít – amelybe várja az alulfizetett és túldolgoztatott emberei önkéntes munkáját.

Apropó: Bezos 11 óra 27 perc alatt keresi meg azt az összeget, amit „ajándékozott”.

Erről jut eszembe Schobert Norbi kellemetlenkedése a minap. A magyarországi celeb azt a klasszikus közgazdasági tévedést ismételte meg, amellyel a társadalmi egyenlőtlenségeket egyénekre illik hárítani. Lapbeszámolók szerint legalábbis arról beszélt, hogy nem igaz az elképzelés, miszerint a pénz véges, így aztán rajtunk múlik, hogy mennyit szerzünk belőle.

Homályos történelmi magyarázatba is kezdett, miszerint a középkorból vagy a „kommunizmusból” származik ez az elképzelés, de ma már a pénz „egy energia”, ami korlátlan.

Norbi vélhetően nem hallott még arról, hogy, például az előbb említett Jeff Bezos hogyan profitál az általa dolgoztatott emberekből, milyen akadályai vannak annak, hogy ezek az emberek egyáltalán szerveződhessenek a saját érdekeik védelméért az USA-ban, vagy, hogy más lehetőségeket fontolgassanak, például továbbtanulást és jobb munkahelyek keresését. Az embereket a társadalmi helyzetük, neveltetésük, környezetük jelentősen korlátozza vagy segíti, és azok a tévhitek, amelyek az egyén agilitását, tehetségét, szorgalmát stb. emelik ki, ignorálják a társadalmi tényezőket.

Arról nem is szólva, hogy Jeff Bezos napi 215 millió dolláros keresete többek között abból származik, hogy nem fizet rendesen adót, és rettentően alulfizeti a munkásait – azaz megfosztja őket egy decens élettől, a maga javára, mert olyan gazdasági konstrukcióban működik, amelyben ezt megteheti. Ez a pénz pedig nem véges – a kosár, amiből mindannyian kiveszünk, bővíthető, de nem végtelen, és különösen nem nyitott mindenki számára. Akkor sem, ha celebek és propagandalapok ezt ismételgetik éjjel-nappal.

Kimaradt?