Ambrus Attila: Iljics és Petrov

Emmán döfi, ez a Böszi! – bólogatott helyeslően a székely emberek nagy része, akiknek csudára jól esett, hogy Traian Băsescu egyszer-kétszer betért (megtisztelte) házaikba, és megivott velük egy kupica pálinkát. A székely szereti, ha megbecsülik, ha nem ellenkeznek vele, hanem elismerik, hogy jogos az autonómia igénye. Aztán majd Bukarestből megüzenhetik neki: annyi autonómia jár az erdélyi magyaroknak, mint a caracali románoknak. Magyarra fordítva: semennyi! Elnézi, ha pálinkás pajtása kétkulacsoskodik.

Meg is hálálták a székelyek Traian Băsescunak a demokrata politikusi alakítását. Kétszer is. Egyszer, amikor – a sajtó és az RMDSZ figyelmeztetése ellenére – több mint hetvenezren szavaztak rá, s választották vissza. Másodszor, amikor tüntetően távol maradtak a leváltását célzó népszavazásról, s ezzel megmentették őt.

Sokan tapsoltak Băsescunak akkor is, amikor a Tismăneanu-bizottság tényfeltáró munkája után ünnepélyesen elítélte a kommunizmust. Cseppett sem zavart senkit sem, hogy miközben a kommunizmus bűnnek nyilváníttatott, egyetlen kommunista vezért vagy szekus tiszt ellen sem indult bűnügyi eljárás.

Traian Băsescu második mandátuma alatt elkezdődött a politikai boszorkányüldözés, s a titkosszolgálatok növelték a befolyásukat az igazságszolgáltatásban (nemcsak az i-ről maradt el a pont, hanem az i betű is kihullott belőle), a politikában.

Aki azt gyanította, hogy ez nem teljesen a véletlen műve, nem tévedett sokat. A bukaresti ítélőtábla megerősítette, hogy Traian Băsescu volt államelnök, jelenlegi európai parlamenti képviselő együttműködött az egykori kommunista titkosszolgálattal, a hírhedt Szekuritátéval. Fedőneve Petrov volt.

Természetesen Traian Băsescu tagad, s gyorsan egy védjegyévé vált logikai bukfencet vet: „Nem tudtam róla, hogy a katonai kémelhárítás a Szekuritáté. Azt gondoltam, hogy ez a védelmi minisztérium egyik szolgálata” – a védekezik a volt államfő. Megjátszott szent naivitás!

Vagy talán mégsem színjáték ez a részéről, egyszerűen csak hülyének tart mindenkit továbbra is, mint akkor, amikor műkönnyekkel verte át választóit, akik most feszélyezve igyekeznek elfelejteni azt a tíz évet, amikor az országot minimum egy besúgóra, de valószínűsíthető, hogy egy szekusra bízták szabad választásokon. Băsescunak a legnagyobb „eredménye”, hogy amint lehetett, amint kialudt a társadalmi éberség, visszacsempéssze szeretett titkosszolgálatait a láthatatlan, ám valós hatalomba. Azokat a szekusokat, akiket egy másik tragikomikus figura, Ion Iljics Iliescu elbújtatott egy időre a felháborodott romániaiak szeme elől.

Traian Băsescu, ha ugyan képes a szembenézésre, most elmerenghet, hogy megérte-e hűségesnek lenni szekus kamarádjaihoz, akik lám, most kiadták őt a sajtóhiénáknak. Ejtették őt. Miután szolgálata ideje alatt négyszer is kiállították a jómagaviseleti bizonyítványt, hirtelen semmisnek nyilvánították.

És mit tehet a székely ember, aki eddig büszke volt arra, hogy Böszi oldalán, Böszi pedig az ő oldalán állt?

Elmerenghet azon, hogy őseik jól látták: még a báránybőrbe bújt farkas is, noha a szőrét elhányja, de a szokásait soha. Moroghat magában, moroghat magára: Nem is volt olyan döfi, ez a Böszi!

Kimaradt?