Kustán Magyari Attila: Ne bántsd a magyart, kivéve...

A magyarországi politikai kultúra legszebb ízeivel kínálta az erdélyi magyar közéletet az EMNP néven ismert bábszínháztársulat ifjúsági szervezete, amikor a MAKOSZ-t igyekezett begyurcsányozni.

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége ugyanis arra vetemedett, hogy egyik rendezvényére Fekete-Győr Andrást, az általam egyáltalán nem kedvelt Momentum Mozgalom elnökét hívta meg – abban a tévhitben élve, hogy szabad itten nekik ugrálni fiatalon. Mint az már köztudott, az említett szervezet ízléses közleményben válaszolt a sokkoló szabadságmániára, igaz, amit kaptak, azt nem teszik ki a muskátli mellé.

A „néppárt” közleménye arra törekedett, hogy összegyurcsányozza az RMDSZ-t – mintha az RMDSZ-en egyébként nem lehetne fogást találni, ha nagyon szeretnének, és volna rá idejük a Facebook-mémek osztogatása mellett. A „néppárt” azonban úgy döntött, hogy a magyarországi politikai kultúrát mindenképpen át kell emelni az erdélyi magyar közéletbe, hiszen az a legkönnyebb: az M1-en hergelt népet könnyebb Gyurcsánnyal ijesztgetni, mint valós problémákkal terhelni őket. Rá is hangolták az 55 év fölötti hölgyeket arra, hogy megrémüljenek, hát micsoda dolog már migránssimogató balliberális gyerekeket nevelni, pfúj.

Az persze, hogy balliberális, nem jelent semmit, ahogyan az sem, hogy „szélsőségesen is liberális” – ezek a fogalmak a gyurcsányozás és sorosozás ideológiai nyelvezetét díszítik.

A haragos közlemény az összeesküvés-elméletek legszebbjeit idézte, logikájában: sikerült fényt deríteniük arra, hogy két orbánviktorozás között az RMDSZ titokban a DK-nak szurkol, és amikor az ügyvezető alelnökök éppen ráérnek, kutyapártos plakátokat ragasztgatnak. Miközben az erdélyi magyarok sokában aggodalmat szül a magyarországi kapcsolatok alakulása – és a kérdés, hogy mennyiben tud az egyensúlyban maradni –, az említett társulat amiatt gondterhelt, hogy nem-e sorosgyörgyös a képernyőháttér a Republicii 60-ban. A gyíkemberekről meg még nem is szóltunk.

A nemzetért aggódó ifjak figyelmét, amelyet a titkos szálak összekötésére fókuszáltak, nem ragadta meg az a tény, hogy az UIET (Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács) a Fidesz háziszakértőjét, Nógrádi Györgyöt hívta meg nemrég, a bokorban is szabadkőműveseket észlelő Drábik Jánost pedig a Nagyváradi Magyar Diákszövetség invitálta egy eszmefuttatásra. A két dicső szakember, mint ismeretes, nem kifejezetten a szélsőballiberális szabadkőműves zsi… akarom mondani sorosista tábort erősíti, hanem a másikat, a nemzetthyeket – mindezt, ugye, RMDSZ-közeli szervezeteken keresztül.

Ennek tudatában elvárható volna egy második, békülékeny közlemény meg egy baráti kézfogás, de feltételezhetően ez elmarad. Amikor ugyanis össze kell kötni azokat a bizonyos szálakat, ott nincs pardon. Ha az erdélyi magyar közéletet szét kell robbantani két plusz szavazóért, akkor nincs az a politikai alakulat, amelyik ne tenné meg. Van, akinek a városi értelmiségiek az akadékoskodók, más a nemzetrombolást látja a diákokban. Így csöppet nehéz lesz olyan közösségről álmodni, amelyik a megértést választja és az együttműködést, ha időnként propagandát kiáltunk, időnként nemzetárulást, és nem vagyunk tekintettel senkire. Ez mindenkit érint, de különösen azokat, akik a szép hagyományú magyarországi politikai kultúra importálásában utaznak.

Vitázzunk, de így ne, kérlek.

 

Kimaradt?