Bogdán Tibor: Romániában így megy ez…

Viorica Vasilica Dăncilă háborúba indul.

A kormányfő – akit hatalmába kerített a divathóbort, naponta új ruhában jelenik és mondják, hogy nemrégiben két órán át várakoztatta minisztereit, amíg egy divattervezővel beszélt – most felvette az alkalomhoz illőnek talált legszebb ruháját, és ünnepélyesen hadat üzent a gyilkosságoknak.

A korrupciónak nem, mert hiszen megmondta, a gyilkosságok azért szaporodtak el Romániában, mert az ellenzék nyomására csakis a korrupció került előtérbe, így történhetett meg a caracali tragédia is.

Csakhogy miniszterelnök asszonyunk, szokásához híven, most is hatalmasat téved – de erről majd kicsit később.

Viorica Vasilica Dăncilă gyilkosságok elleni háborújának első – persze, vértelen – áldozata a román rendőrség főnöke, Ioan Buda. Romániában ugyanis, a nyilvánosságra kerülő botrányoknál nyomban leváltanak, amikor elül a botrány, megint vezető tisztségekbe kerülnek.

Az 55 éves Ioan Buda a kolozsvári műegyetem gépészeti szakán végzett, majd egy egyetem utáni gyorstalpalón jogi oklevelet is szerzett a nagyváradi egyetemen. Igaz, a rendőrakadémián egy pár hónapos továbbképzés után mesterfokozatot szerzett belügyi stratégiai menedzsmentből, 2011-ben pedig a határrendőrség vezetője lett. Kollégái maguk között csak a „csúszópénzek királyának” nevezték.

Sok köze tehát nem volt a rendőrséghez, így minden adott volt ahhoz, hogy kinevezzék az országos rendőrség vezetőjének: kellőképpen nem értett hozzá és megfelelően korrupt volt.

Egyébként kirúgása után nyomban visszahelyezték a határrendőrség vezetői tisztségébe, Ioan Buda ismét „királlyá” lett és visszakerült a „famíliába” is – a maffia szóhasználata szerinti és a szó szoros értelmében is, hiszen korábban lányának és unokaöcsének is itt szerzett kevés munkával járó, de jól fizető állást.

Viorica Vasilica Dăncilă előbb említett véleményének ellenére éppen a caracali ügy is bebizonyította, hogy a hivatalos szervekben, a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, a hírszerzésben eluralkodott korrupció egyben a bűnözés forrása is; a „kéz kezet most” elv a legjobb szövetségese az alvilágnak. Világossá vált, hogy a lefizethető, megvesztegethető vezetők, üzletemberek, politikusok és az alvilág „szimbiózisa” hatalmába kerítette az egész országot. Az Olt megyei rendőrség helyettes vezetője, az eltűnt kislány felkutatására irányuló akció fő koordinátora, Nicolae Alexe is az alvilágtól kért segítséget az elrabolt kislány megtalálásához. Az alvilág pedig – ahogyan az az alvilághoz illik – jól átejtette rendőr uramékat.

Persze, az világszerte általános gyakorlat, hogy a bűnüldözők az alvilág beszervezett embereitől kapnak segítséget. Nicolae Alexe az egyik legfélelmetesebb Olt megyei maffia vezetőjéhez, az alvilágban Codița néven ismert Remus Rădoihoz, egy helyi őrző-védő cég tulajdonosához – egyébként kenyeres pajtásához –, fordult, és bár elképesztő módon megadta neki a gyilkos telefonszámát és a rendőrség tudomására jutott minden más titkos anyag, Codița mégis cinikus módon félrevezette és a konkurens klán néhány emberének lakásaihoz irányította őket. A rendőrség pedig zavarában azt hazudta, hogy a Különleges Hírszerző Szolgálat adott téves címeket.

Caracalban ugyanis nem a rendőrség az úr, hanem a maffia. Alexe sem utasította beszervezett emberét, ellenkezőleg, szívességet kért a maffiától. Amelynek nyilván le van kötelezve. Codița ugyanis elégedetlen volt azzal az áprilisi akcióval, amelyet – nyilván kérésére, vagy esetleg utasítására – a bűnüldözők a konkurens klán ellen folytattak és a „siralmas szervezésért” felelősségre vonta Alexét, aki meghunyászkodva mentegetőzött. A normális világban, ugye, ez éppen fordítva szokott lenni, no de a „mély Caracalban”, Romániában így megy ez…

A lassan második hete folyó kivizsgálás érthetetlenül elhúzódik. Különféle ürügyekkel többször leállították a nyomozást, például arra hivatkozva, hogy a gyilkost egy-két jól irányzott rendőri rúgás nyomán orvoshoz kellett vinni Bukarestbe, holott Caracalban is ugyanarra a következtetésre jutottak volna, mint a bukaresti orvosok, azaz, hogy kutya baja sincs. A tervek szerint hazugságvizsgálatnak vetnék alá, utána pedig pszichológiai vizsgálatra vinnék, holott azt egy évet ismétlő orvostanhallgató is tudja, hogy ennek éppen fordítva kell történnie, hiszen a pszichiátriai zavarokban szenvedő személyt teljesen fölösleges alávetni a poligráfiai vizsgálatnak.

Félő, hogy ezúttal nem csak a hozzá nem értésüket most is bebizonyító nyomozó hatóságok szakmaiatlanságáról van szó. Mintha úgy tűnne, hogy a nyomozás elhúzása lenne a cél, ameddig az országos felháborodás elcsitul. Mintha attól tartanának, hogy ha fény derülne Caracal „nehéziparára”, a lánykereskedelemre, akkor igen nagy bajba kerülne a jelenlegi hatalom, hiszen máris arról beszélnek, hogy a caracali kerítőhálózat a Liviu Dragneáék „belinai paradicsomában” szervezett orgiákra is biztosította a „készséges lányokat”.

Ha viszont a tömeg figyelmét már egy újabb botrány köti le, akkor mehet minden tovább.

A caracali botrány során az is kiderült, hogy az ország déli részében a maffia szétosztotta egymást között a hatásköröket. Craiova például a bankkártyák lenyúlására szakosodott, Vâlcea megye a számítógépes bűnözésre, Caracal és térsége pedig a lánykereskedésre.

Persze, mindez így megy az egész országban is. Vajon hány ártatlan lánynak kell még meghalnia, ameddig majd erre is fény derül?

Kimaradt?