Szász István Szilárd: Vészhívás

Szívszaggató és gyomorforgató sorozatgyilkosság rázta meg az országot. Legalább két tinilánnyal végzett az a caracali férfi, akinek a portáján égett csontokat és feltehetően emberi húst találtak. A férfi jelen cikk lezárása után elismerte tettét. A 15 éves Alexandra Măceşanu szerdán, július 24-én tűnt el, Caracalból autóstoppal szeretett volna hazajutni Dobrosloveni-be, azonban útközben nyoma veszett. Csütörtökön délelőtt 11 óra körül három alkalommal is hívta a 112-es segélyhívószámot, amelyben beszámolt arról, hogy egy férfi fogva tartja és bántalmazza, azonban a hivatalos szervek csak másnap reggel 6 órakor hatoltak be a gyilkosság feltételezhető helyszínére. A hatóságok a hívások alapján megpróbálták bemérni a helyszínt, de három lakást is átkutattak, mire a tett színhelyére értek. Hátborzongatóan hasonló körülmények között tűnt el idén áprilisban a 18 éves Mihaela Luiza Melencu, akinek a gyanú szerint szintén stoppolás közben veszett nyoma.

Az elrabolt Alexandra segélyhívása napján az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított több tagállammal szemben, amiért nem hajtották végre eredményesen a 112-es segélyhívószámra vonatkozó szabályokat. Románia ellen is több kötelezettségszegési eljárás  indult aznap, de a segélyhívó miatt olvasatom szerint nem marasztalták el…

Pedig elég nagy a fejetlenség az országot felkavaró ügyben. Nemcsak azért, mert már hullnak a fejek – megszűnt az Olt Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjének megbízatása, a mindössze pár napja beiktatott belügyminiszter pedig menesztette Ioan Buda országos rendőrparancsnokot és Petre Silviu Neacșu Olt megyei prefektust –, hanem mert számos kétes eredetű információ látott napvilágot az eset kapcsán. Jól szemlélteti ezt Viorica Dăncilă miniszterelnök „tévedése”, aki miközben percről percre történő kivizsgálást kért, ő maga azt mondta, hogy Alexandra segélykérése csütörtökön este 11 órakor történt, ami fél napos eltérést jelent a Különleges Távközlési Szolgálattól (STS) kapott korábbi információkhoz képest, ami szerint a lány már aznap délelőtt hívta a 112-t.

Alexandra három alkalommal hívta őket, először 11:05:04-kor, ez a hívás 45 másodpercig tartott, másodjára 11:06:21-kor 2 perc 20 másodpercig, harmadszor pedig 11:12:33-kor 1 perc 38 másodpercig. A leváltott rendőrparancsnok nyilatkozata szerint a híváskor ezek voltak Alexandra utolsó szavai: „Jön! Jön!”. Az STS belső kivizsgálása arra az eredményre jutott, hogy nem követtek el hibát és technikai probléma sem lépett fel. A hívások helyadatait a mobilszolgáltatótól kapták meg (ahogyan ez mindig is történik), ezt az adatot továbbították a rendőrség számára. Ez egy nagyobb területet fed le. A rendőrök szerint túlságosan nagy volt ez a terület, ezért nem találták meg a házat, ahol a gyilkosság történhetett.

Tény viszont az is, hogy legkésőbb péntek hajnali 3-kor már megvolt a lakcím, ki is állították a házkutatási parancsot (az alkotmány szerint viszont erre nincs szükség, ha emberi élet forog kockán), a hivatalos szervek azonban a behatolással megvárták a reggeli 6 órát (törvény szerint ekkortól lehet végrehajtani a házkutatási parancsot).

A sajtó tele van megannyi bizonytalan információval. Gheorghe Dincă, aki bevallása szerint meggyilkolta a 15 éves lányt, egyes hírekben 57, míg másokban 65, 66 éves caracali autószerelő, aki három, más források szerint négy gyermek apja. Egyes beszámolók szerint a szomszédok is hívták a 112-t, mert sikoltozást hallottak, állítólag a lány azt is kiabálta, hogy „Hagyj, mert megölsz!”, de a Mozgalom az Ügyészek Jogállásának Megőrzéséért Egyesület (AMASP – Asociația „Mișcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor”) közleménye állítja, hogy az ügyészek által ismert információk szerint a gyilkos egyetlen szomszédja sem hívta a 112-t. Eszerint a jelentés szerint Alexandra is csak annyit tudott elmondani a híváskor, hogy egy fát látott, egy autót, piros kerítést, kutyákat. A közvélemény tényként kezelte a gyilkosságot már a vallomás előtt, és ekképpen viszonyult az akkor még csak gyanúsított férfihez. Bármennyire is felborzolja a kedélyeket az eset, a nyomozás még folyamatban van, és bár immár bizonyosnak tűnik a sorozatgyilkosság, a tisztán látást és az ügy megoldását nem viszi előre a sok egymásnak ellentmondó nyilatkozat, megannyi félinformáció és összeesküvés-elmélet terjesztése.

Roppant elkeserítő és egyben félelmetes, hogy egy ilyen tragédiára sor kerülhetett, úgy, hogy Alexandra a 112 hívásakor még reménykedhetett abban, hogy talán megmenekül fogvatartója, későbbi gyilkosa karmai közül. Az állami szervek csődöt mondtak, nem tudták megmenteni a tinédzserek életét. Úgy látszik, nincs semmi garancia arra, hogy hasonló esetben minket vagy éppen családtagjainkat nem fog egy ismeretlen személy felhívni, hogy azt közölje: minden rendben van, az eltűnt és égen-földön keresett személy „csak” külföldre utazik. Ez történt ugyanis Mihaela Luiza és Alexandra esetében is. Egy ismeretlen felhívta Mihaela Luiza nagyapját, akinek azt mondta, hogy a lánnyal Svájcba utaznak, valaki pedig Alexandra édesanyjával beszélt telefonon csütörtökön, aki szerint a lány jól van és Belgiumba utazik.

Kevéssel több mint egy hónappal a halála előtt Alexandra egy idézetet posztolt a Facebookjára:

„Ha a fájdalom jön,

jön a boldogság is

– légy türelemmel”.

Egyelőre csak a fájdalom van.

Kimaradt?