Ambrus Attila: Érvényes, értelmetlen, de nem haszontalan

Érvényes, értelmetlen, de nem haszontalan – mi az? Van aki már korábban tudta a választ, sokan csak a tegnap tudták meg: a Klaus Iohannis államfő által kezdeményezett május 26-i népszavazás.

Az államfő javaslatát, hogy az alaptörvény tiltsa meg a kormánynak és az államelnöknek, hogy amnesztiában részesíteni a korrupciós bűncselekmények elkövetőit, a választók nagy többsége támogatta. Mivel a véleménynyilvánító népszavazáson elegendő számú szavazó vett részt, azt eredményesnek nyilvánította az Országos Választási Hatóság.

Győztünk! – kiáltotta Iohannis és az ellenzék. És benyújtotta alkotmánymódosító törvénytervezetét.

Győzni fogunk! – kiáltotta a kormánypárt. És benyújtotta alkotmánymódosító törvénytervezetét.

Ezek előzetes normakontrollja ügyében hozott döntést csütörtökön az alkotmánybíróság: nem korlátozható az alkotmányban a parlament mozgástere, hogy kollektív amnesztiáról szóló törvényt hozzon, mint ahogy az államfő azon jogköre sem, hogy kegyelemben részesítsen elítélteket. Az alkotmánybíróság döntése megfellebbezhetetlen.

Több millió euróba került, hogy kiderüljön: Klaus Iohannis népszavazási kérdése értelmetlen – legalább annyira értelmetlen, mint arról szervezni referendumot, hogy akarunk-e adót fizetni vagy sem – mert alkalmazhatatlan.

Más szóval a magukat a populizmus és demagógia ellenségeiként feltüntető politikusok átverték a jónépet. Azt a látszatot keltették, hogy a korrupció, amely kizárólag csak a vörös pestist terjesztő SZDP jellemzője, egyetlen pecsételéssel megszüntethető. Na, jó: hárommal.

Mert két kérdés volt a népszavazás, amelyre csak a félkegyelműek válaszolhattak nemmel. És ott volt a legfontosabb kérdés: kit támogat a választó az EP-választáson?

Az is kitűnik ebből, hogy a népszavazás kezdeményezőit nem csupán a korrupcióellenes hevületük fűtötte, hanem az a számításuk is, hogy ha az EP-választást – a Velencei Bizottság ajánlása ellenére – összekapcsolják a referendummal, ha sikerül átejteni a naiv választókat, nagyobb lesz a részvétel és többen szavaznak a népszavazáson felvetett kérdések elfogadását szorgalmazó pártokra. Így lett.

A nagy zsukás szerepében Klaus Iohannis elnököt ismerhettük fel, aki kétlépcsősnek képzelte el a nagy megvezetést. A részvételi arány ismeretében azonnal, ami azt jelenti: azonnal bejelentette, hogy az alkotmánymódosítást újabb népszavazásnak is meg kell erősítenie, amelyet a novemberi elnökválasztás első vagy második fordulójára kellene időzíteni.

A népszavazás mégsem volt haszontalan, hiszen eredményességének kihirdetése után azonnal véget is ért a korrupcióellenes harc, számos vádlottat találtak ártatlannak. Kormánypárt és ellenzék szintet lépett: korruptakról, mivelhogy nincsenek, szó sem eshet. Amivel magyarázni lehet újabban a hazai mérhetetlen szegénységet – amely anyagiakban és szellemiekben is mélyszegénység – a magyarveszély.

Kár, hogy most már nem írhatnak ki népszavazást alkotmányosan rögzített felszámolása mellett, mert elég ciki volt már az is, hogy a legutóbbi referendum is parasztvakítássá devalválódott.

Ezért most sunyítani kell egy kicsit, majd újabb turpiságon törni a kisokos politikusi buksit. Miután a társadalom intézményesített lebutítása sikerült, nem lesz nehéz újra és újra átverni a jónépet.

Kimaradt?