Ambrus Attila: Vissza a jövőbe?

Meghökkentő kijelentést tett Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője:

„Elfogadhatatlan a kormány által elrendelt közigazgatási törvénykönyv. A kisebbségi jogok tekintetében több tíz évvel veti vissza Romániát, a 90-es évek állapotára” – nyilatkozta.

Nos, lehet és kell is vitázni arról, hogy igaza van-e Cseke Attilának vagy elvetette a sulykot, de azt is félreérthetetlenül ki kell mondani, hogy veszélyes útra lépett a kormány és a Szociáldemokrata Párt.

Azt csak a legnaívabbak hitték, hogy a kormányrendelet tartalmazni fogja azokat az RMDSZ törvényhozói által megfogalmazott módosításokat, amelyekre a kormánykoalíció is rábólintott még akkor, amikor létezett egyfajta kvázi együttműködés az SZDP–ALDE és az RMDSZ között. Azt viszont kevesen gondolták, hogy miután az RMDSZ  az úzvölgyi kérdés rendezéséig, az EP-választások előtt három nappal felmondta a kormánykoalíció parlamenti támogatását, Viorica Dancila cinikus módon visszavág.

Egyrészt mézes-mázas szavakkal ecseteli, hogy mennyire tiszteli a romániai magyarságot, majd néhány nap múlva olyan rendeletet hoz, amely egyetlen előzetesen egyeztetett RMDSZ-módosítást sem tartalmaz, sőt, az új közigazgatási törvénykönyv vissza is vág a már megszerzett nyelvhasználati jogokból.

Morgolódhatunk, hogy egy előre egyeztetett törvénykönyvet illene változatlanul kihirdetni, hiszen az RMDSZ tartotta a szavát és cserében támogatta a kormánykoalíció javaslatait, morgolódhatunk, hogy ez így nem etikus, de hát a politika nem fér meg egy házban az erkölcsösséggel...

Az erkölcsre hivatkoztak azok a fotelpolitikusok, fotelpolitológusok, fotelerkölcscsőszök, akik az EP-választási kampányban azt rótták fel az RMDSZ-nek, hogy támogatják, sőt fenntartják a vörös pestisnek nevezett SZDP–ALDE uralmát Románia felett. A valós hatalom politikai boszorkánykonyhájában rég előkészített úzvölgyi botrány elmélyülését látva, az RMDSZ felmondta az együttműködést az SZDP-vel. Noha már akkor sejteni lehetett, hogy még az ellenzék fölényes győzelme esetén sem lesz számottevő változás a hazai politikai életben. Az RMDSZ pedig vesztesen kerül ki abból a törvényalkotási folyamatból, amely talán hosszú évek után a kisebbségi jogok kiszélesítését eredményezhette volna. S ezért még az is megérte volna, hogy ne most fordítson hátat a szövetség az EP-választások után is lehengerlően erős maradt kormánykoalíciónak.

Az EP-választások legfontosabb – és számunkra, erdélyi magyarok számára legveszélyesebb eredménye – hogy befejeződött a korrupcióellenes harcnak nevezett (ál)nemzeti program. Részben sikerült lecserélni a harminc éve regnáló politikusok nagy részét, Liviu Dragnea – a gonoszok gonosza – börtönbe és a történelem szemétdombjára került. Játék vége!

Az új-régi (ál)nemzeti program – úgy tűnik – a magyarellenesség lett. Erre rákapcsolódott, mi több: rákapcsolt az SZDP, s a kisebbik koalíciós partner, az EP-választást csúfosan elbukó ALDE pisszenni sem mer a nagy testvér ellen. Az ellenzék magyarbarátságának negatív fokát jól jelzi vezetőinek kiléte: a Funar-közeli múlttal rendelkező Dacian Cioloș, a csak nemzeti, cseppet sem liberális Ludovic Orban és utoljára, de nem utolsó sorban a székelyek nagy barátja, a szekuritátés múlttal éppen az Átvilágító Bizottság által megvádolt Traian Băsescu.

Ebbe a rendszerszerűvé összeálló magyarellenességbe tartozik az úzvölgyi konfliktus fenntartása és a jogfosztó közigazgatási törvénykönyv-módosítás is. Utóbbi – még ha alig érezhetően is – kicsíp  szerzett jogainkból. A sürgősségi rendelettel elfogadott törvénykönyv például azt írja elő, hogy az anyanyelvhasználati jogok védelme a következő népszámlálásig terjed ki. Vagyis ha egy következő népszámláláskor a kisebbség számaránya 20 százalék alá csökken, automatikusan megszűnnek az anyanyelvhasználati jogai a helyi közigazgatásban.

Ha a kormánykoalíció megteheti, hogy szerzett jogot vonhat vissza, az egyre valószínűbbnek tűnő új-régi nemzeti program szerint egyre többet fog visszavonni. S félő, hogy a magyarellenességet rég pártpolitikája alapdogmájáva tevő ellenzék is így cselekedhet.

Veszélyes felülni a végtelenül leegyszerűsített pszeudopolitikai elemzéseknek. Például az olyanoknak, hogy egy EP-szavazáson végső csapást mérhetünk a vörös pestis SZDP-re, ha hátat fordítunk annak.

A fotelpolitikusok, fotelpolitológusok, fotelerkölcscsőszök szembesülve az új helyzettel csak legyintenek. Az RMDSZ dolga a jogok biztosítása, mondják, s azonnal kontráznak is: lám, alig tudja, lám, hátba döfték!

A kisebbségi szerzett jogok megőrzésének feltétele az állandó párbeszéd a mindenkori hatalommal, akkor is, ha az eredmény vagy helyesebben az eredménytelenség előre kiszámítható. Amíg a politika nem az erkölcs legmagasabb fokon való megnyilvánulása lesz, addig a politikai alku az egyetlen eszköz a jogok megszerzésére.

 

Kimaradt?