Farkas István: Kigolyózva Titániában
facebook cover


Farkas István: Kigolyózva Titániában


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

A PSD letette a fegyvert. Világos. Az ALDE szintén nyöszörög az EP-választásokon voksolók pecsétjei alatt. Călin Popescu Tăriceanu, a demokrata liberálisok első embere, bár a választási plakátokon tíz évet fiatalodott, a valóságban sem rokkant meg – szenátortársai hallgattak a pápai üzenetre, szolidárisak voltak vele, maradt a mentelmije –, de a biztonság kedvéért az alsógatya-zokni-szappan-fogkrém-fogkefe be van pakolva. Persze, mert kesztyűbábosdi zajlik ebben az országban, minden szinten – de aki mondja, és elhiszi ezt, az mocsokkomunista, pfúj. Tehát nem igaz az, hogy az igazságszolgáltatás kézi vezérlésen lenne, csak épp az cserélődik, hogy ki nyomkodja a gombot. Az sem igaz, hogy összefüggés van abban, hogy megegyezik az EP-választások részleges eredményhirdetése és Dragnea ítélethirdetése között.

Hogy is lenne összefüggés, ha egy héttel korábban viszik el, akkor is tömegével mentek volna szavazni az emberek, és semmit nem enyhült volna a mentsük meg az országot a korruptaktól hájp sem.

És nem igaz az sem, hogy a magát politikából kiábrándultnak nevező állampolgárok lassan könnyebben beveszik a jobboldali pártok földi paradicsomot ígérő programját, mint a keresztények a kenyérszaporítást – „boldogok, akik nem látnak és hisznek”. Ne dőljünk be a hazug propagandának, nézzünk inkább vérben forgó szemekkel előadott gyalázkodást arról, hogy melyik párt a vörös pestis és hogy ottrohadjon meg a börtönben Liviu Dragnea. De hát ő már ott van – no problem, lesz újabb Greatest Hits, kikiáltanak valaki mást minden rosszak okozójának. Lesz újabb közellenség, az hétszentség, anélkül nehéz dobbantani a közelgő államfőválasztásokon.

„Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára” – emlékszünk erre a két mondatra a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájából? Nyilván, nem kell elmenni a párhuzammal odáig, hogy Nicolae Ceaușescu vs. Liviu Dragnea, de azok, akik azt harsogják, hogy történelem íródott a május 26-i választásokon jó lenne, ha felemelnék tekintetüket a Facebook- és Instagram-görgetés közben és gondolkodnának. Rács mögött van az ország első számú ellensége, de akkor most ki lesz a főellenség, mire épít kampányt Iohannis? Orban? Dăncilă? Az USR bejelentette, hogy saját jelöltet indít az államelnöki választásokon. Iohannis eddigi kampányát a PSD és Dragnea becsmérlésére építette, ki lesz a következő közellenség? Hogy fog így kampányt nyerni? Mondjuk lehetnének a magyarok is az utálat tárgyai.

Az úgynevezett tolvajvadászattal semmi probléma, plánesőt – a módszerek és időzítések azonban enyhén szólva is aggályosak. Eredendő bűnnek tekintjük politikuskörökben a lopást? Jó, legyen. De akkor becsülettel takarítsunk, és ne kirakatperekkel szédítsük az amúgy is elbambult népet. Mert ezek a típusú kigolyózások nem vezetnek eredményre. Bemutatni Liviu Dragnea felemelkedését és bukását, lehet szükségszerű, de kétlem, hogy a „tessék csak figyelni, így jár minden büdöskorruptpolitikus” szlogen pufogtatása éri el az eredményt, tételesen azt, hogy tisztább legyen a közélet vagy ha úgy tetszik, ne ragadjon senkinek a keze. Azonban totálisan más mozgásokat indítanak el ezek a machinációk, más irányt vesznek ezek a típusú „lekáderezések”, nem a közélet megtisztítása felé mutatna. A cél: rést ütni a hatalom falán, a konjunktúralovagok maguknak követelnek helyet, ezért hergelik a szociálisan felizgult tömegeket. A rájuk köpjetek kijelentés helyett azonban azt kellene elmondaniuk nekik, hogy „skacok, köszönjük, hogy ránk szavaztatok, tegyétek meg egy év múlva is, de most többet ne reméljetek, erőt kell gyűjtenünk, mert a kormányváltáshoz azért mi egyelőre lepkefing vagyunk”. Ehelyett mit csináltak? Az EP-választások szétnyerése jelentette eufória után Dragnea bebörtönzésével hurráoptimizmusban törtek ki az elvtársak, csak azt felejtették meg elmondani, hogy alapvetően nem változik a parlamentben semmi, nagy vonalakban marad az aritmetika, az együttsikerülnifog-szlogen itt kiüresedett. És igazából nem is lenne jó, ha az ellenzék összecsimpaszkodva besasszézna a Victoria-palotába, mert azzal kigolyózná magát a parlamenti- és önkormányzati választásokig. Ezt egyébként jól érzékeli az USR-PLUS 2020 Szövetség, ezért is tolja előre trójai falóként a PNL-t, és Ludovic Orbánnak nincs annyi esze, hogy átlásson a szitán, ő csak ontja magából az eposzi hülyeségeit, Klaus Iohannis államfő pedig arra gyúr, hogy újrázhasson,(hiszen mint azt már elmondta a választásokat kizárólag csak ő és a románok nyerték ezúttal, biztos sikert jósol magának a következő választásokra is, hiszen nem hiába szervezné egyidejűleg a konzultatív jellegű, populista retorikával átitatott népszavazásokat) aztán lesz ami lesz a PNL-vel jövőre. Mert a nagy eksön idén ősszel lesz – Tăriceanut, aki reális kihívója lehetett volna Iohannisnak, kigolyózták –, a szociáldemokratákat rákényszerítve arra, hogy egy totál kívülállót támogassanak. És a Rareș Bogdan vezette EP-lista győzelme jelzi, hogy milyen emberekre lehet kampányt építeni. Védétákra, mint például Mihai Gâdea vagy Sandra Stoicescu. De inkább előbbi, aki nemcsak médiasztár, műsoraiban keményen politizál is. Meg kell mutatni, ki a populistább, mert a programokra senki nem kíváncsi, csak a habzó szájakra.

A nagy kigolyózások után a függönyök mögött folyik az egyezkedés, papír és ceruza a kézben, matekozza mindenki a nyilvánvalót. Keresik egymás kegyeit. Olvasom/hallgatom az RMDSZ vezető politikusainak a nyilatkozatait is: „Elvárjuk a kormánytól, hogy rendezze … ”, „Megszavazzuk a bizalmatlansági indítványt, ha … ”. Azt leszámítva, hogy a kormánykoalícióval való együttműködést azért kellett zárójelbe tenni, mert a közvélemény kutatások azt mutatták, meg tudom érteni a döntést. De nem értem, hogy miért jó a szövetségnek úgy lebegni most a hatalom és az ellenzék között, mint a Voyager-1 űrszondának a Naprendszer és a csillagközi tér külső határán, a stagnálási zónában. (Azaz értem: az elkövetkező másfél évben, önkormányzati választásokig igencsak nagyon erodálódhat, kiváltképp ha kormányra lép. De ha a mindenkit szidnak, és tüskemódba állnak, annak talán lehet eredménye, hiszen az előretolt Ludovic Orbánból előbb utóbb közellenséget kell faragni, ha már a rossz Dragneát elvitték.) Mert ahogy a csillagászati fogalom is mutatja, ott tulajdonképpen stagnálás van – kiegyenlíti egymást a napszél és a csillagközi térből érkező részecskék által képviselt nyomás – és így lehetetlen eredményt elérni, mi több visszatáncoltatás következhet. Kigolyózva/kigolyóztatva lenni Bukarestben nem lehet életcél. Fogcsikorgatva túl lehet élni, de a dacnak és kuruckodásnak sok értelme nincs, mert csatát kellene nyerni. Azért mentek oda.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik