T. Szabó Csaba: Pápai látogatások
facebook cover


T. Szabó Csaba: Pápai látogatások


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Gyermekkori emlékeim része lett, hogy 1999-ben elromlott a televíziónk, amikor II. János Pál pápa ellátogatott Romániába. Történelmi esemény volt, hisz nem csak az első pápalátogatás volt a modern Románia területén, de egyben az évtizedek óta nem rendezett diplomáciai kapcsolatok a Vatikán és a többségében ortodox Románia között is ekkor rendeződtek. Egy tévés üzlet előtt néztem, ahogy a pápa Teoctist pátriárkával áll hófehér ruhában a pompázatos trón előtt. Már akkor is beteg volt, alig állt a lábán, több műtét után és előtt volt, de mégis tizenévesként is tudtam, hogy ez egy fontos, történelmi pillanat. Akkor azonban a pápa nem jött el Erdélybe, így kissé mégis televíziós eseménnyé, a világot tucatnyi alkalommal körbeutazó pápa egyik kiruccanásává silányult ez a látogatás. 

Ferenc pápa mostani nagy romániai és egyben erdélyi körútja azonban kétségtelenül történelmi léptékű, hisz egyértelmű jelzés és diplomáciai üzenet is a romániai katolikus egyház sokszínűségére és regionalitására. Ez minden bizonnyal tucatnyi vatikáni diplomata és politikus érdeme, ám fontos kiemelni Vlad Alexandrescu USR-szenátor és Klaus Johannis államelnök látogatását is, akik ugyancsak hozzájárultak a pápalátogatás előkészítéséhez. A rekordszámú, négy helyszínen – Bukarest, Balázsfalva, Csiksomlyó, Jászvásár (és néhány percre Nagyszebenben, a reptéren) – megforduló Ferenc pápa látogatása az első lesz, amely Erdély területén zajlik. Bár a sokak szerint liberális, mások szerint csupán a kor igényeihez idomuló stratégaként számon tartott Ferenc pápa látogatását számos konzervatív, erdélyi magyar és ortodox román fórumon ellenszenvvel fogadták, ennek jelentőségét hangsúlyozva érdemes a pápalátogatásra történelmi perspektívában tekinteni. 

Először is, kiemelendő az, hogy a pápák – azaz Szent Péter apostol utódai, akiknek a Kr.u. I. század óta Rómában volt a székhelyük – nagyon ritkán merészkedtek Rómán kívülre. Az első pápa talán, aki Rómán kívül kényszerült utazásra I. Kelemen pápa volt, akit – apokrif hagyományok szerint – Traianus császár idején a mai Ukrajna területén fekvő Chersonesos Taurica városába száműztek és a Fekete-tenger partján halt meg. Az első két évszázad Rómán kívüli utazásra kényszerült pápái kivétel nélkül mártírhalált haltak és nem önszántukból hagyták el Péter sírját. Az egyik legkorábbi, immár diplomáciai utazásként történt pápalátogatásra 1500 évvel ezelőtt, I. János pápa idején került sor, aki 523-ban Konstantinápolyba látogatott. 1052-ben, IX. Leó pápa a korabeli Magyar Királyság területén, Pozsonyban találkozott I. András magyar király és III. Henrik német-római császárral, mint békeközvetítő. IX. Leó látogatása egyben az első „magyarországi” pápalátogatás volt, igaz, nem a mai Magyarország területén került erre sor, bár kétségtelenül, át kellett utaznia annak területén. A látogatás pontos részletei nem ismertek, nem kizárt, hogy a pápa több korabeli magyar városban is megszállt hosszú útja során, bár esélyesebb, hogy Bécs felől érkezett Pozsonyba, elkerülve Magyarország belső területeit. Bár a középkori, újkori és modernkori Erdély számos neves pápa levelezésében jelentős szerepet kap – kiemelendő itt Bakócz Tamás erdődi születésű bíboros szerepe, akiből, mint tudjuk, „majdnem” pápa lett, valamint a Márton Áron püspökkel élénk kapcsolatot tartó VI. Pál pápa – nincs arra vonatkozó forrásunk, hogy egészen mostanáig pápa járt volna Erdély területén. Az ilyen ritka eseményeknek ugyanis általában nyoma maradt úgy az írott forrásokban, mint a kollektív memóriában és az épített örökségben is: a pápalátogatások – csakúgy mint a császárlátogatások – nagy örömünnepek voltak, az emberek az utcára csődültek, látni akarták a mitikus ködbe burkolt, addig csak rajzokon, érméken vagy leírásokból ismert isteni helytartókat. Elég itt például II. József és VI. Pius bécsi találkozására gondolnunk, amelyről – annak politikai jelentősége miatt is – valóságos legendák terjedtek. A pápák és császárok látogatását emlékművekben, feliratokban örökítették meg: II. János Pál pápa magyarországi látogatásáról számos szobor, emlékoszlop és tábla emlékezik mai napig Budapesten, Máriapócson és számos más településen is. Ugyancsak ezt láttam jómagam is Erfurtban, ahol – bár döntően protestáns, sőt most már inkább ateista város – XVI. Benedek pápa látogatásának emlékét számos emléktábla hirdette úgy a templomokban, mint köztereken.

Ferenc pápa erdélyi és jászvásári látogatásának tehát számos pontban történelmi jelentősége van: balázsfalvi látogatásakor a XX. századi vallási üldözések egyik legnagyobb áldozatának, a görög-katolikus egyháznak tesz történelmi léptékű kiengesztelést és hálát, hisz a katolicizmusnak ezen ága igencsak sokat szenvedett Erdély történetében, különösen a XX. század második felében, részben a kommunista rezsim, részben az azzal lepaktáló ortodox egyház miatt. Ugyancsak rendkívüli üzenet-értékű tett az is, hogy a pápa ellátogat az erdélyi és egyetemes magyarság egyik legnagyobb zarándokhelyére, Csíksomlyóra és a csángók központjába, Jászvásárra. Ezek a diplomáciai és vallástörténeti jelentőségű látogatások egyrészt üzenetek is a romániai kormányzatnak, akik gyakran megfeledkeznek az ország 1918 után kialakult vallási sokszínűségéről. Kétségtelenül érdekes beszélgetésekre is sor kerülhet(ne) Ferenc pápa és Daniel pátriárka között, akiknek radikálisan más felfogása van úgy vallásról, mint annak XXI. századi szerepéről, ám kettejük találkozója nagyrészt zárt ajtók között fog zajlani. A pápa ugyanakkor beszédet fog intézni az ortodox egyházfők előtt, ebben számos érdekes üzenet lehet majd. Ugyancsak kíváncsian várjuk majd a pápa balázsfalvi és csíksomlyói beszédének üzenetét, amely minden bizonnyal sok konzervatív, a pápánál is katolikusabb hívőben és székelyföldi zarándokban okozhat némi megrökönyödést. 

A menekültek iránti figyelemfelhívásáról, szerénységéről és emberközeli tevékenységéről híressé – sokak számára sajnos, hírhedtté vált egyházfő – számos ponton mondhat erős, tartós és hathatós üzenetet a romániai társadalomnak. A kérdés csak az most már: hol és milyen arányban fog a diplomácia beleszólni a szabadosságáról ismert pápa véleménye és a Vatikán és Románia közötti kapcsolat egyensúlya között. Akárhogy is történjen, ez a pápalátogatás – ahogy az 1960-as évek óta a világ szinte minden pontján megfordult egyházfők látogatása is – emlékezetes pillanat lesz Erdély és Románia, valamint a helyi katolicizmus történetében.


 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik