Kustán Magyari Attila: Nyugaton már a bojlerrel házasodnak

Nyugalom: írásom címe megtévesztő, a „Nyugaton” nem házasodnak és nem is házasodhatnak bojlerekkel. Bár igény volna rá – mármint a kelet-európai olvasó- és választótábor megtévesztésére.

A szövegemhez csatolt fotón azonban valóban egy bojler látható, és a birminghami Pride-on – a huszonharmadikon – készült. Nem a világhálóról csentem, hanem magam készítettem azon a felvonuláson, amelyik talán a legtöbbet nyújtott nekem. Korábban részt vettem a két kolozsvári Pride-on és számos tüntetésen, köztük egy birminghami klímademonstráción, mégis ez volt az a nap, amelyiken a szeretet és szolidaritás a legmeghatóbb módon jelentkezett.

Ez annak a sokszínűségnek is köszönhető, amellyel ismét szembesültem. A birminghami hétköznapok egyébként is ilyenek: minden kontinens szülöttjei és származottjai itt vannak, egyes üzleteken pedig a lengyel és orosz, arab felirat mellett ott a román és magyar is. A kelet-európai embernek – még a magamfajta hazaáruló, kozmopolita zsidóbérenceknek is – meg kell szoknia, hogy a társadalom már csak ilyen, és így is működőképes.

A sokszínűség azonban nemcsak így jelentkezik a Pride-on (sem): egyrészt persze jó látni, hogy feketék, ázsiaiak, arabok stb. együtt vonulnak fel, ugyanakkor szocialisták, muszlimok, keresztények (ne tessék leesni a székről, ez itt nem új) szintén jelen vannak. Apropó: ezen a Pride-on jelent meg a legtöbb muszlim a 23 év alatt, és remélhetőleg ez a tendencia marad – hiszen nem könnyű sokuknak, ez kétségtelen.

Nem szólva arról, hogy ilyenkor a városi tanács politikai pártjai szintén megjelennek (állítólag még a toryk, azaz konzervatívok is, bár én csak „soha nem csókoltam tory-t feliratú munkáspártiakkal találkoztam”), mellettük az egészségügyisek, cserkészek, rendőrök, tűzoltók, különböző vállalatok. Csecsemők, gyerekek, kamaszok, fiatal felnőttek, középkorúak, idősek. Férfiak, nők, transzneműek, transzvesztiták, queerek, melegek, leszbikusok, biszexuálisok, heteroszexuálisak és így tovább. A felvonulás nagyjából ötezer főből állt (több mint százötven különböző csoportból), és további 75 ezer érdeklődőből.

Az érdeklődők között persze ellendrukkerek is megjelentek, táblákkal álldogáló keresztényeket láttam, illetve egy idősebb fekete férfit, aki hangosbemondón ismételgette Jézus nevét. Később lelkes fiatalok többükkel szóba álltak, szemmel láthatóan a kölcsönös tisztelet jegyében (többnyire).

Eddig tart a leírás, és nehéz folytatni. Miközben körülöttem mindenki az ABBA Dancing Queenjét énekelte, azon gondolkodtam, hogy mit is keresek itt, és miért is mentem el a két kolozsvári Pride-ra. Szolidaritásom kifejezni, nyilván. Mégis többről van szó: ez az az esemény (Kolozsváron és világszerte), amelyik igazán befogadó, legyen szó bárkiről. És ez az, amiért én is itt akarok lenni mindig: mert számomra ez az ideális Európa, egy sokszínű, befogadó, szolidáris kontinens, amelyen úgy találkozhatunk, hogy nem elválaszt bőrszín, szexualitás, nyelv, nem, kor, hanem összeköt az együvé tartozás öröme és az együttműködés reménye.

Szombaton ilyen Európára szavaztam és így.

Kimaradt?