Rostás-Péter István: Nyolcat egy szuszra

Az idei EU-voks kapcsán egyetlen tételben kiegyezhetünk: van szakmai konszenzus elemzők, sajtómunkások és politikusok között, a választások mérföldkő jellegét illetően. Hogy az Unió küszöbön álló ötéves közeljövőjének starthelyzetét miként értékelik, és valójában miben is áll (a változás kényszerén-szükségességén túl) ez a paradigmaváltás, nos, itt szabad a gazda, sőt úgy tűnik, elszabadult a vélekedések, ötletek piaca. Mindezek dacára becslésekbe bocsátkozni magukról a választásokról, nem teljesen meddő vállalkozás. A magam részéről, vállalva az ehhez fogható approximációk hibaszázalékának ódiumát, megkockáztatok néhány előrejelzést:

1. Úgy tűnik, uniós szinten tovább mérséklődik a részvételi kedv: a trend eddigi konstans lejtmenete nem torpan meg 2019-ben; 61,99 százalékos volt a jelenlét az első, 1979-ben megrendezett voksoláson, és ez fokozatosan csökkent, míg 2014-ben elérte a 42,61-es kontinentális átlagot. Az utolsó előtti, 2009-es EU-szavazás és az utolsó, 2014-es választás országonkénti adatait összevetve kiderül, hogy a 28 tagállamból mindössze kilencben nőtt a szavazási szándék. Feltételezésemet az uniós kérdésektől való elfordulás (elutasítás) mellett jórészt a britek fonák helyzetére alapozom: a Brexit-huzavona miatt utolsó előtti pillanatban, vagyis május hetedikén dőlt el, hogy az Egyesült Királyságban mégis lesznek EU-választások. A hevenyészett angolhoni kampány után a brit szavazópolgár úgy járul urnához, hogy tudja-sejti-gyanítja: formálisnál alig több a gesztus, mellyel cédulájával fülkébe vonul, ezért valószínűsítem, hogy csütörtökön, merthogy a britek már 23-án szavaznak, az öt évvel ezelőtti 35,6 százalék alatti lesz a jelenlét Albionban.

2. Pártcsaládok esélyeinek latolgatásában az eddigi felmérések sorozatosan előrevetítik a néppárti és szociáldemokrata táborok visszaesését és az ENF (Nemzet és Szabadság Európája) előretörését, bár ez utóbbi mandátumduplázó esélyeit a friss osztrák belpolitikai botrányba keveredett Szabadság Párt ügye akár enyhítheti is.

3. Hazai pályán a szavazással szinkronban zajló referendum felhajtó-mobilizáló hatása kétséges, egyrészt a PSD és az ALDE bojkottja okán, másfelől a népszavazásra buzdító kampány alig észlelhető, erőtlen, ötlettelen üzenetei miatt.

4. A külföldi szavazókörzetek esetében a kormány – okulva a 2014-es elnökválasztáson kitört botrány miatt, amikor kevés szavazóhelyiséget alakított ki, jó néhányat pedig készakarva olyan helyekre plántált, ahol csekély számú a diaszpórában élő román állampolgár – az öt évvel ezelőtti 190 helyett ezúttal 441 szavazóhelyiséget hozott létre. Meglépte ezt a bővítést dacára annak, hogy ezzel a túlnyomórészt nem PSD-szimpatizáns diaszpóra voksolási esélyeit növelte. Meglehet, döntés előtt a külügy illetékesei fellapozták az akkori statisztikákat, melyek szerint kevéssel több, mint 30 ezer szavazat gyűlt össze a külföldi urnákból – ez egy PSD-kaliberű pártnak (még ha most ennek akár a kétszerese is gyűlne össze) aligha tétel.

5. Főleg, hogy a Kisseleff utcai pártközpontban számolnak azzal a paradoxonnal, hogy az uniós ügyek majdani sorsáról éppen a lokális vektorok döntenek: vagyis a polgármesterek és helyi tanácsosok meggyőző-kényszerítő ereje a meghatározó tényező. E tekintetben pedig a szocdemek jelentős előnnyel bírnak vetélytársaikhoz mérten.

6. Váratlan, az eredményt érdemben módosító esemény hiányában (leszámítva a már klasszikus szavazatvásárlást, a számlálásnál adódó „lehetőségeket”, egyéb ilyenkor szokásos testcseleket) egyetlen komponens jöhet még számításba: a meteorológia. Eddigi előrejelzések szerint május 26-án változékony, helyenként viharosra váltó időnk lesz, főleg az esti órákban, nem kizárt, hogy a csapadék néhol jégveréssé „gorombul”. És itt egy apró kitérő: az utóbbi napok több mint bőséges esőzései miatti áradások akár jó vokstermést is hoznának. Amennyiben például az éppen kampányban nyakig gázoló választási szereplők alaposan mediatizált humanitárius akciókra áldoznák be legalább fél napra a korteshadjáratot az árvízsújtotta térségekben. Csakhogy ehhez megint lapozni kell visszafele; egészen 2002-ig, amikor az Elba kilépett medréből. Hat hét volt még a szövetségi választásokig, és Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár hátrányba került a közvéleménykutatások szerint Németország keleti részében, a jobbközép ellenzék jelöltjéhez képest. Az évszázad árvize, amely kilencmilliárd eurónyi kárt okozott, és több mint 126 ezer ember bevonását tette szükségessé a védekezésbe és kármentésbe, nos, ez a katasztrofális állapot nem remélt helyzetelőnybe hozta a vesztésre álló Schrödert; kabinetje hatékonyan reagált az áradás korai szakaszában, pénzügyi segítséget nyújtott az érintett tartományoknak. Mi több, az árvíz miatt elterelődött a figyelem a magas költségvetési hiányról, amely miatt Schröder korábban nyomás alá került. Így a kancellár behozta Edmund Stoiberrel szembeni hátrányát, és újrázni tudott.

7. A magyar kártya: enyhén kihúzták a pakliból, és felmutatták, de még – e szöveg megjelenéséig legalábbis – az asztalt nem csapkodták harsány licittel körítve (az Úz-völgyi provokáció és a Wass Albert-ügy újbóli felmelegítése az ilyenkor bevethető arzenálnak csak töredéke); eddigi tapasztalatainkhoz képest viszonylag mérsékeltebb volt a politikai/kampánydiskurzus magyarellenes éle. Ettől függetlenül vélhetően most sem fog hiányozni a választás napján kiküldött kör-sms, amely arra buzdítja majd a többségi szavazókat, hogy minél nagyobb létszámban voksoljanak, mert ezáltal ki lehet szorítani az RMDSZ-t a mezőnyből. Amúgy a Szövetség kampánya szólt leginkább az uniós vonatkozásokról (bár a környezetvédelem, a nemi esélyegyenlőség EU-s kontextusban való tematizálása szordínósra sikeredett), ezt bármely semleges megfigyelő és/vagy ellendrukker is (f)elismerheti. Nem volt könnyű és rizikómentes feladat a brüsszeli szabvány-nyelvet választási hadjáratban alkalmas üzenetekké esztergálni.

8. A függetlenek ezúttal esélytelen résztvevői a választásoknak; a törvényes keret eleve nem kedvez a kategória szereplőinek. Míg öt éve Mircea Diaconunak sikerült a voksok 6,92 százalékát begyűjtve brüsszeli mandátumot szereznie, idén borítékolt a három független jelölt kudarca.

Kimaradt?