Bartha Réka: Gyermekek, egy kicsi Európa és a kommunikációs bikkfanyelv
facebook cover


Bartha Réka: Gyermekek, egy kicsi Európa és a kommunikációs bikkfanyelv


Array ( [0] => BarthaReka.png [foto] => BarthaReka.png )
-A A+

El tudom képzelni, hogy azok, akik a jogvédelem egy-egy ágazatában dolgoznak, otthonosan mozognak annak a szaknyelvnek a használatában is, amely a jogvédelmi kommunikációban kiépült az idők során. Ennek az „iparágnak” a szóhasználatát nyomják, annyira benne vannak, ki sem látszanak belőle. Természetes ez számukra, könnyen megértik egymást, amikor ezt vagy azt megfogalmazást itt-ott elsütik. A szokványos bikkfanyelv otthonossá vált számukra.

A kívülállók azonban nem így vannak ezzel. Gondolom, ezért is okozott megütközést számomra, amikor ráakadtam a román soros EU-elnökség honlapja Gyermekek Európája címszóval fémjelezett oldalára, amelyen azt próbálták megfogalmazni – állítólag a gyermekeknek, fiataloknak –, miben is áll ez a hatáskör, milyen jogaik és lehetőségeik vannak a fiatalabb polgároknak az Európai Unióban, miért jó ez nekik.

Az EU Tanács vezetéséről és a feladatot ellátó ország hatásköreinek leírásáról szóló rész még hagyján. Bár ez is vicces, ha végiggondoljuk, mit tudhat minderről a hazai felnőtt társadalom általában. Erre a nihilre alapozva aztán oktatjuk a gyermekeket ezekre a dolgokra.

De az már egyenesen borzalmas és gyomorforgató, ahogy látszólagos fiatalos közvetlenkedéssel, az evidenciaként felsorolt infók után még „tippet” is adnak a gyermekeknek, fiataloknak, milyen tudás birtokában „hengerelhetik le” tévedhetetlenül barátaikat és a felnőtteket egy átlagos beszélgetésben. (Ki lehet annyira nagyképű és a valóságtól elrugaszkodott, hogy azt gondolja, az emberek nálunk erről beszélgetnek privátban?!)

Idézem a „hengerlés” pontos megfogalmazását: „Ha le szeretnéd hengerelni egy beszélgetésben barátaidat és a felnőtteket, íme, egy infó, amellyel nem foghatsz mellé: a múltban az Európai Unió Tanácsa soros elnökségét ellátó országnak a jelenleginél nagyobb befolyása volt. Ez a szerep 2009-től, a lisszaboni egyezmény hatályba lépese óta megváltozott. Hogyan? Az elnökséget ellátó ország korábban például meghatározhatta az Európai Unió napirendjét, vagyis azokat a fontos vonatkozásokat, amelyekben hat hónap alatt döntéseket hoztak. Ez megváltozott, hiszen nem szolgálta a folytonosságot: a napirend hat hónap után drasztikusan megváltozhatott, amikor az elnökséget egy másik ország vette át. Így tehát ezt a napirendet most már az EU-csúcsokon, az Európai Unió vezetőinek rendszeres találkozóin határozzák meg”…

Ezt a „bevágódós” szöveget csak azért fordítottam le egészében, hogy magunk elé tudjunk képzelni egy áltagos romániai családot, amelyben a vasárnapi családi ebédkor, az asztalon gőzölgő húsleves fölött egyszercsak áthajol a 12 éves fiatal lány/fiú és azt mondja az apjának – mivel a román EU-elnökség kommunikációs stábja megtanította őt „hengerelni” – „Apa, te ugye tudtad, hogy régebb az EU Tanács soros elnökségét ellátó országnak a mostaninál szélesebb volt a hatásköre”… Teljesen életszerű, ugye? Egy olyan országban, amelyben a polgárok nagy része még azt sem tudja, hogy Románia az EU Tanácsának soros elnöke, ilyenekről beszélgetnek Dolj megyében és Beszterce-Naszódban a családok, és persze a játszótéren a gyermekek…

És akkor most ezen nevethetnék egy jót, ha ez a kommunikáció nem illusztrálná nagyon pontosan a hazai oktatás állapotát: mennyire hajmeresztően nem érdekli a döntéshozókat az, hogy mit és hogyan kell „előadni” a gyermekeknek, fiataloknak a felnőtt társadalom egy-egy viselt dolgáról. Mert ha nálunk más volna az oktatási trend, a kommunikációs stáb sem gondolná azt, hogy megengedhet magának egy ilyen álságosan tudományos-fantasztikus stílust a megszólításukra, hogy meg se érdeklődje bár, hogy egy tizenéves fiatal figyelmét hogyan lehetne becserkészni…

És ez még mindig nem minden. Ugyanazon az oldalon – amelyen többek között azt is ecsetelik, mennyire fontos a kisebbecske európai polgároknak is beleszólniuk a közügyekbe – olvashatunk egy uniós gyermekjogvédelmi nyilatkozatot, amelyet ugyancsak a soros elnökség keretében, május 6-7. között megszervezett bukaresti nemzetközi gyermekcsúcson vitattak meg és fogadtak el, majd átnyújtanak május 9-én Nagyszebenben, az EU-csúcsértekezletén. Amúgy dicséretes kezdeményezés, benne jó dolgokkal, és… rengeteg felesleges „tudnivalóval”, különböző európai dokumentumokra való hivatkozással, százalékokkal és általában olyan információkkal, amelyeken egy érdeklődő felnőtt is nehezen rágja át magát.

Még véletlenül sem találtam ennek a szövegnek egy olyan, legalább gesztusszinten odabiggyesztett, rövidített és közérthető változatát, amely tényleg viselhetné Az Európai Unió gyermekei országos és európai szintű döntéshozatalban való részvételének bukaresti nyilatkozata címet. Mert egy európai uniós gyermek szülőjeként – ha engem szólítottak volna meg emitt –, lehet, magam is aláírnám ezt a nyilatkozatot, miután végre sikerült átverekednem magam az összes buktatóján. Azonban itt éppen azt nem látom, amitől szülőként meghatódnék: tényleg be akarják vonni ezekbe a dolgokba a gyermekemet, az ő – mondjuk, 13 éves érdeklődésének – szintjén (persze, itt az is kérdés, hogy ebben a korban kell-e őt mindez ebben a formában érdekelje?). Inkább azt látom, hogy szakértő felnőttek összedugták fejüket, és ki tudja, hányadszor eldöntötték helyettük, hogy mi jó a gyermekeknek, fiataloknak, mit és hogyan kell csinálni, hogy jól megvédjék a jogaikat. „Mi majd megmondjuk, csak figyeljetek szépen ide!”

Talán sokkal hasznosabb lett volna, ha a nevezett EU-s gyermekcsúcson azt vitatták volna meg velük, hogy hány éves korig tekintsük őket gyermeknek és mikortól kellene őket fiatalnak neveznünk, hiszen ebben is vannak változások. Ezt kellett volna tudatosítani ezúton a társadalomban. Mást gondolhatnak erről ők és mást a felnőttek, akik a különböző fórumokon dolgoznak értük, a jogaik érvényesítéséért. Szép gesztus lett volna, ha nem csak egy kommunikációs bravúr és soros elnökségi szemfényvesztésre használták volna fel őket, hanem tényleg kíváncsiak lennének a véleményükre.

2019. május 9-én, az Európai Unió megalakulásának évfordulóján – az Európa-napon – immár teljes szépségében láthatjuk, hogy Romániában hol kezdődik és hol ér véget Európa: a jövő nemzedékének semmibevételénél. És még vajon hányszor kell leírni: kezdjenek már valamit az ezen a hozzáálláson alapuló oktatással is, a közügyek tényleg szóljanak a gyermekekről, fiatalokról, mert ez így nem lesz jó. Már most nem az…



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik