Rostás-Péter István: Bazinagy csütörtök

Hipotézisek ingoványos talajáról startoló cikket, úgymond „véleményanyagot” összehozni szakmailag hálátlan, kétes kimenetelű vállalkozás; hogy mégis rászántam magam az a penzum szorításánál nagyobb indítékra vall: amit  szerdán végigtangóztak a közszereplők a Tudorel Toader-ügyben (vagy inkább jelenetben), az koreográfiai speckurzusba illő mozgássorozat. Mihelyt Dragnea újabb halasztást kapott második perében, egyből felpörögtek az események. Az idővel versenyt futó pártvezér úgy vélte, itt a pillanat a rövidítést is lerövidíteni, hogy célba-révbe jusson még a májusi felvonás előtt, mely – ki tudhatja – akár az utolsó is lehetne sajátosan ívelő pályáján.

A Végrehajtó Bizottság szerdai ülését enyhe, mintegy órás csúszással kezdte, ennyi idő kellett ahhoz, hogy L. D. és V. D. négyszemközt átvegyék újfent a leckét szöveges példástól, és a T. T.-képlet megoldási variánsaiban megfelelő módon elmélyedjenek. A fórumon egyértelműen nem az EP-választáson induló két miniszter cseréje volt a kérdés, hanem Tudorel Toader öröksége. A Dragnea szerint kiábrándító igazságügyi tárcavezetővel személyesen nincs gond, csak hát már annyi kritika és elégedetlenség gyűlt össze a pártban, hogy lépni kell, igaz, az elégedetlenek táborában ő is felismerte magát. Toadert már jó ideje szorongatták, fenyegették, taszították a peremre, de a paragrafusok mestere valahogy mindig elslisszolt egy cikkely vagy uniós direktíva árnyékában, unalmasan, de hatékonyan sasszézott. Eddig. A párton belüli ellenzék most is alkalmat látott abban, hogy fellépjen nyilatkozatilag, és maga Tăriceanu is feldalolta a refrént, miszerint lehetnek elégedetlenek egyesek akár okkal is Toader teljesítményére, de ettől még az egykori rektor, ex-alkotmánybíró, a neves (vagy csak rangot szerzett) professzor, jognak tudora (s ha kell toadere) az utóbbi évtized legsikeresebb szakminisztere. Ugyanakkor az ALDE-vezér egy másik mantraszakaszt is elmorzsol ajkai közt: csakis közös kormánykoalíciós államfőjelölt léphet ringbe eséllyel Iohannis ellen az őszi menetben. Ibolya pedig – aki állítólag a békesség és a lojalitás feltétlen híve – most bekeményített, és nem tágított a klasszikus kormányátalakítástól. Vagyis a kabinet három újoncának nevét elküldte Cotroceni-be. Hogy az államfő a maga alaposságával majd viszonyuljon. Hanem Klaus Iohannis nem kapkodja el a dolgot (elvégre még van havas, sízésre csábító oldal valahol a Kárpátokban, de különben is húsvéti ünnepekre haza kéne menni Nagyszebenbe), akkor jön a biztos B terv, a kormány szerkezetének átalakítása, ehhez pedig nem szükséges az elnöki szignó, elég ha a parlament rábólint. Hét darab szavazattal van meg hozzá a többsége a kormánykoalíciónak.

Amit az előbb vázolt produkció mögött gyanítok:

Dragnea és a kormányfő eljátsszák a feszültséget, és azt is, hogy a Dăncilă akarata kerekedett felül első körben.

2. Iohannis már okozott meglepetéseket hasonló helyzetben, most mióta konzekvensen harcias úgy nagyjából két-három hónapja, jó eséllyel nem fogja meghökkenteni a koalíciót azzal, hogy nyikkanás nélkül aláír egy Nicolicea -kaliberű figurának.

2,5. Erre Dragnea beizzítja a B-plánt és ezzel Dăncilă is enyhén hátradőlhet, de csak finoman, míg összecsaphatja csodálkozásában és műdöbbenetében a tenyerét: láthatják, mire kényszerít ez a halk szavú teuton!

4. Tăriceanu sem azért védi az egyébként makacskodó és sejtelmeskedő Toadert, mert annyira szívügye lenne: inkább újabb centimétereket vél nyerni abban a diszkrét, de bicepszrengető szkanderezésben, ami az elnökjelölt kapcsán már az ixedik fordulójánál tart: elengedi Tudorel kezét, mihelyt újabb garanciákat kap arra, hogy ha úgy adódik, a PSD besorol mögéje az őszi választási hadjáraton.

5. Maga Tudorel, akiről nem tudni (még) milyen egyezségek részese és hogy valójában kinek játszik. Vagy csak a játék kedvéért teszi pusztán.

A fenti bekezdések nem egyebek időnyerésnél: míg ilyen színvonalon tocsog a honi politika, csak a kivárás maradhat az egyetlen ésszerű variáns. No de, amíg várakozunk, az agy, hogy el ne zsibbadjon, mozog. Legalább az. Mert közben a kormány nem kormányoz, az elnök nem elnököl, a parlament nem, vagy alighogy törvénykezik, az ország pedig (félig csömörlötten, félig reflexből) báránysült illatára, foszlós kalács melegére vár, s a májusi piknikhez elengedhetetlen kedvező időjárási feltételekre.

Kimaradt?