Gyermekotthonnak ajánlotta fel hatalmas, palotának is beillő, két utcára néző alexandriai házát Liviu Dragnea, és most már komolyan azon is gondolkodik, hogy kedvenc horgásztanyáján, a Belina-szigeten ingyenes nyugdíjas nyaralóhelyet létesítene.

Igen, persze, ez fake-news. A szociáldemokrata pártelnök nem ez a fajta ember, aki csakúgy milliókról mondana le. De az ártatlan álhírek közül való, nyugodtan terjeszthetem tehát, mivel úgysem hiszi el senki.

Azért az adakozó kedv sem hiányzik Liviu Dragneából, szívén viseli az emberek sorsát, ilyen értelemben örömmel ad tanácsokat – másoknak. A legelső moldovai autópályából eddig meglévő, egy méternyi szakaszt megépítő suceavai üzletembernek például azt ajánlotta, hogy a sztrádára fordított 100 ezer eurót inkább gyermekotthonoknak vagy szegényeknek adta volna.

Hát először is, az az egy méter autópálya csak 4500 euróba került – másodszor pedig Liviu Dragnea ne szóljon bele más pénzébe, hiszen a vállalkozó saját zsebéből akart némi leckét adni a sztrádaépítéstől viszolygó szociáldemokratáknak. Ezzel az egy méterrel egyébként a suceavai vállalkozó a legtöbb autópályával rendelkező romániai lakos lett, hiszen sztrádákból az országban átlagosan személyenként 24 centiméter jut.

Jobb lett volna, ha Liviu Dragnea inkább arra gondolt volna, hogy milyen jótékony célokra fordíthatná azt a 24 millió eurót, amelyet az érdekeltségébe tartozó TelDrum vállalat nyúlt le – közpénzekből! Ez a 24 millió euró nagyjából 120 millió lejnek felel meg, és ez nem lebecsülendő summa az állampénztár számára sem, amely manapság olyan üres, hogy a templom egere is Dáriusnak érezné magát benne.

Ha ezt a pénzt felajánlotta volna a gyermekházaknak, akkor gyökeresen megváltozna sok ezer gyermek élete, ha pedig szétosztotta volna a szegények között, talán egy gondolatnyit enyhíthetett volna a nincstelenségen.

Ha Liviu Dragnea valóban olyan nagylelkű lenne, akkor nem vágta volna zsebre ezt a pénzt, amely nagyjából 120 ezer átlagnyugdíjra lenne elegendő vagy pedig 54 ezer átlagbér telne ki belőle, esetleg 38 ezer család élhetne e pénzből egy hónapon át, vagy egyetlen család – több mint 3000 évig. Persze, ha a Dragnea-félék vezetésével ez az ország fennmaradna még három évezredig…

120 millióból csaknem 80 millió félkilós kenyeret lehetne szétosztani a nincstelenek között – még exportálhatnánk is a szegényeknek –, vagy négy veknit, esetleg fél kiló csirke combot az ország minden lakosának. Enyhíthető lenne a lakáshiány, hiszen ebből a pénzből 480 lakásra futná, lakásonként átlagosan 50 ezer euróval számolva.

Ebből a pénzből Liviu Dragnea vásárolhatott volna jónéhány iskolabuszt, hogy számos falusi iskolásnak ne kelljen naponta esőben, fagyban, hóban 8-10 kilométert gyalogolnia az iskoláig, vagy mentőkocsikat, az amúgy is lerobbant állami kórházaknak. Ez az összeg ugyanis közel 500 BMW, több mint 650 Mercedes C-Class, csaknem 4000 Dacia Logan vagy 2200 Dacia Duster gépkocsira lenne elég. Vagy üzemanyagot osztott volna szét mondjuk az anyagi nehézségekkel küzdő önkormányzatoknak, hiszen a lenyúlt milliókból 20 millió litert meghaladó üzemanyagot lehetne vásárolni, amiből majdnem 600 ezerszer lehetne tankolni.

Persze, ezért az összegért akár négy szigetet is vásárolhatna a görög szigetvilágban, ahol vakációs táborokat létesíthetne fiatalok, idősek, vagy – mégiscsak szociáldemokrata pártelnökről lévén szó – a munkásosztály számára.

Ha pedig akarná, akkor tanácsadás helyett a pénzből hat kilométernyi autópályát is építhetne, szidalmazás helyett hatezerszeresen lekörözve a suceavai üzletembert.

Ha viszont Liviu Dragnea magára akarná fordítani ezt az összeget – ami már jóval valószínűbb – és ha már beleunt volna az óceánhoz képest csermelynek számító dunai Belina-szigetébe, akkor, ha úri kedve úgy tartaná, Brazília mellett közel 400 hektáros csinos kis szigetet is vásárolhatna, ami csak egy ugrásra van fortalezai és cumbucói érdekeltségeitől; vagy egy komolyabb, 13 000 hektáros szigetet a Fidzsi-szigeteknél, ahol – ha honvágya támadna –, fel is húzhatná alexandriai palotáját, amelynek csodájára járnának a szigetlakók, hiszen nem két utcára, hanem óceánra nyílna mindkét bejárata. Igaz, ezekhez szükség lenne két-három millió euróra a dugipénzéből is, ha csak nem akarna piaci kofához hasonlóan alkudozni.

Ez a 24 millió dollár a „pórnép” – a becsületes adófizető – számára legfeljebb a számtanpéldákban létezik, Dragnea számára viszont csak zsebpénz, hiszen az összeget mindössze egyetlen vállalkozásával, a TelDrummal nyúlta le. Ha az adóhivatal végre egyszer összeszámolná és nemes célokra fordítaná a Liviu Dragnea és bűntársai, továbbá valamennyi párt korrupt politikusai által az évek során törvénytelenül lenyúlt milliárdokat, akkor Románia minden bizonnyal nem lenne listazáró az életminőséget jelző európai ranglistákon.