Bogdán Tibor: A hülyének is megéri!

Lopjunk már végre mi is!

Romániában megéri tolvajnak lenni. Már csak azért is, mert ma Romániában a törvények is a lopásnak, a tolvajoknak kedveznek, ami magától értetődő, hiszen a törvényeket nagyrészt éppen a tolvajok alkotják meg, így végső soron még törvényszegést sem követünk el, ha lenyúlunk valamit, mondjuk az államtól. Nem véletlen, hogy a manapság oly divatossá lett román szólásmondás is azt tartja, hogy mifelénk a le nem fülelt tolvajból lesz a becsületes üzletember. Milliókat lenyúló politikusok, üzletemberek élvezik büntetlenül csalással szerzett vagyonukat, és ha valamelyikük ügyvédje netán annyira balfácán lenne, hogy védencét bezárnák, az ítélet akkor is nagyon enyhe lesz, a rács mögött eltöltött rövid időért bőségesen kárpótol az összeharácsolt összeg. Amelyet az adóhivatal képtelen – de nem is nagyon akar – a tettesektől behajtani.

Arra viszont nagyon vigyázzunk, hogy mennyi pénzt nyúlunk le!

Kis összeget nem érdemes megfújni, mert a tyúktolvajokat általában bezárják. Ott van például az a sofőr, aki 60 ezer lejt lopott egy állami vállalattól, aztán öt évet kapott. Persze, szép summa az a 60 ezer is, de azért ennyiért nem érdemes öt évet lehúzni.

Mert a tyúktolvajoknál bizony nem nagyon alkalmazzák azokat a kedvezményeket, amelyek lehetővé teszik a hatalmas pénzeket eltulajdonítóknak, hogy a kiszabottnál jóval kevesebb időt töltsenek a rács mögött.

Vagy ott van az a gyulafehérvári hölgy, aki egy cég képviselőjeként hamis csekkekkel fizetett és 135 ezer lejt lovasított meg. Mivel ő már valamivel több pénzt lopott, azért csupán egy év négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

De kevés pénzt nemcsak az azért nem érdemes lopni, mert nem éri meg a kockázatot, hanem azért sem érdemes csekély összegeket megfújni, mert a törvények ezt akkor is szigorúan büntetik, ha nem az államtól, hanem például magánszemélytől nyúljuk le az összeget. A zsebtolvajok akár öt évet is kaphatnak, de egy év alatt semmiképpen sem ússzák meg, márpedig ugyan mekkora összeget lehetne elcsenni egy „civilzsebből”?

Egyszóval kis pénzeket nem érdemes meglovasítani, mert az Romániában bűnnek számít.

114 millió eurót – no, azt bizony már megéri. Ennyit lopott például Radu Mazăre és Cristian Borcea, aztán ekkora összeg elcsórásáért egyikük kilenc, a másik pedig mindössze öt és fél évet kapott. A hülyének is megéri!

Mert tudvalevő, hogy korántsem ülnek le ennyit. Radu Mazăre egyelőre Madagaszkárban üdül, immár évek óta, és bár megindul ellene az eljárás a kiadatásáról, ez nem biztos, hogy sikerrel jár, mivel a volt konstancai polgármestert a távoli szigeten vállalkozóként tartják számon, ami egyben azt is jelenti, hogy sikerült kivinnie összelopkodott vagyona jókora részét.

A 114 millió euró meglovasításában részt vevő multimilliomosnak, Dragoș Săvulescunak pedig egyelőre bottal üthetik a nyomát. Az tény, hogy nem tartózkodik az országban, egyesek szerint Monacóban rulettezik, mások szerint valahol az Egyesült Államokban éli a gazdagok világát. Akárcsak tette ezt Romániában is, ahol vagyonát 10 millió euróra becsülték, és a szép nők bolondjaként meg a luxusautók szerelmeseként híresült el, hodálynyi garázsában egy Lamborghinit, egy Porschét, egy Mercedes limuzint és egy Mercedes terepjárót tartott. Egyebek között.

Mielőtt pedig részt vett a 114 millió euró lenyúlásában, 50 millió eurót kapott Bukarest főpolgármesterétől, Gabriela Fireától a Verdi parkért, amelyet a piaci ár tízszeresén adott el a fővárosi polgármesteri hivatalnak.

Cristian Borcea ugyan bevonult a börtönbe, de távolról sem öt évre. A büntetést ugyanis összevonják a korábbi bűncselekményéért kapott büntetésével, amiből levonják a már letöltött négy évet, és bár én nem értem az egész procedúrát, de ügyvédei szerint akár 6-8 hónap után szabadulhatna, mivel jó magaviseletéért feltételesen szabadlábra helyezhetik.

A tanulság mindebből az, hogy ha idekint „rosszak vagyunk”, akkor szinte büntetlenül megúszhatjuk mindezt, ha jól viselkedünk „odabent”.

És ha nem vagyunk smucigok, és az elemelt összeg elhanyagolható részéből megvásároljuk a börtönőröket, akkor luxusnak tűnnek a rács mögött töltött hónapok-évek.

Cristian Borcea például már-már sajnálhatta is, hogy előző büntetésénél oly hamar került feltételesen szabadlábra. Odabent, a Poarta Alba-i „VIP-börtönben” – ahol egyébként hasonszőrű társai, például Victor és Giovanni Becali is letöltötte, szintén luxuskörülmények között a büntetését – plazmatévéje, a legfinomabb falatokkal megrakott hűtőszekrénye volt, cellája padlóját szőnyeg borította, télire elektromos fűtőtesteket kapott, és attól sem kellett félnie, hogy elhízik, mert őrei gondoskodtak szobakerékpárról és futópadról is. Azért pedig, hogy mielőbb letudja büntetését, úgymond a börtön mosodájában dolgozott, ahova viszont csakis azért járt, hogy a számára külön felszerelt telefonkészülékről hívhassa rokonait, ismerőseit, ügynökeit. Innen nem egyszer másfél órákat is beszélt, még a kötelező villanyoltás után is. Cellájában pedig soha nem tartottak ellenőrzést (talán azért is, nehogy az ellenőröknek is kedvük támadjon beköltözni a luxuscellába), emellett pedig a megengedettnél jóval többször kapott kilépőcédulát is.

Aztán ott van Darius Vâlcov, aki már annyit lopott össze, hogy kiérdemelte a miniszterelnök gazdasági tanácsosi tisztségét. Csak csúszópénzekből kétmillió euró ütötte a markát, amiből száz festményt vásárolt, többek között olyan híres festőktől, mint Picasso, Renoir, Grigorescu, Baba, Tonitza, Luchian, Petraşcu, Piliuţă. Egy Piacasso-festményt az ágya alatt tartott, több festményt elrejtett az álmennyezetben. Az igaz műkedvelő ugyanis így gyönyörködik a festményeiben.

Az „egyéb apróságok” között az ügyészek találtak még nála 90 ezer dollárt, 1,3 millió lejt és három darab, egyenként egykilós aranyrudat, mivel ő elvből nem teszi pénzét, értéktárgyait bankokba. Vâlcovot ugyan elsőfokon nyolc év börtönre ítéltek, de nem kell kétségbe esnünk: a Legfelsőbb Bíróság az ítélet után egy évvel sem hozta még nyilvánosságra a megindoklást, így aztán a román Darius dolgozhatta ki Liviu Dragnea szája íze szerint az elhíresült idei költségvetést, továbbá 60 millió lejnyi állami pénz sorsáról dönthet.

Na, mire várunk még?

Kimaradt?