Bogdán Tibor: Egy vicc – és egy mondat a kormányról

Volkswagen kisbusz megy az úton, megállítja a rendőr:

– Gratulálok, a hónapban Ön az első, aki nem követett el szabálysértést! Tízezer lej jutalmat kap a rendőrségtől!
– Áhh, kösz!
– Csak úgy kíváncsiságból, mire költi majd?
– Azt hiszem, leteszem végre a sofőrvizsgát.

Az anyósülésről megszólal a feleség:
– Drága biztos úr, ne is figyeljen az uramra, kicsit félrebeszél, ha iszik!

A süket anyós riadtan kérdi a hátsó ülésről:
– Ez egy rendőr? Mondtam, hogy nem a lopott kocsival kellett volna jönni!

Ekkor egy felettébb gyanús külsejű, turbános, szakadt férfi száll ki a csomagtartóból:
– Na, akkor ez itten már a határ?

Hát nem tehetek róla, hogy engem ez a vicc a kormányban uralkodó, fejetlenségre, képtelen helyzetre emlékeztet, ami nem csoda, már olyan, látszólag apró ügyek miatt sem, hogy az ideiglenesen kinevezett közlekedési miniszter fia Bulgáriában bejegyzett kocsival jár, az Országos Gyógyszerügynökség elnöke pedig egy olyan személyt protezsál, aki egy gépkocsibaleset kapcsán vérmintákat hamisított, mert hát ebben az országban semmi sem igaz, minden álságos, csalóka, így aztán még az sem üti ki a biztosítékot, hogy egy NATO-országban a honvédelmi miniszter soha nem volt katona, holott csak a líceum elvégzése után mindössze három évvel került be az egyetemre így be kellett volna rukkolnia, de ezt protekcióval, vagyis hát szintén hamisítással, elintézte, ehelyett viszont azzal dicsekszik, hogy sportpuskával jó eredményt ért el céllövésben, hozzá képest még meg is kell dicsérnünk az ifjúsági és sportminisztert, aki legalább kétszer megpróbálkozott azzal, hogy iskolai sporttanár legyen, de minden alkalommal elhúzták a vizsgán, és nála még szorgalmasabb volt az adóhivatal legújabban kinevezett főnökasszonya, aki korábban ötször hasalt el az adóhivatal által meghirdetett, a mostaninál sokkal alacsonyabb tisztségre, egy felügyelői posztra pályázva, és bár, a sikertelen vizsgák számát tekintve mindezt akár csúcsnak is tekinthetnénk, csakhogy a két minisztert jócskán lepipálja az országot vezető kormány élén álló miniszterelnök-asszony, aki annak egy mindössze 11 ezres város polgármesteri tisztségéért kiírt választáson bukott el, de igaz, nem is kell vizsgán megbukniuk minisztereinknek ahhoz, hogy szamárságokat műveljenek, tudniillik a kisvárosi iskola titkárnőjéből lett belügyminiszter asszony éppen azokat a szélhámosokat szerződtette a házában talált mikrofon kiszerelésére, akik annak idején beszerelték azt, no, de amint a közmondás is mondja, tévedni emberi dolog, ami viszont teljes mértékben kizárható a gazdasági miniszternél, aki az „átkosban” agrármérnökként, nagyon is tudatosan négy zsák búzát lopott, amit egy magánszemélynek adott el, az akkori időben jó pénznek számító 1200 lejért, amiért aztán egy évre rács mögé került és csak a Nicolae Ceaușescu hetvenedik születésnapja alkalmából kiadott kegyelmi rendelet alapján szabadult, könnyen elképzelhető tehát, hogy most ezért támogatja a Liviu Dragnea által szorgalmazott kegyelmi- és amnesztiatörvényt, amelyet korrupt politikusokkal együttműködve dolgoztak ki, akárcsak a kormánykoalíció kormányzási programját, amelynek összeállításával azt a szociáldemokrata politikust bízták meg, akit pénzmosásért és befolyással való üzérkedésért elsőfokon nyolc évi letöltendő börtönre ítéltek, ennek ellenére azonban a miniszterelnök-asszony tanácsosa és a szociáldemokrata pártfőnök egyik legközelibb barátja, ami érthető is, hiszen olyanokat mond, hogy Romániának azért nincsenek autópályái, mivel a nyugat-európai országot nem akarják ezt, holott az Európai Unió az említett államok polgárainak adógarasaiból fordít a romániai sztrádákra euró milliárdokat, amelyeket viszont éppen az egész országot lenyúló, megvesztegethető román politikusok nyúlnak le, miután a kormány, a kormánykoalíció központi és helyi adminisztráció kulcspozícióiban korrupt politikusok állnak, élükön az egyszer végérvényes döntéssel felfüggesztett, egyszer pedig első fokon három és fél letöltendő börtönbüntetésre ítélt fő kormánypárt elnökével, így aztán mindezek után teljesen eltörpül a hír, miszerint van olyan miniszterünk, aki, a parlament tagjaként, az újságíró beugrató kérdésére válaszolva, idő kért arra, hogy áttanulmányozza Hamurabi törvénykönyvét, mielőtt megszavazná…

Kimaradt?