Szász István Szilárd: Az életem tinirobotként

A Google-lel közösen írtuk ezt a cikket. Amolyan négykezes. Kivéve, hogy a Google mesterséges intelligenciájának csak metaforikus a „két keze”. Arra voltam kíváncsi, hogy a digitális előítéleteink miképpen köszönnek vissza a Google keresési javaslatai során és hogy ezek milyen irányba vihetik el a kereséseinket. Tudják, amikor rákeresnének valamire, és a Google már az első szó után felajánlja a következő szavakat. A háttérben álló mesterséges intelligencia próbálja „kitalálni”, hogy mire akarunk rákeresni. Meg akarja könnyíteni a dolgunkat. Mások ezt keresték, téged is érdekelhet – mondja hangtalanul is a program.

Inkognitó módba kapcsoltam a böngészőm, hogy ne a korábbi kereséseim alapján történjen a javaslattevés. Elsősorban a digitális világ „önreflexiójára” voltam kíváncsi, ezért többnyire az online térhez és digitális eszközökhöz kapcsolódó szavakra, félmondatokra kerestem rá, hogy aztán kezdetét vegye a digitális rémálom. Persze kicsit rájátszottam az apokaliptikus hangulatra. A cikk elolvasása után erősen ajánlott a cikk végén belinkelt dal meghallgatása. A depresszióba esés elkerülése végett. A Google javaslatai közül kiemelten figyeltem az első ajánlásokra, de előfordul, hogy önkényesen választottam a felajánlott folytatások közül. A jelen bekezdést követő minden mondat az általam a keresőbe begépelt szavakból és a Google által felajánlott folytatásokból áll. A saját szavaim normál, a kereső javaslatai vastagított betűvel jelennek meg. Akár a tényleges keresés során. A javaslatok a Google-é, a szövegbe szerkesztés az enyém. Kicsit döcögős, de érdemes elgondolkodni a szöveg mondatain. Posztmodern műalkotás következik:

Az életem tinirobotként

A felnőttek folyton csak azt mondják: a robotok el fogják venni a gyerekeink munkáját, ha nem változtatunk. A mai fiatalok nem akarnak dolgozni. A képernyő rabjai. Rákot okoz a mobiltelefon. Az okostelefon és a buta ember, mondja a nagymama. A wifi káros, a wifi rákot okoz. Irracionális félelem. A felnőttek furcsák néha.

Stresszes vagyok. A telefonom nem kapcsol be. A számítógépem magától bekapcsol. Kikapcsolom a gépet és újraindul. Bekapcsol a tv magától. Figyelik a számítógépem. Figyelik a Facebookot. Minden telefont lehallgatnak. A Nagy Testvér figyel. A Nagy Testvér mindent lát. Az internet nem felejt.

A képernyő szó szerint átalakítja a gyerekek agyát. Az álhírek az interneten az online világ veszélyei. „Rákot okoz a naptej”. Az Instagram legjobb csajai az Instagram veszélyei. A csajoknak bejönnek az izmos pasik. A Snapchat használata lelkileg gyötör. Az internet sötét oldala. Hülyeség az egész.

A Messenger mi alapján választja ki a kedvenceket? Akadozik a számítógépem. A Messenger jelenleg nem használható. A böngésző nem nyitja meg az oldalakat. A Facebook törölve. A Google alkalmazás leállt. A Google a barátod. Kikapcsol a gép. A számítógépem nem kapcsol be. Az agyam eldobom.

Függő vagyok, mit tegyek?          Az Iphone úgy hat, mint a drog. Le akarok szokni a drogról. Szeretném, ha szeretnének. Egyedül érzem magam. Nem akarok élni. Nem akarok semmit. Öngyilkosságon gondolkodom. Kikapcsolom az idegrendszerem. Kikapcsolom a netet. Kikapcsolom a telefont. Kikapcsolom a világot. Felvágom az ereimet. Az élet szép.

Az újságíró halála.

Kimaradt?