Farkas István: Még kér a nép. De vajon ezt?
facebook cover


Farkas István: Még kér a nép. De vajon ezt?


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Át lehetne szabni egy kicsit a karácsony üzenetét a politikában, lehetne mondjuk ez a téli kiegyezés – államfőnk nem Habsburg ugyan, de bizonyára ismeri ő is történelmet. Szóval karácsonykor itthon, mármint Bukarestben megkísérelhetnék megbeszélni a dolgokat. Nem kell elbonyolítani, nem kell 69 pontból álló határozat, amit majd elfogadhat a parlament, hanem „csak” egymás érveit kellene meghallgatni, felmérni a realitásokat, nem kell totális megoldásra törekedni, hanem kölcsönösen engedményeket téve kéne eljutni a vállalhatóig. És így is be lehetne kerülni a híradókba, nemcsak azzal, hogy szétkúrtunk mindent, amit lehetett. Tavaly erről lekésett a politikum, de idén is lesz karácsony, meg igazából bármikor meg lehetne ülni egy ilyen „ünnepet”.

Persze ahhoz változni kellene, köztük az államfőnknek is, aki minden bizonnyal nagy rajongója Nikosz Kazantzakisznak, olyannyira, hogy a politikai játszadozásai során is Zorbász, a görög tanácsát követi. Miszerint táncolni kell, s majd a zene is megjön hozzá. Pénteken bejelentette, hogy nem nevezi ki az SZDP két miniszterjelöltjét – a vörös üdvöskét és a pénztárost –, igaz ugyan, hogy még nincs kész az elemzés, amelyben górcső alá veszik őket, de meg van győződve arról, hogy majd csak találnak valami kivetnivalót bennük. Elvégre nincsen ember hiba nélkül, hát még ha szociáldemokrata színekben adta politikára, mi több, miniszterségre a fejét. Államfőnk azonban nincs tisztában a népi bölcsességek igazságtartalmával, mert azt még a megvezetett, alulképzett szocdem szavazók is tudják, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Esetünkben ő próbál fecskeként viselkedni, bár sokszor inkább tűnik elefántnak a porcelánboltban. A kohabitációt és az azzal járó egymásnak feszülést már Traian Băsescu óta megszoktuk a hazai belpolitikában, de a szardobálásnak is vannak szintjei, és mindig reménykedünk abban, hogy ennél földszintesebb nem lehet már a viszony a félelnöki rendszert ábrázoló piramis felső felében levők között. Iohannis, akinek legendás honszeretetét jól mutatja a himnusz közben kebelén pihentetett jobb keze, most mindent megtesz azért, hogy drága hazánk túlélje a vörösingesek uralmát. És nem utolsó sorban a nép újraválassza őt a piramis tetejére. Tudja, hogy rohadtul nem elég a jót akarni, de tenni is kell, lehetőleg két kézzel. De ez az a jó, ami kell a népnek és országnak? Vagy most kér a nép, és akkor most kell adni neki? És annyit, hogy kelljen kapkodja a fejét, és üveges tekintettel kérdezze, hogy mi a franc folyik itt? Alig van túl a téli ünnepekkor kötelező másnaposság-sorozaton, máris munkára vannak fogva a maradék agysejtjei. Persze, nem fogja felismerni egyből, hogy ami most zajlik, az egy jóléti demokráciában nettó butaság. Több mint egy hónapja nincs vezetője a szállításügyi és a fejlesztési minisztériumoknak. Persze, tudjuk, hogy nem azért nem lett idén nyomorult 100 km autópálya, mert Lucian Șovától megkérdezték, hogy nem akar-e lemondani a bársonyszékről. De ne próbáljuk meggyőzni egymást arról, hogy jó az, ha a költségvetés elfogadása előtt szolgálatos valakikre bízzák a legfontosabb minisztériumok egyikét. Jó, tudjuk, hogy eskütételkor, a Biblia megérintésével senki sem lesz rátermettebb a minisztérium vezetésére. A fejetlen minisztériumoknál súlyosabb az a tény, hogy az államfő fittyet hány az Alkotmányra. Nyilván, nem először teszi ezt – Laura Codruța Kövesi korrupcióellenes főügyész visszahívásának a halogatása volt a legdurvább eset – de egyszeri eset is elégséges jobb helyeken egy komolyabb ejnye-bejnézésre. Nálunk azonban büntetés nélkül tiporhatja, két lábbal az Alkotmányt annak őre. Az Alkotmánybíróság már 2008-ban hozott egy olyan határozatot, miszerint csak egyszer utasíthatja vissza a miniszterelnök jelöltjeit az államfő, akkor is alaposan megindokolva azt, ennek ellenére Iohannis már kétszer keresztbe tett Viorica Dăncilának (és Liviu Drganeának?). Igaz, a kormányfő sem volt teljesen korrekt, mert Lia Olguța Vasilescut kétszer is nevesítette, igaz, hogy más-más tárca élére.

Valahol mégis meg lehet érteni azt, mit Klaus Iohannis tesz – megpróbálja kielégíteni az igényeket. A választók egy részét az igazságszolgáltatás függetlenségére törő szociálliberális kormány ellen hangolta. Aki szomjazik a politikai iszapbirkózásra, annak adni kell. Ha vaktöltényekkel lövöldöznének, akkor nem is lenne baj, mondhatnánk, hogy azért kell, hogy formában tartsák magukat. De ezeknek a meccseknek a választópolgárok isszák meg a levét. És nem célzottan egyik vagy másik tábor szimpatizánsai, hanem kombóban mindenki. Persze van olyan, aki vígan tapsikol mindennek, mintha színházban lenne, és nem esik le neki, hogy tragédiát lát. És nem egy ember, hanem egy egész ország tragédiáját. Mert az elkövetkezendő napokban-hetekben az őrület terepe lesz az ország. Az SZDP-nek valahogy el kell érnie, hogy az államfő kinevezze a két minisztert, ami látszat miatt is fontos, hisz Románia az EU soros elnöke, a Tanács ülésein az érintett tárcák vezetőinek kell elnökölnie. Több mint fél év után végre ki kellene nevezni a korrupcióellenes legfőbb ügyészt. Mivel az államfő nem hajlandó leváltani Augustin Lazăr legfőbb ügyészt, újabb alkotmánybírósági jogorvoslatot fog kérni az SZDP. És Cristina Tarcea, a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék elnökének az ügyéről még nem is beszéltünk.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik